A világ tudományos életének talán legtekintélyesebb lapja a Science. Az általa közölt természettudományos tanulmányok – ritka kivételtől eltekintve – kiállják az idő próbáját. A lap évente közreadja a szerkesztők által legfontosabbnak tartott tudományos teljesítmények listáját. 2005-ben a pálmát az evolúciós folyamatok kutatása vitte el. Nem véletlenül, hiszen az újonnan föllángoló evolúció kontra „intelligens tervezés” is a fölfedezések fényében érthető.

Az evolúciós szemlélet a biológia minden ágában jelen van, a modern biológia egyik alapköve, az elmúlt esztendő pedig különösen eseménydús volt az evolúció különféle mechanizmusait feltáró új eredményeket tekintve. A már megismert genomokból (fajok génkészletei) származó adatok lehetővé teszik azoknak a molekulák szintjén zajló folyamatoknak a nyomon követését, amelyek a különböző élőlények evolúcióját „irányítják”. Ilyen például az új fajok keletkezése egy más meglévő faj valamelyik populációjából.

Genomelemzések

Az egyik legjelentősebb 2005. évi eredmény a csimpánz genetikai állományának feltárása volt. A kapott eredményt összehasonlították az emberi genommal és több új dologra sikerült fényt deríteni. Az emberi és a csimpánzgenom az összevethető bázissorrend (szekvencia) szintjén mindössze 1 százalékban tér el egymástól, a fehérjék szintjén pedig – egy átlagos fehérje felépítését tekintve – két aminosavnál is kevesebb a különbség. Ebből azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy ezek a parányi különbségek felelősek azokért a tulajdonságokért, amelyek emberré tesznek minket. Ez az utóbbi megállapítás azonban nem hihető, mert az ember és bármelyik főemlős – akár a csimpánz – között is akkora minőségi különbség van, hogy nem magyarázható a genomok hasonlóságával, különösen ami a szellemi különbségeket illeti. Az igazán emberi tulajdonságoknak még a meghatározása is várat magára, nemhogy az ezekért felelős gének meglétének igazolása.

A kutatók olyan adatbázisok létrehozásán dolgoznak, amelyben megtalálhatóak lesznek azok a természetes szelekció által „előnybe részesített” gének, amelyek a ma élő emberek genetikai változatosságáért felelősek. Ilyen már létező adatbázis például a mintegy egymillió SNP-t (single-nucleotide polymorphism, egyedi mutációk) tartalmazó HapMap (Human Haplotype Map) is, amely négyféle emberi populációból származó adatokat tartalmaz. A kutatók ezekből az eltérésekből remélik annak megértését, hogy miért teszik a gének (?) olyannyira különbözővé az egyes embereket, illetve hogy egyes emberek miért sokkal fogékonyabbak bizonyos betegségekre. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a Földön ma élő 6,5 milliárd ember mindegyike más, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen. Ezért olyan nagy érték az emberi élet már a fogantatástól, mert nem tudhatni, kit pusztítanak el az abortuszt kérő „anyák”.

Fajkeletkezés

Új kutatási eredmények születtek az új fajok keletkezésének vizsgálata terén is. Új faj akkor keletkezik, amikor egy már létező faj populációi eltérő módon kezdenek alkalmazkodni a környezeti változásokhoz, majd egy idő elteltével a populáció egyedei már nem képesek egymással szaporodni. Erre a folyamatra elég kevés gyakorlati példa áll rendelkezésre, de 2005-ben többet is közzétettek. Ide tartoznak például az Ausztriában és Németország déli részén élő európai barátposzáták (madárfaj), egyes pillangók, vagy a hawaii tücskök gyors ütemű fajképződési folyamatai.

Az evolúciós eredményeknek idővel komoly gyakorlati haszna is lehet. Az emberek – a csimpánzokkal ellentétben – érzékenyek olyan betegségekre, mint az AIDS, a szívkoszorúér-megbetegedés vagy a krónikus hepatitisfertőzés.

A két faj közti genetikai eltérések alaposabb ismerete segíthet az emberi betegségek molekuláris hátterének jobb megértésében. Az említett HapMap-térkép felgyorsíthatja azokat a kutatásokat, amelyek az olyan összetett betegségekért felelős gének feltárását célozzák, mint például a népbetegséggé vált cukorbetegség.

De fontos szerepet játszhatnak az evolúciós kutatások a madárinfluenza vírustörzseinek azonosításában és viselkedésük modellezésében is. A legtöbb emberre nézve halálos vírustörzs úgy jön létre, hogy egy állatokat fertőző vírus géneket cserél egy már létező emberi vírustörzzsel. Igazolták, hogy az 1918-as spanyolnáthát okozó vírustörzs is egy korábban kizárólag madarakra veszélyes törzs többszörös genetikai megváltozásával jött létre.

Szenzációs leletek

Az elmúlt év egy szenzációs antropológiai bejelentéssel kezdődött: fajunk egyik legrégebbi ismert képviselőjétől származik az a két etiópiai koponyalelet, amelyek korát újra meghatározták. A koponyákat modernebb módszerekkel 195 ezer évesre becsülik, vagyis a homo sapiens megjelenésének legkorábbi szakaszából valók. Ez már összhangban van az ember evolúciójával kapcsolatos genetikai vizsgálatokkal is, amely szerint az emberi faj mintegy 200 ezer évvel ezelőtt jelent meg.

Az emberhez vezető út kutatásában fontos állomást jelentett, hogy paleontológusok rátaláltak az első ismert csimpánzmaradványra a kelet-afrikai szavannákon. A kenyai Baringo-tó közelében talált szerény lelet mindössze három fogból áll, mégis, ez az első kézzelfogható bizonyítéka annak az evolúciós útvonalnak, amely elvezetett a mai csimpánzhoz – a csimpánzok és az emberhez vezető út szétválása után.

Nagy port vert föl az a mókus méretű emlős maradványa, amelyet a felső-jura időszaki kőzetekben találtak. A lelet jelentősen befolyásolhatja az emlősök korai evolúcióját. A körülbelül 150 millió éve élt állat hivatalos neve fenitafossor windscheffeli. Környezetében élő rovarokkal, például termeszekkel táplálkozott. Ehhez hasonló életmódot folytató állatot eddig csak 50 millió évvel ezelőttről ismertek.

Újra meghatározták az eddig ismert legnagyobb főemlős, a gigantopithecus korát is. Az új eredmény szerint a hatalmas, háromméteres állat az ember kortársa volt. Dél-Kínában a korai homo nemzetséggel együtt élt csaknem 1,1 millió évvel ezelőtt az 500 kilogrammos óriás.

Ugyancsak evolúciós szempontból fontos egy nyúlszerű élőlény megmaradt csontváza Mongóliából, amely 55 millió évvel ezelőtt élt. Külső megjelenésében meglepően hasonlít a mai nyulakra, és megnyúlt hátsó végtagjaival minden bizonnyal ugyanúgy ugrándozott, mint a ma élő tapsifülesek. A lelet megerősíti azt a véleményt, hogy a nyulak nem jelentek meg a dinoszauruszok kihalása előtt.

A nagy népszerűségnek örvendő dinoszauruszok tábora is bővült egy új lelettel: előkerült a legkorábbi ismert dinoszauruszembrió. A felfedezés ritka bepillantást enged a massospondylus nevű dinók életébe. A hosszú nyakú, növényevő dinoszaurusz kicsinyeinek maradványai a legkorábban ismert embriók a szárazföldi gerincesek között. A leletek segítségével föltárták a kutatók, hogy miként növekedtek ezek az állatok a 15 centiméteres embriókból 5 méteres óriásokká.

A legújabb szenzáció egy titokzatos ragadozó fölfedezése volt Borneón. A sziget sűrű erdeiben egy, a házimacskáknál alig nagyobb, sötétvörös bundájú és hosszú farkú állatot kaptak lencsevégre; mindössze két éjszakai felvételt készítettek fotócsapda segítségével. Szeretnének elfogni egy élő példányt is. Látszatra átmenet a róka és a macska között.

Környezetvédő szakemberek attól félnek, hogy előbb kipusztul a ragadozó, minthogy tüzetesen megvizsgálhatnák, mivel a Borneó szívében fekvő nemzeti park területén az idén a világ legnagyobb pálmaolaj-ültetvényét hozzák létre.

Kihaltnak hitt madárfaj került emberi szem elé 2005 tavaszán az Egyesült Államok déli részén. Az addig ritka királyharkály utolsó példányát 1944-ben látták Louisianában. Ez a világ legnagyobb termetű fakopácsa, gyönyörű piros bóbitával.

(hankó)