A ranglista jelenlegi második helyezettje, Suták Csenge nyerte meg galoppban a varsói Zayed-kupát, így bejutott a női lovas világbajnokság novemberi döntőjébe. Magyarország egyetlen profi zsokéhölgyével pályafutása mellett a férfi és női versenylovasok közti különbségekről, a zsokék mindennapjairól és kedvenc lováról is beszélgettünk.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Bár az elmúlt évek növekvő tendenciát mutatnak, még mindig jóval kevesebb hölgy van a zsokék között. Miért?

– Az amatőröknél több nőt találunk. Ez egy fizikai erőnlétre épülő sport, így a férfi versenylovasok felépítésüknél fogva jobb eredményeket képesek elérni. Való igaz, hogy világszerte növekszik a női zsokék száma, az élmezőnybe azonban még mindig kevesen kerülnek be. Zsokénak lenni a szakma csúcsa. Van, aki évekig küzd azért, hogy versenyen lovagolhasson. A munkalovasok között egyébként nagyon sok nő van, ezt bárki tapasztalhatja, például Alagon, ahol a versenylovakat tréningeztetik.


– Van tekintélye férfi zsokétársai előtt? Nem piszkálják egyfolytában?

– Mint minden szakmában, ebben is vannak olyanok, akik úgy gondolják, egy nő soha nem lehet olyan jó, mit egy férfi. Én meg úgy gondolom, hogy be kell bizonyítani az ellenkezőjét.


– Honnan a lósport iránti szeretete?

– Lovas családból származom. Szüleim évtizedek óta versenylovakat tartanak, édesapám ráadásul tréner a galopp szakágban. Tulajdonképpen lóra születtem, csecsemőként a kórházból hazaérve szinte azonnal nyeregbe ültettek. Persze édesapám és édesanyám soha nem erőltetett semmit, magam határoztam el, hogy felnőttként is lovagolni fogok. A nővérem, Vanda is galoppversenyző volt, ő nyerte az első Nemzeti Vágtát, úgyhogy volt kinek a nyomdokaiba lépni.


– 23 évesen lett zsoké. Ez rekordnak számít Magyarországon?

– Ahhoz, hogy valaki zsoké lehessen, negyven versenyt kell megnyernie. Rajtam kívül egyetlen olyan női lovas van az országban, aki 25 éves kora előtt képes volt erre. Ma itthon én vagyok egyedül hivatásos zsoké a hölgyek között. Persze ahhoz, hogy minden idők legeredményesebb magyar női lovasa legyek, még sok versenyt kell nyerni, a cím birtokosa ugyanis száz győzelemmel büszkélkedhet.


– A zsokéság mellett nemrég tanítani kezdett Vácott…

– Szeptember elsejétől egy középiskolában dolgozom tanárként és osztályfőnökként. Lovas ismereteket oktatok a diákoknak. Jelenleg a próbaidőmet töltöm, még számomra is kérdéses, össze tudom-e egyeztetni ezt a munkát a versenysporttal.


– Mennyi időt tölt a lovardában? Hogyan kell elképzelnünk egy napját?

– Reggel 5 órakor kelek, majd indulok Dunakeszire, Alagra. Általában dél felé végzek, addig 5-8 lovat mozgatok le. Ez egy teljes állás, ráadásul nagyon fárasztó és megterhelő munka, nem is nagyon szokott mellette mást csinálni az ember. A tanítás miatt kevesebb időm lesz, ezért korábban fogok felkelni, hogy minél többet tudjak a lovakkal lenni és edzeni.


– Egy felnőtt versenylovas ideális testsúlya 53-55 kilogramm. Ön milyen módszert alkalmaz, hogy megfeleljen ennek a kritériumnak?

– Futok és odafigyelek az étrendemre. Folyamatosan diétázok, sőt van, hogy erősen koplalok. A versenynapokon szaunázok is. Minden gramm számít ilyenkor.


– Versenyen mennyi múlik a lovason és mennyi a lovon?

– Alapvetően a ló egyéni teljesítménye a döntő, de a zsokén múlik, hogy ki tudja-e hozni a maximumot az állatból, vagy sem. Adott esetben rontani is tud a teljesítményén.


– Mitől függ, hogy melyik lovon lovagol egy versenyen?

– A hazai futamoknál a ló tulajdonosa választ zsokét, ő dönti el, hogy kit ültet a lovára, ugyanakkor a világbajnokságon sorsolva voltak és lesznek a lovak.


– Van kedvence?

– My Luck. Ő egy 2013-as születésű, magyar tenyésztésű ló. Kétéves korában én lovagoltam munkában és versenyben egyaránt. Vele nyertem meg életem első nagy versenyét, a 2016-os Nemzeti Díjat. Pályafutásom erre a pillanatára emlékszem vissza a legszívesebben.


– Ki a példaképe?

– Frankie Dettori, aki húsz évvel ezelőtt az anglai Ascotban megnyerte a nap összes futamát. Ezzel írta be magát a lóverseny-történelembe, azóta senki sem volt képes ilyen a teljesítményre.


– Volt egy komoly sérülése is az idén. Sikerült felgyógyulni?

– Sajnos ez egy veszélyes sportág, így gyakran előfordul baleset. Elestem a lóval együtt, eltört a kulcscsontom, amit meg is kellett műteni. Még mindig nem százszázalékos az állapotom, de szerencsére már sokkal jobban vagyok.


– Milyen reményekkel indul az abu-dzabi világbajnokságon?

– Bár nem ismerem a versenytársakat, komoly megmérettetésre kell készülnöm, nem lesz könnyű dolgom. Izgatottan várom november tizedikét. Elszánt vagyok, fűt a versenyszellem, úgyhogy bármi megtörténhet. Nagyon szeretném a magyar lovas nemzet hírnevét öregbíteni.

Szencz Dóra

Honnan ered a zsoké szó?

A Jack név eredetileg a parasztok általános elnevezésére szolgált. Skótföldön másképpen ejtették ki ezt a szót, mégpedig úgy: „Jock”. A lovászfiúkat Jockie-nak becézték. A XVII. század elején azokat a legényeket hívták így, akik lóval kupeckedtek. Közülük vonzódtak a legtöbben a versenylovagláshoz, így aztán a század végére a jockey (franciásan zsoké) név átragadt a hivatásos lovasokra.

(lovas.hu)