Fotó: T. Szántó György
Hirdetés

– Úgy tűnik, az év eddigi része nem úgy alakult, ahogy eltervezték…

– Nagyon jól játszott a csapat, csak aztán jött a koronavírus, és mindent átírt. Pechünk volt, a sorsolás következtében épp Olaszországba, a járvány által leginkább sújtott Lombardiába kellett utaznunk az Európa-liga elődöntőjének első fordulójára, így aztán itthon a miénk volt az első létesítmény, amit bezártak.

– Amikor 2018-ban elnökké választották, azt mondta, kifejezetten szereti a kihívásokat. Ilyenekre gondolt?

–Ha a korábbi gazdálkodás minden részlete elém került volna, valószínűleg elszaladok. De azt gondolom, most már lezárhatjuk a múltnak ezt a fejezetét. Egyetlen kényes ügy van még, de ezzel kapcsolatban nagyjából tudjuk, hogy mire számíthatunk.

– Miről ránthatják még le a leplet?

– Erről nem szeretnék beszélni. A probléma kezelhető. Ez a lényeg.

Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

– Laikusként azt gondolja az ember, hogy egy háromszoros olimpiai bajnok számára sokkal vonzóbb az edzői pálya, mint a klubelnökség. Miért választotta mégis ez utóbbit?

– Belekóstoltam az edzősködésbe, és imádtam is. Egyetlen probléma volt: olyan hatalmas lelki terhet jelentett, olyan fokú izzást hozott számomra ez a pozíció a mérkőzéseken, amit hosszú távon képtelen lettem volna elviselni.

– Azt mondja, hogy az elmúlt hetek történései kevésbé viselték meg, mint amikor a medence partján izgult a csapatáért?

– Szó sincs róla. Ez a helyzet százszor rosszabb volt, de azért egy egyesület nem kerül minden héten a csőd szélére. Végzettségem szerint ugyanakkor műszaki menedzser vagyok, nagyon szeretném már ezen a téren kamatoztatni a tudásomat.

– Mennyire éli meg kudarcaként ezt a történetet?

– Amikor 300 millió forint érkezik egy sportközösséghez, az azért nem olyan rossz érzés. Hogy szükség volt erre a mentőövre, az nem az én saram, azt ugyanakkor, hogy kaptunk segítséget, saját sikerként könyvelem el. Ha a kormányzat nem karol fel minket, egész biztosan megszűnt volna a klub.

– Hogyan használták föl a szóban forgó 300 milliót?

– Kifizettük az összes tartozásunkat, a maradék 55 millió forintot pedig az utánpótlás-nevelés többletköltségeire fordítjuk. Olyan dolgokat finanszírozunk belőle, amik a taoprogram keretében nem valósíthatók meg.

– Mi lesz azokkal az alkalmazottakkal és játékosossal, akiknek felmondtak?

– Természetesen igyekszünk mindenkivel megállapodni.

– Az önkormányzat korábban elzárta a pénzcsapot. Azóta érkezett városi támogatás önökhöz?

– Nem, de számítunk rá. Nemrégiben arról tájékoztattak bennünket, hogy megítéltek nekünk egy a korábbiaknál kisebb összeget. Beküldtük azokat a papírokat, amiket még kértek tőlünk. Meglátjuk, mit hoz a jövő.

– A kialakult helyzet felelősei számíthatnak valamiféle szankcióra?

– Nem szeretnék ebben előre nyilatkozni. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal dolga eldönteni, hogy azokban az ügyekben, amelyekben ők jártak el, tesznek-e büntetőfeljelentést, vagy sem.

– Elnökké választását követően azt a fő célt tűzte ki, hogy az Eger férfi- és női csapatát is visszavezeti a bajnokesélyesek közé. Hogyan változott mindez a történtek után?

– A Fradi a szezon egyértelmű esélyese, de ott van egy nagyon erős Szolnok, egy OSC, egy Vasas és végül a Honvéd. Az őket követő nagy masszában foglalunk helyet mi. A fő célom most az, hogy „egribbé” tegyem az egri vízilabdát, vagyis feltöltsem a csapatot fiatal, helyi játékosokkal. Ha sikerül egyben tartani egy ilyen gárdát, jövőre akár 2-3 hellyel is előrébb léphetünk.

– Lassacskán lecseng a koronavírus-járvány. Éledezik a klub?

– Eddig teljes nihil volt. Próbáltuk formában tartani magunkat, de nehéz volt, ebből a szempontból elég szerencsétlen sportág vagyunk, hiszen lételemünk a víz. A múlt héten azonban megnyitották az uszodát, így lassan visszatérünk a megszokott kerékvágásba. Most még csak napi egy órát töltünk a vízben, de ennek is nagyon örülünk, több, mint a semmi. A versenyszezonnak persze már lőttek, ahogy a Brescia elleni visszavágónak is. Már abban sem vagyok biztos, hogy az almanachokban benne lesz, hogy indultunk a bajnokságon…

– Számolnak a járvány második hullámával?

– A BCG-oltás miatt magunkat nem féltem, inkább a nemzetközi sportélet miatt aggódom. A járvány óriási bevételkiesést hoz. Gondoljunk csak a 90 ezres futballstadionok üres lelátóira! Az egy dolog, hogy megnyitották az országhatárokat és a stadionok, csarnokok kapuit a szurkolók előtt. Kérdés azonban, hogy ki mer belépni rajtuk. Nem örülnék, ha a jövőben arról szólna a sport, hogy mindenki a televízió előtt ül. Eddig pont ez ellen küzdöttünk.

– Mi várható a jövő évi olimpián?

– A válogatottnak kifejezetten jól jön ez a ráhagyás. Mi mindig akkor voltunk sikeresek, amikor bőven volt időnk felkészülni. 2013-ban és 2017-ben nagyot futottak a fiúk, most az olimpia eredeti időpontja előtt pedig ismét Európa-bajnokságot nyertek, tehát a csapat elkészült. Most van egy év, hogy Marcz Tamás tökéletes formába hozza őket. Ezek nagyon jó előjelek.

– Kevesen tudják, hogy másodállásban aranykalászos gazda. Mi újság a termőföldjén?

– A klubbal kapcsolatos intéznivalók miatt kicsit elhanyagoltam mostanában az ezzel kapcsolatos feladataimat, de lassacskán helyreáll a rend. A bocik szaporodnak, a tehenek szépen tejelnek, a termény pedig az utóbbi idők esőzései után él és virul. Ha minden jól megy, hamarosan megvalósul egy régi álmom is: malommal gazdagodunk. Jó lenne előbb-utóbb nyomon követni a búza útját egészen addig, amíg kenyér formájában a pékekhez kerül.

– A vadállatokkal gyakran meggyűlik a baja?

– Mostanában a nyulak miatt bosszankodom sokszor. Mint minden élőlényt, őket is szeretjük, de sajnos az utóbbi időben nagyon elszaporodtak és elszemtelenedtek, mivel a helyi rókaállomány igencsak megritkult, ezért a vadászokon kívül nincs természetes ellenségük. Amikor a napraforgó még kicsi és zsenge, irtózatos pusztítást végeznek, egy nyúl egy reggelire nyolc-tíz tövet is lerág. Ez azt jelenti, hogy ha húszan garázdálkodnak a földön, akkor egy hónap alatt több mint négyezer növényt falnak föl.

– A gazdálkodás az ön életútjában igazi svédcsavar. Hogy jutott eszébe, hogy ezzel foglalkozzon?

– A nagyszüleimtől örököltem egy földet, de mivel egyáltalán nem értettem a megműveléséhez, úgy volt, hogy eladjuk. Egy terepszemle alkalmával azonban elbizonytalanodtam, végül a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy megtartjuk a birtokot, mi több, felcsapunk gazdának.

– Szakavatott gazdaként hogy látja, a mennyiségi vagy a minőségi búzater­mesztésnek van jövője?

– Annak, hogy szemetet tegyünk az asztalra, nincs értelme.

– A jó azonban gyakran drága is. Rengeteg fogyasztó nem hajlandó megfizetni a minőségi termékeket…

– Ez meg is látszik az egészségünkkel kapcsolatos felmérések eredményein. Pont most olvastam egy hírlevélben, hogy az átlag terményekben hetven százalékkal kevesebb az ásványi anyag, mint 30-40 évvel ezelőtt. Mi odafigyelünk a földbe juttatott mikroelemekre is. Ha olyan árut készítek, ami finom, és még bizonyítottan egészséges is, akkor azt olyan tételben, amit képesek vagyunk előállítani, el fogjuk tudni adni.