Hirdetés

– Nemrégiben tért haza Olaszországból. Mi dolga volt ott?

– Egy teszten vettünk részt a kisfiammal, ifjabb Gender Tamással, aki gokartversenyző. Leigazolta őt egy olasz csapat, amelyik több világbajnokot nevelt már. Tomi három és fél évesen kapta az első gokartját, hétéves kora óta van licence, és most éppen kategóriaváltás előtt áll. Ez lesz az első szezonunk, ahol már a sportág elitjével szemben kell majd a kesztyű mellett bukósisakot és overallt húznia. Most edzőtáborról edzőtáborra járunk, hogy felkészüljünk az első, márciusi versenyre.

– Azt mondják, a gokart a Forma–1 előszobája. Önök is így tekintenek rá?

– A világ legsikeresebb autóversenyzői szinte kivétel nélkül gokarttal kezdték a pályafutásukat. Természetesen az álmunk nekünk is az, hogy egyszer szerepelhessünk a motorsport királykategóriájában, de oda nagyon hosszú és rögös út vezet. Reális célul azt tűzhettük ki, hogy minél magasabb szintre jussunk.

Korábban írtuk

– Gyerekként szinte minden kisfiú arról álmodik, hogy egyszer autóversenyző lesz. De hogy válik valaki egy versenyistálló vezetőjévé?

– Ez is egy valóra vált gyerekkori álom. Amikor húsz évvel ezelőtt a nemzetközi bajnokságokban megjelentek a Formula Renault-k, kockáztattam, vettem és behoztam Magyarországra egy ilyen autót. Először bérbe adtam, majd szép lassan köré építettem egy csapatot. Kezdetben szinte minden feladatot én láttam el: autószerelő és kamionsofőr is voltam egyben. Később már igyekeztem minél jobb szakemberekkel körülvenni magam. Lassacskán minden feladatkörnek saját gazdája lett, az autóink száma nőtt, az eredményeink pedig egyre jobbak lettek. 2019-ben például elnyertük a Jövő Csapata címet is.

– Versenyezni soha nem akart?

– Megfordult a fejemben, de amikor minden feltétel adottá vált, már javában csapatfőnök voltam. El kellett döntenem, hogy mi a fontosabb.

– A kettő együtt nem működött volna?

– Időben és etikailag sem fért volna össze. Nem akartam a saját versenyzőim ellenfele lenni.

– El tudom képzelni, mennyire izgult, hogy fia szülessen…

– Valóban így volt. Jó lenne, ha valóra váltaná az álmaimat.

– Nem sülhet el ez rosszul is? A teherre gondolok, amit a nyakába akasztott…

– Nem erőltetek én semmit. Amikor annak idején külföldre utaztam, és megkérdeztem a fiamat, mit hozzak neki ajándékba, vagy szülinap, névnap közelgett, ő mindig versenyautó-szállító kamiont vagy Forma-autót kért. Tomika ebbe a világba született bele, természetes számára, hogy a motorsport körül forog az életünk. S közben világbajnokok állnak példaként előtte. Talmácsi Gáborral jó baráti kapcsolatot ápolunk. A sokszoros fogathajtó-világbajnok, Lázár Zoltán pedig a keresztapja, így igazi példák állnak előtte profizmusban, elhivatottságban, küzdeni akarásban és a sport iránti alázatban.

– A Gender Racing Team legfőbb célja a versenyzés mellett a fiatal tehetségek felkutatása. Számos sportág azonban évek óta szenved az utánpótláshiánytól. Önöknek is szükségük van lepkehálóra?

– Szerencsére nincs, ami annak köszönhető, hogy az autóversenyzés nem tömegsport. Nálunk nagyon elszántak a srácok. Ennek a sportágnak tényleg az elhivatottság és az áldozatkészség az alapja.

– Az autóikat saját maguk építik?

– Nem, ezek gyári versenyautók. Mindegyik alkatrésznek megvan a kifutási ideje, vagyis hogy pontosan hány teszt- vagy versenykilométert tudunk megtenni vele. Ez alapján cserélgetjük őket. A motorba viszont nem nyúlhatunk bele. Mi olyan kupasorozatokban szeretünk versenyezni, ahol nem azon múlik a siker, hogy melyik autó erősebb, hanem hogy ki a képzettebb, ügyesebb pilóta, illetve melyik csapat találja el jobban az adott pályának, az időjárásnak és az aszfalthőmérsékletnek megfelelő paramétereket: például a guminyomást, a leszorítóerőt, a váltóáttételt, a futóművet, az első vagy hátsó szárnyállítást vagy mondjuk a kerék dőlésszögét. A formulaautó-versenyzésnek szerintem így van igazán sportértéke.

Apa és fia, idősebb és ifjabb Gender Tamás

– Egy Magyarországon meglehetősen nagy hagyományokkal rendelkező sportágról beszélünk. Mégis mi az oka annak, hogy a mai napig Baumgartner Zsolt a Forma–1 történetének egyetlen magyar pilótája?

– A pénz. Illetve a hiánya. Egy ideig lehet ezt saját zsebből finanszírozni, de egy bizonyos szint fölött már komoly támogatók kellenek. Jó szponzort pedig mind nehezebb találni. A technikai sportágakban azonban épp most zajlik a rendszerváltás: soha nem kaptunk még olyan mértékű kormányzati támogatást, mint napjainkban. Hajdúnánás határában például MotoGP-pálya épül nemsokára, és tervben van a Hungaroring felújítása is, a tehetséggondozás pedig szintén minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap. Azt, hogy mikor hoz konkrét eredményt mindez, nehéz megmondani, abban viszont biztos vagyok, hogy lesz még Talmácsi Gáborunk és Baumgartner Zsoltunk, ez pedig óriási ösztönzőerő lesz a szülők és a gyerekek számára is.

– 2020 biztosan nem tesz hozzá a kitűzött célok mihamarabbi eléréséhez…

– Én nem panaszkodom a tavalyi évre. Jelenleg két versenyzőnk van, Oliver Michl és Berta Benjamin, akik 2020-ban majdnem minden bajnokságot megnyertek, amin csak indultak. Nagyon sikeres szezont zártunk, még annak ellenére is, hogy a járvány elejét mi is megszenvedtük, ugyanis kizárólag online bajnokságokon tudtunk indulni, aztán tértünk vissza az igazi versenypályákra.

– Nehéz ma elrángatni a gyerekeket a számítógép elől. Nem tartanak attól, hogy a virtuális világ elszipkázza a fiatal versenyzőket?

– Épp ellenkezőleg. Ennek a sportágnak segít, hogy van ilyen lehetőség. Nem kidobott idő, amit a srácok a szimulátor előtt töltenek, a technika fejlettségének köszönhetően ott is képesek komoly munkát végezni. A lézerszkennelt pályákkal szinte teljesen élethű körülmények teremthetők, az időjárást és az autó paramétereit is lehet változtatni. A testet ugyanakkor nem éri G-hatás, emiatt az élmény mégsem ugyanolyan, mintha az ember valódi autóban ülne. A fiatalok mindig vágyni fognak az igazi száguldásra.

– 2020-ban a természet megviccelte önöket egy horvátországi versenyen. Hogy is történt pontosan?

– Nagyon rossz idő volt, óriási viharban edzettek a fiúk. Oliver pont gyorskörön volt, amikor a közvetlen közelében csapott le egy villám. Ebből nem történt baleset, viszont másnap kicsúszott versenyzőnk, és bár az autó totálkárosra tört, Oliver nem sérült meg. 

– Az év utolsó és első hónapjai mennyire számítanak holtszezonnak?

– Az autósportban nincs holtszezon. Az évad utolsó versenye után az autókat darabokra szedik, és már készítik is elő őket a következő szezonra. Kijelöljük, hogy melyik bajnokságokon indulunk, és azok szabályai alapján tervezzük meg, hogyan rakjuk össze őket. A fiúk ezalatt szimulátoros edzéseken, valamint erőnléti és mentális felkészülésen vesznek részt. Senki sem lazsál, áprilisban ugyanis kezdődnek a versenyek.