14 nap a Föld körül

Az emberiség története során több mint 260 űrrepülést hajtottak végre, de mindössze csak 46 nemzetnek nyílt lehetősége, hogy embert juttasson a világűrbe. A közép- és kelet-európai régióban a rendszerváltás óta pedig (Oroszország mellett) csupán Ukrajna tudott élni a lehetőséggel. Magyarország 2021-ben döntött úgy, hogy 45 év után újra belép az űrutazók szűk körébe: elindította a Hunor programot, amelynek keretében Kapu Tibor május 29-én egy magánküldetés résztvevőjeként célba veszi a Földtől nagyjából 400 kilométerre keringő Nemzetközi Űrállomást, hogy ott különböző tudományos kísérleteket hajtson végre.

Égi csatatér

Az emberiség az űrbe jutással a XX. században közepén kezdett komolyabban próbálkozni. A hidegháború idején az űrkutatás nem csupán tudományos célt szolgált, a sikerek katonai és stratégiai előnyt is jelentettek. A verseny 1957-ben vette kezdetét, amikor is a szovjetek a világűrbe bocsátották a Szputnyik–1 műholdat. Az USA ezután hatalmas erőforrásokat mozgósított, és létrehozta a NASA-t. A Szovjetunió azonban tovább növelte az előnyét: Jurij Gagarin személyében 1961-ben ők adták az első űrhajóst, 1963-ban pedig az első női asztronautát (Valentyina Tyereskova) a világnak. John F. Kennedy elnök már korábban bejelentette, hogy az évtized végéig amerikai embert juttatnak a Holdra, és az Apollo-program keretében ez végül meg is történt: 1969-ben Neil Armstrong teljesítette a küldetést, ezzel az Egyesült Államok gyakorlatilag ledolgozta a hátrányát.

A 70-es évektől aztán egymást követték a szovjet és amerikai sikerek. 1971-ben felbocsátották a világ első űrállomását, a Szaljut–1-et, amivel kezdetét vette a hosszú távú űrbéli tartózkodás korszaka. A Szojuz–11 háromfős legénysége egy kis elektromos orgonát is vitt magával az állomásra, hogy zenével enyhítse a fenti lét egyhangúságát. Az asztronauták 23 napot töltöttek a fedélzeten, majd a kabinban keletkező vákuum miatt életüket vesztették. Az űrállomás sem volt hosszú életű, mindössze 175 napig keringett pályáján, ám így is óriási lépést jelentett a jövő moduláris, vagyis bővíthető űrállomásai felé. Az első ilyen az 1986-ban létrehozott, mintegy 15 éven át szolgáló Mir volt, ami már lehetővé tette az emberek hónapokon át tartó űrbéli létét. Valerij Poljakov rekordot is döntött: 437 napot töltött egyhuzamban a fedélzeten. Ez a létesítmény előkészítette a terepet a később az űrkutatás szimbólumává váló Nemzetközi Űrállomásnak, ami már nemzetközi összefogással épült meg 1998-ban.

Az újra felhasználható űreszközök korszaka 1981-ben kezdődött, amikor is a NASA útnak indította az első űrsiklót, a Columbiát. Először fordult elő, hogy egy űrhajó első repülésén már emberek tartózkodjanak rajta. Sajnos azonban a különleges és nagy jelentőségű jármű története tragédiával zárult, 2003 februárjában ugyanis megsemmisült visszatérés közben. A balesetben – akárcsak Challanger 1986-os felrobbanása során – hét űrhajós vesztette életét. Az amerikai űrsiklók – köztük a legutolsóként útnak induló Atlantis – 30 év alatt összesen 135 küldetésen vettek részt. Hatalmas szerepük volt például a Nemzetközi Űrállomás építésében, a Hubble űrteleszkóp pályára állításában és karbantartásában, valamint számos tudományos és technikai kísérletben. A két baleset, valamint fenntartásuk és üzemeltetésük magas költsége miatt azonban fokozatosan kivonták őket a forgalomból. Az Egyesült Államok új stratégiát választott: űrmisszióiba elkezdte bevonni a magánszektort. Az amerikai asztronauták közel tíz éven át, 2020-ig orosz Szojuzokkal utaztak. Az áttörést a SpaceX Crew Dragon űrhajója hozta, ami azáltal, hogy ismét amerikai földről vitt embereket a kozmoszba, újabb fejezetet nyitott az űrrepülés történetében.

A világűr magyar Kolumbusza

Miközben a nagyhatalmak folyamatosan versengtek az űr meghódításáért, a szocialista blokk országai is lehetőséget kaptak arra, hogy részt vegyenek ebben a történelmi vállalkozásban. Így kerülhetett sor arra is, hogy egy magyar űrhajós elinduljon a világűrbe. A Moszkvától 25 kilométerre fekvő Zvjozdnij gorodok, magyarul Csillagváros ad otthont 1960 óta a kiképzőközpontnak, amit 45 évvel ezelőtt Farkas Bertalan is megjárt, mielőtt a repülőmérnök Valerij Nyikolajevics Kubaszov parancsnokkal együtt a Szojuz–36 fedélzetén elhagyta volna a Földet, hogy célba vegye a Szaljut–6 űrállomást. Csak az indulást megelőző napokban derült ki, hogy a négy kiválasztottból ő az egyik, aki útnak indulhat. Magyar részről a néphadsereg másik remek vadászpilótája, Magyari Béla volt versenyben, de miután Farkas orvosi eredményei jobbak lettek, társa végül a Földről követhette az expedíciót.

A kazah sztyeppén öt-hat évenként egyszer esik eső május környékén, a Jóisten pedig épp az indulás napját választotta ki arra, hogy megöntözze a vidéket, ami talán nem is volt baj, a kilövés napján ugyanis 40 fok körüli hőmérsékletet mértek a bajkonuri űrközpont területén. A mintegy 50 méter magas és a feltankolás után 300 tonna súlyú kolosszus rakétáját 1980. május 26-án este indították be. „A hajtómű dübörgése elnyomta a jelen levő vendégek tapsát, az indítóasztal alól kitörő lángcsóva megvilágította az űrrepülőtér zászlórúdján a szovjet zászló mellett lobogó piros-fehér-zöld zászlót” – így kezdődik Kis Csabának, az MTI egykori tudósítójának beszámolója a helyszínről, ahonnan 1957-ben az első műhold, a Szputnyik–1, 1961-ben pedig az első űrhajós, Jurij Gagarin is elindult Föld körüli útjára. A szovjet–magyar űrpáros startját óriási érdeklődés övezte Magyarországon: körülbelül 800 ezer televíziókészülék képernyőjén pergett a rendhagyó hétfő esti műsor, a rádión keresztül pedig mintegy félmillióan követték az eseményt.

Farkas Bertalanék küldetése 7 napon, 20 órán és 45 percen át tartott, ez idő alatt pedig számos tudományos kísérletet végeztek el a közreműködésükkel. A megfigyelések során olyan magyar fejlesztésű műszerekkel is dolgoztak, mint például a Pille, amely az űrhajósokat érő sugárzás szintjét mérte vagy a Balaton, ami a szellemi munkavégző képesség vizsgálatára szolgált. Farkas Bertalan űrutazása mindezek mellett azért is különleges, mert míg korábban csak nagyhatalmak nyelvein zajlott az űrkommunikáció, ő magyarul is megszólalt, amikor közvetlen kapcsolatot létesített a Földdel: a budapesti Központi Repülésirányító és több tudományos központ mellett rövid időre összeköttetésbe került családtagjaival, üzent magyar iskolásoknak és beszélt az MSZMP első titkárával, Kádár Jánossal is. Az utazás néhány, a küldetés sikerét nem veszélyeztető apróságtól eltekintve zavartalanul zajlott, az űrhajó – ahogy az akkortájt megszokott volt – a kazahsztáni sztyeppén ért földet. Farkas Bertalan rendben tért vissza, és bár elmondása szerint nehezen szokta meg, hogy kikerült a Föld vonzóerejének köréből, a súlytalanság utóhatásai enyhék voltak nála. Az asztronauta és családja féltve őrzi azokat a tárgyakat, amelyek megjárták a kozmoszt: a szkafandert és a kesztyűt, amit viselt, az űrhajó kulcsát, amit landolás után adományoztak neki, valamint egy nemzeti színekbe öltöztetett babát, amit – mint utólag kiderült – titokban vitt magával hazánk eddigi egyetlen űrhajósa.

Farkas után szabadon

Az Axiom Mission 4 keretében Kapu Tibor május 29-én a Nemzetközi Űrállomásra (ISS) látogat, ezzel több mint négy évtized után a magyarok ismét meghódítják a világűrt. A küldetés része a Hunor (Hungarian to Orbit, vagyis Magyart Föld körüli pályára) programnak, amelynek célja, hogy Magyarország hosszú távon is bekapcsolódjon az úgynevezett emberes űrkutatásba. A kiválasztási folyamat még 2022-ben kezdődött, több mint 240 jelentkező adott be pályázatot. A döntést hosszú szakmai mérlegelés után 2024 májusában hozta meg az űrkutatásért felelős minisztérium és a programban részt vevő nemzetközi partnerek.

A korábban az autóiparban, akkumulátorfejlesztőként dolgozó 32 éves gépészmérnök a felkészülés során megtanulta kezelni a SpaceX Crew Dragon űrhajót, elsajátította a mikrogravitációs életmód alapjait, gyakorolta a szkafanderben végzett tevékenységeket, és részt vett pszichológiai felkészítésen is. A küldetés során több tucat magyar és nemzetközi tudományos kísérletet végez majd, többek között az űrbeli sejtszaporodást, anyagviselkedést és űregészségügyi hatásokat vizsgálják. A Crew Dragon a floridai Kennedy Űrközpontból indul majd, és mintegy 24 órával a start után kapcsolódik az ISS-hez. A legénység négy főből áll: Peggy Whitson amerikai parancsnok, Sławosz Uznański-Wiśniewski lengyel küldetésspecialista, továbbá Subhansu Sukla indiai pilóta utazik még Kapu Tibon kívül.

Az űrhajósok mindennapjai az űrállomáson teljesen máshogy telnek, mint itt lent, a Földön. Fürdés helyett például nedves törlőkendővel tisztálkodnak, odafent ugyanis nincs folyó víz, hiszen az mikrogravitációs környezetben gömbökbe rendeződnek és lebegne a levegőben. Szintén e jelenség miatt ízesítik zselés fűszerekkel előre csomagolt, porított vagy hőkezelt ételeiket vagy isszák szívószálas tasakból a kávét. Az űrállomáson a WC használata sem mindennapi: a székletet vákuumos rendszer szippantja el, majd egy zárt tartályban tárolják, amit idővel kibocsátanak az űrbe, ahol aztán a légkör felső rétegét elérve elég. A vizeletet viszont újrahasznosítják: ivóvízzé alakítják egy speciális berendezés segítségével. Az asztronauták hálózsákban alszanak, amelyet a falhoz rögzítenek, hogy ne lebegjenek. A Föld körüli keringés miatt napi 16 napfelkeltét és napnyugtát látnak, de a műszakok órarend szerint zajlanak, nem természetes fényhez igazodva. A pszichés jóllét kulcsfontosságú, a legénység tagjai ezért heti rendszerességgel kommunikálhatnak majd a családjukkal, digitális tartalmakkal és Föld-megfigyeléssel töltik a szabadidőt.

Kapu Tibor küldetése 14 napig tart, de jelentősége messze túlmutat ezen: a jövő magyar űrprogramjainak alapját rakhatja le, és inspirációt nyújthat a jövő generációinak. A kilövést a tévé élőben közvetíti, így a nézők valós időben követhetik majd nyomon a történelmi eseményt.