Hajdú-Bihar Megye Huszárbandériuma
„Most már meghalhatok!”
Történt egyszer, vagy jó tíz éve, hogy parancsot kapott Hajdú-Bihar Megye Huszárbandériuma két debreceni ünnepségen való részvételre. Egész délelőtt díszőrséget álltak, egyik helyszínről mentek a másikra. Aztán a második emlékműnél is véget ért az ünnepség, ők pedig örvendtek, hogy minden szépen és rendben zajlott. Végre vége a szolgálatnak, és befejezettnek tekinthetik a napot. Meg is könnyebbült mindenki, hogy semmi baj sem történt. Természetesen mindkét emlékhelyen együtt szolgáltak a honvédséggel.
Láthatóan a honvédek is örömmel konstatálták, hogy vége a szolgálatnak, és várják már, hogy visszavonulhassanak a laktanyába vagy a kantinba. A huszárok közben könnyítettek szerelésükön, ruházatukon, és megkezdték a felrakodást a járművekre, amikor is előkerült Szoboszlai kapitány világjáró autójából az eperfa hordóban érlelt, jó, magyar, 51 százalékos házi pálinka. Ráadásul paprikázott! Ezt a kerítésszaggató „rettenetest” nemes egyszerűséggel csak „lófingatónak” hívták. Az 51 fokos párlat és a paprika meglehetősen torokkaparó együtt…
Huszárjaink ebből a hírhedt itókából kortyolgattak egy kicsit, mikor megkezdték az elvonulást az emlékműtől a honvéd bajtársak is. Látják ám a huszárok, hogy véletlenül éppen az ő autójuk közelében parkol a tábornoké is. Nosza, gondolta Németi Imre őrnagy, a csapat akkori kapitánya (látva, hogy nem a tábornok vezet), most megvendégelhetnék. Meg is szólította:
– Tábornok úr, kérek engedélyt!
A megszólított – munkaszüneti nap volt, a szolgálatnak már vége, meg hát nem is ő vezet – elfogadta a szíves invitálást, és lehajtott egy kupicával.
– Ízlett, tábornok úr?
– Igen! Köszönöm! – hangozott a katonás válasz.
– Egészségére! – így a viszonválasz.
Épp abban a másodpercben vette észre a huszárkapitány, hogy a kocsijuk farától egy méterre egy döglött macska fekszik. Rendkívül kellemetlen… Ámde kivágta magát:
– Látja, tábornok úr? Az a macska is ezt itta nemrég!
„Kelet-Magyarországon 1988-ban alakult meg – katonai hagyományápolási célból – Hajdú-Bihar megye és Debrecen város huszárbandériuma. A csapat 2003 végén átszerveződött, új nevet vett fel, és ma már közhasznú szervezetként őrzi tovább a magyar nemzeti és huszárhagyományokat. A térségben számos ünnepi rendezvényen vesznek részt, lovas vagy gyalogos díszegységgel. A csapat huszárjai – néhány főt kivéve – a Magyar Honvédség tartalékos tisztjei. A huszárruha területi kötődésű, a mintát az Osztrák–Magyar Monarchia Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd Huszárezredének eredeti ruházata szolgáltatta. Az ezred 1869-ben alakult meg, és egészen 1918 novemberéig prosperált. Leghíresebb parancsnokuk gróf Tisza István néhai miniszterelnök volt.”
Az egyesület jelenlegi (2016) vezetősége: elnök Csontos János. Korábbi és jelenlegi tiszteletbeli örökös elnök: Adorján Csaba, a Magyar Honvédség tartalékos főhadnagya, hagyományőrző huszár őrnagy, pedagógus, lovasoktató. Tiszteletbeli elnök: dr. Papp Gyula nyugállományú ezredes. Alelnökök: vitéz Szoboszlai Endre (PR- és sajtóügyek), Juhász Imre (lovasszakmai ügyek). Lovassági parancsnok: Bujdosó Zoltán. Az egyesület ellenőrző bizottsága: elnök Hercz Tibor, ellenőrző bizottsági tagok dr. Polgár Imre és vitéz Szabó Ferenc.
Hajdú-Bihar Megye Huszárbandériuma gyakran felvonul Debrecenben, de 2004 óta szokásukká vált a határon túlra is utazni, leginkább a Partiumba, ritkábban Erdélybe. Lovas túrákat is szerveznek az elcsatolt területekre. Jó néhány huszárcsapat megalakulásához adtak ők is löketet, huszárrá válási kedvet a határon túl.
Még 2007-ben történt, hogy egy Csíkszeredából érkező huszárcsapat vonult Bihar megyében a Berettyó partján, Szalárd közelében, amikor az egyik kertkapun egy öregember jött ki az utcára. Tálcán hozta saját házi borát és pálinkáját, hozzá nemzeti színű poharakat. Amikor odaértek a huszárok, parancsnokuk megállította a menetet, az öregember pedig sorra megkínált mindenkit, majd csendesen ezt mondta:
– Most már meghalhatok…
Vitéz Szoboszlai Endre – mondhatni – megírta helyettem Hajdú-Bihar Megye Huszárbandériumáról – vagy teljes nevén a Hajdú-Bihar Megyei Lovas és Huszár Hagyományőrző Sport és Kulturális Egyesületről – szóló bemutatkozó anyagot. Nézzük, mit fűzött hozzá ehhez a képhez:
„Hajdúböszörményben volt egy politikai rendezvény, talán az EU-s választás előtt, ott az utolsó (?) magyar király egyik unokájával beszélgetek, huszárruhában. Vittem neki prospektusokat a csapatról. Habsburg György és jómagam vagyunk láthatóak a fényképen, valamint egy szervező. Ritka pillanatkép! Mi ugye a Monarchia ruháját és hagyományát őrizzük! Györgynek a nagyapja mint király az utolsó főparancsnoknak tekinthető.”
A Partiumban élő szentjobbi huszárok telente lovas túrákat szerveznek, mondván, hogyha a régiek bírták a hideget, akkor a maiaknak is bírniuk kell. Amikor a kép készült, a debreceniek a magyar hatóságok szigorú állategészségügyi rendelkezései miatt nem vihettek át lovakat a határon, pontosabban vihettek volna, csak az volt a kérdés, hogy vissza is hozhatják-e őket. Na, hát ezért nem vittek, és ülnek most lovas kocsin.
A fiúk egy katonazenekari fesztiválra mennek éppen, esetleg onnan tartanak hazafelé, mindenesetre egy jó fénykép erejéig megállnak útközben. Elől Bujdosó Zoltán ágaskodtatja lovát.
Megírom őszintén, hogy nem tudom, miért a Sándor-huszárezred egyenruhájában, amikor a debreceniek a monarchia kori Magyar Királyi Debreceni 2. Honvéd Huszárezrednek az egyenruháját viselik, mint az a mögötte lévő lovasokon is látszik. Annyit viszont sikerült megtudnom Szoboszlai Endrétől, hogy a Sándor-huszárezred egyenruhája annak az Antal Józsefnek tulajdona, aki még csak véletlenül sem Magyarország egykori miniszterelnöke, s aki olyan magángyűjteménnyel rendelkezik, hogy az önmagában alkalmas egy múzeum kiállítási anyagának lefedésére.