Isten színe előtt kötnék össze életüket
Sorsdöntő (öt)karika-gyűrű
A párizsi olimpia egy csillogó ezüstöt, majd egy másik fontos esemény is meghatódottságot és túláradó érzelmeket hozott. Kettős kihívással járt az év, ráadásul mindkét esetben számtalan buktató hiúsíthatta volna meg a tökéletes elképzelést. Közös sportágat űznek, és most már egy csapatban is készülnek, de otthon szigorú szabályrendszert fektettek le arról, mennyire szólhatnak bele egymás edzésébe. A kritika is tabu. Már amikor. De a vitáknak nincs győztesük – állítják mindketten, bár azért a hamiskás mosolyokból másra következtetünk. A világ- és Európa-bajnok Kiss Blanka és az olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok Nádas Bence kajakozóval beszélgettünk eljegyzésről, stresszmentes esküvőszervezésről, a közösen megélt győzelmi pillanatokról, sőt, a Forma–1 is szóba került.Az ezüstérmet szerző Nádas Bence és Tótka Sándor kajakpárossal még a párizsi olimpián, a vízpart mellett készítettünk interjút. Emlékezetes pillanat volt, ahogy felelevenítették a siker előtti 24 óra eseményeit, azt a nehéz helyzetet, hogyan álltak talpra a négyessel elért – és számukra csalódást jelentő – hetedik helyezés után. Nádas Bence akkor megjegyezte, sokat jelentett, hogy párjával – a szintén kajakos Kiss Blankával – beszélhetett telefonon, bár egy idő után fordult a kocka, és neki kellett lelket önteni kedvesébe.
A történet és Nádas Bence előadásmódja miatt már akkor eldöntöttük, mindenképp találkozunk velük, hogy megismerjük és bemutassuk kettejük közös történetét. A két sikeres, világklasszis sportolóval ünnepi fények, forró tea és kávé társaságában találkoztunk egy kávézóban. Láthatóan nem adtak még közösen interjút, főleg nem a kapcsolatukról, de gyorsan feloldódtak és nyugodtan mondhatjuk, rendkívül jó hangulatú, szórakoztató beszélgetésben volt részünk.
Életük időutazását Párizzsal kezdjük, de bejárjuk Európát és betekintünk az amerikai álmukba is. Nádas Bence a legkeményebb hullámvasútként jellemezte az olimpiát, de kíváncsiak voltunk arra is, a másik fél – félig kívülről – hogyan élte át a négyes utáni, a páros előtti kétségek és kérdőjelek, összetört, majd újraépített önbizalom, kudarc és határtalan öröm jellemezte 24 órát. Kiss Blankát „félidőben” érte a hívás, pont a két esemény között.
– Tisztán emlékszem, ahogy a férfi kajaknégyes döntője után a biciklitárolónál álltam és megláttam, Bence hív. Az izgatottságot legyőzve elhatároztam, erős leszek, támogatom és megerősítem abban, hogy minden rendben lesz. Az elhatározás addig működött, amíg meg nem hallottam az elkeseredett, összetört, fájdalmas hangját – egyből eltört a mécses. Aztán mindketten kiengedtük a gőzt, és a beszélgetés végére megnyugodtunk.
A nem várt reakció kellett Bencének is, mert egy másodperc leforgása alatt kizökkent eredeti állapotából.
– Nem volt átmenet a beszélgetésben, az elején még határozott volt és próbált erős támaszom lenni, majd a stabilitásból hirtelen váltott, felcserélődtek a szerepek, kerestem a helyem a beszélgetésben. Kiélezett, feszült, fontos élethelyzetben mindig fel kell ismerni, melyikünknek van szüksége nagyobb támogatásra. Valójában tökéletesen kiegészítjük egymást, és ez a legnagyobb segítség.
Minden jó, ha a vége jó, mondhatnánk, de még hátravolt a kajakpáros döntője. Egyet tudunk érteni Kiss Blankával, 24 ezer ember között a lelátón fantasztikus volt a hangulat, de a partról nézni a finálét legalább olyan stresszel jár, mint a versenyzőknek a vízen.
– A döntő felénél már láttam, jó helyen állnak, így az utolsó 150 méternél sírtam örömömben, annyira megható volt élőben átélni. Nemcsak azt a döntő pályát láttam magam előtt, hanem az egész utat, amíg eljutott az olimpiai ezüstéremig. Azt az iszonyatos munkát, amit az olimpiáért beletett, a rengeteg lemondást, ezért még csodálatosabb, amit elért. De ha azt mondjuk, Párizs és olimpia, akkor mindig egy örökre meghatározó kép marad meg bennem: az éremátadás. Mi, a család, hozzátartozók egymás nyakába borultunk a boldogságtól, a meghatottságtól, és mindenki sírt – élen Bencével a dobogón. A döntőt egyébként nem szeretem visszanézni, szörnyű stresszes, még mindig feszült leszek tőle, pedig tudom, hogy jól alakult.
Együtt sírunk, együtt nevetünk – mondhatnák. A két ember szemlátomást rendkívül erőteljes hatást gyakorol egymásra, talán nem véletlen, hogy ugyanakkor értek el kiemelkedő eredményeket. Az idei Európa-bajnokságon mindketten győztek párosban: Kiss Blanka Lucz Annával, Nádas Bence pedig Tótka Sándorral. Ugyanakkor lettek világbajnokok 2022-ben Kanadában, majd utána Európa-bajnokok Münchenben. A 2023-as duisburgi olimpiai kvalifikációs világbajnokság is örök emlék marad, Blankáék párosban bronzérmesek lettek, Bence pedig négyesben és párosban szerzett két ezüstöt és mellette a párizsi kvótákat.
Blanka szerint sokat számít, hogy azonos sportágból érkeznek, jobban megértik, milyen szellemi és testi fáradságot érezhet a másik egy-egy kimerítő verseny és edzés végén, és ezáltal még inkább képesek egymást támogatni. Most már nem csak egy sportágat űznek, hanem egy csapatba is kerültek. A balansz megőrzése érdekében szükségesnek láttak pár módosítást eszközölni a közös életükben.
– Lefektettünk szabályokat, hogyan tudjuk a kapcsolatunk dinamikáját megvédeni, szerintem ez jól működik – magyarázza Bence, miközben Blankára néz a helyeslő bólogatásért (megkapja). – Mivel azonos csapatban vagyunk, nagyon hasonló az edzésmunkánk, ha az egyikünk hisztisebb és esetleg kiakad egy edzésen, másik mondhatja: hiszen ezt én is megcsináltam! Nekem pláne nincs jogom kiborulni, hiszen Blanka elvégezte ugyanazt a feladatot, nekem szavam nem lehet.
– Azért mindig mindent megbeszélünk, és egyetértünk abban is, hogy ki kell adni magunkból a fáradt gőzt. Kinek mondja el a problémáját, ha nem nekem? És támogatjuk egymást mindenben: ha a kemény edzések után este hazaesünk, megnézzük, melyikünk van rosszabb állapotban. Az csinálja a vacsit, aki még épp túléli a konyhába való kijutást – teszi hozzá nevetve Blanka.
A „szakmázás” és a kritika viszont nincs jelen a kapcsolatukban, állítják, bár a következő pár mondat másra enged következtetni.
– Ez tabutéma otthon! – állítja Bence nevetve, de egyáltalán nem meggyőzően. Blanka válaszából sejtjük, hogy most értünk ingoványos talajra.
– Kritikusak vagyunk egymással, de soha nem versenyekkel, inkább az edzésmódszerekkel kapcsolatban – teszi hozzá határozottan Blanka.
– Nagyon más szemmel közelítjük meg a sportágunkat – magyarázza Bence –, ezért sokszor azt érzem, mintha bíróságon lennék. Mindketten mondjuk a magunkét, védjük az álláspontunkat, a véleményünket. Valakinek persze engedni kell az ilyen helyzetekben, ezek a szerepek általában cserélődnek. Néha ráhagyod a másikra, a gond az, hogy nem mindig érezzük, hogy az adott pillanatban melyikük a gyengébb mentálisan.
Bevalljuk, a beszélgetés ezen pontján remekül szórakoztunk, mert folyamatosan figyeltük a két fél reakcióját. Bence kedélyesen vázolta a vitára okot adó szituációkat, néha oldalra pillantva Blankára, hogy megerősítést kapjon, esetleg érezze, hogy átlépett-e a vörös zónába. Blanka angyali arccal és mosollyal helyesel, de belül nem biztos hogy bólogat. A következő párbeszédet össznépi nevetés követte.
Bence: – Általában sikerül kibékülni.
Blanka: – A jó szándék vezérel mindkettőnket, vagy téged nem?
Bence: – Engem a saját véleményem megvédése. De természetesen a vitáknak nincs nyertese!
Persze – tesszük hozzá magunkban. És valószínűleg ők is. Az állóháborúk egy ponton mindig eldőlnek. Szemlátomást a két fiatal remekül kezeli a saját igazságharcát, mégpedig azért, mert a szeretet erősebb kötelék közöttük.
A téma, ami Bencét a kajaknál is jobban felzaklathatja, a Forma–1. Nem túlzás azt állítani, fanatikus rajongó. Az olimpiai utáni nyaralás egyik állomása is az Olasz Nagydíj volt. Blanka, más választása nem lévén, megfertőződött mellette a száguldó cirkusz szeretetével. Bence kedveli Hamiltont, Blanka kevésbé, bár ez a különbség még nem jelent kapcsolati próbát. Bence végtelen információ birtokában van, amit szívesen oszt meg kedvesével, Blanka meghallgatja, de a lelkesedésük nem ugyanazon a szinten áll. Bence egyre hevesebben magyaráz, Blanka megértően és kedvesen nézi. Elfogadja párja legnagyobb szenvedélyét. A McLaren a szíve csücske, 1998 után nyertek újra konstruktőri címet, Bence nagy örömére. Egyébként nagyobb kirohanásoktól mentesen nézi a nagydíjakat, de van, ami mai napig fájó pont az életében.
– Nem vagyok csapkodós szurkoló. Kivéve 2021-ben: a világbajnokság utolsó futamára Abu-Dzabiba Hamilton és Verstappen pontazonossággal érkezett, és utolsó körben dőlt el a vébécím. Egy ideig úgy tűnt, Hamilton javára. Egy ideig. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki megkapja a várva várt játékát, de fél perc múlva elveszik tőle. Annyira felzaklatott, mint a 2012-es londoni olimpián a magyar–izlandi férfikézilabda-meccs, nagyjából öt évet öregedtem akkor és a Forma–1 alatt is.
– Semmi baj, túl vagyunk rajta, ismét felzaklattad magad? – simogatta meg „megértően és együttérzően” kedvese vállát Blanka. Ezen a ponton Bencével együtt mindannyian nevetésben törtünk ki, és emlékeztettük arra is, hogy az olimpiai döntője talán sokakból váltott ki hasonló érzelmeket.
– Boldogsággal tölt el, ha az emberek ilyen őrlődések közepette tudják nézni az én futamomat – hangzott a kaján válasz.
A párizsi olimpia mellett még egy fontos esemény bekerült a naptárba. Bence eldöntötte, hogy összeköti életét kedvesével. A lánykérésre hónapokat készült, teljes titokban. Abban is biztos volt, hogy nem Párizsban és nem az Eiffel-toronynál teszi fel a nagy kérdést. Azt is eldöntötte, megvárja a játékokat, hogy semmi ne árnyékolhassa be életük egyik legfontosabb pillanatát. Számtalan buktató akadt a tervben, a kivitelezés végül szinte tökéletesre sikerült.
– Szerettem volna teljesen megélni a pillanatot, hogy a reflektor ne másra essen. Ismerem magam, ha az olimpia előtt kérem meg a kezét, a sportolói agyam másnapra már átkattan és nem marad időnk egymásra. Többen javasolták, hogy az éremátadó és Himnusz után térdeljek le. Na, még mit nem, így is volt rajtam elég teher! – mesélte az elképzelt izzasztó szituációt Bence.
Végül úgy döntött, egy másik monumentális alkotást választ. Az már korábban eldőlt, hogy az olimpia után baráti meghívásra Las Vegasba utaznak, az már szerencsés véletlen, hogy hazafele San Franciscó-i átszállással jöhettek. Ekkor találta meg a tökéletes helyszínt.
– A Golden Gate híd gyerekkorom óta a kedvencem, milliószor megnéztem dokumentumfilmben, ahogyan épült. Szerettem volna, ha Blankának is fontos lesz, ezért választottam helyszínnek. Az aggodalmat a változatos időjárás jelentette. Vegasból már néztem az előrejelzést, és úgy tűnt, megérkezésünk napján várhatók csak megfelelő körülmények: tiszta lesz az ég, felhő sem árnyékolja be a hidat. Megérkeztünk a szállodába, letettük a táskákat, és mondtam Blankának: most azonnal induljunk! Na, ekkor jött a nem várt tényező, Blanka nem akart menni. Arra hivatkozott, a Golden Gate híd egész napos program, tegyük át máskorra. Én márpedig ma a hidat fogom megnézni! – mondtam neki tiszta stresszben.
– Agyvérzést kaptam tőle – eleveníti fel Blanka. – Egyszerűen nem tágított, én meg nem értettem, hova rohanunk.
Bence rendületlenül őrizte a titkot, bár a gyűrűs dobozt elrejteni és épp arra sétáló embereket találni újabb megpróbáltatást jelentett. Végül minden megoldódott, és egy gyanútlanul arra sétáló pár megörökítette a pillanatot.
– Nagyjából minden flottul ment, bár annyira izgultam, hogy saját magamnak nyitottam ki a gyűrűt, és nem is azt mondtam, amit elterveztem, de Blanka sem az „igent” mondta ki, hanem azt, hogy „persze!”.
– Tényleg gyönyörű és romantikus pillanat volt, jegyespárként először sétáltunk át együtt a Golden Gate hídon – mesélte kicsit meghatódva Blanka.
Nem ők az egyetlen sportolópár, akik az olimpia évére időzítették az eljegyzést, és egyből belevágtak az esküvőszervezésbe is. Ugyanakkor megosztottuk velük az olimpiai bronzérmes Major Veronika történetét, akit párja szintén eljegyzett, de a kiváló sportlövő szerint a szervezés ráér, mert még egy hatalmas stresszhelyzetet nem tudna kezelni. Bence és Blanka másként döntött.
– Mi naivak voltunk, azt hittük, az esküvőszervezés jó móka, kapcsolatépítő program – jegyezte meg Bence, és értetlenkedve nézte a kikerekedett szemünket. Mi meg Blanka tekintetét kerestük, aki kedvesen csak legyintett és hozzátette: Bence tényleg ennyire naiv.
Persze kiderült, a valóság gyorsan szembejött a pár férfi tagjával.
– Azt gondoltam, elég stressz ért minket az évben, kikapcsolódásképp elkezdjük szervezni az esküvőnket. Nem értettem, hogy minden egyes apró dolog komoly döntést igényel. Persze elérkezik az a pont, amikor a másik sem enged, és egymásnak feszülünk – mesélte Bence rádöbbenését az esküvőszervezés nehézségeire –, de szerencsére megvan a vőfély és a fotós is.
A fotós szónál azért Blanka szeme megvillant és emlékeztette Bencét, nem, a fotóskérdés nem dőlt el. Majd hozzátette: „Állóháborúban jók vagyunk, de azért haladunk.” Abban viszont teljes az egyetértés, hogy Isten színe előtt kössék össze életüket, a templomi esküvő nem volt kérdés. Blanka gyerekként volt elsőáldozó és bérmálkozó is, míg Bence saját döntése okán tavaly keresztelkedett meg, miután rátalált a megfelelő lelki vezetőjére, Laposa Norbert atyára.
Látszik, hogy élsportolók és a versengés a lételemük. Közös életükben számtalan kihívás és „igazságharc” vár még rájuk, de Blanka és Bence személyében olyan párost ismerhettünk meg, akiket a viharok és a változó szélviszonyok sem billentenek ki a közös hajóból.