A függőség egy sárkány, ami elől menekülni kell

– Amellett, hogy egyre szélesebb körben terjednek radikális életmódtanácsai, mint például az időablakos étkezés, olykor éles kritikákat is kap miattuk. Hogy érintik ezek a negatív megnyilvánulások?

– Először is szögezzük le, hogy ezek nem az én elképzeléseim. Az Egészségügyi Világszervezet és egyéb jelentős nemzetközi szakmai csoportok legfrissebb ajánlásairól van szó, amit nagy méretű betegpopuláción lefolytatott megfigyelések és tudományos közlemények alapján dolgoztak ki. Nem csodálkozom, hogy néha én is a célkeresztbe kerülök, hiszen elképesztő ipari, kereskedelmi érdekek állnak a legújabb táplálkozási irányelvekkel szemben.

Forgalomban vannak már olyan gyógyszerek, amik igazi áttörést hoztak az elhízás elleni, korábban reménytelennek látszó küzdelemben. Ezekkel el lehet érni, hogy az emberek jóval kevesebbet egyenek. Egy háztartás esetében ez néhány hónap alatt 50 százalékos fogyasztáscsökkenést jelenthet, ami miatt az USA élelmiszergyártó cégei közül több már most megkondította a vészharangot. Azt gondolom, előbb-utóbb összehangolt, komoly PR-akciókra számíthatunk az új, tudományosan megalapozott irányzatokkal szemben.

– Ha már az alkoholt említette: ön szerint kis mennyiségben is ártalmas?

– Először is tisztázni kell, hogy mit jelent a kis mennyiség. Ha valaki egy hónap alatt megiszik egy üveg bort, alkalmanként mondjuk egy decit, és egyébként nincs semmilyen betegsége, akkor biztonsággal kijelenthető, hogy rá nézve ez az adag elhanyagolható kockázatot jelent. Azonban minél nagyobb mennyiségről beszélünk és minél több kockázat áll fenn, annál kevésbé igaz ez. A WHO nem véletlenül fogalmaz úgy, hogy nincs biztonságos dózis. Aki tehát eddig nem ivott alkoholt, az ne kezdje el! Így pontos az ajánlás.

– Azzal nagy hibát követünk el, ha mondjuk egy baráti összejövetelen megiszunk egy-két kupica pálinkát?

– A magas alkoholtartalmú italok eleve problémásabbak, mert áteresztőbbé teszik a bélfalat. Ráadásul egyre több az olyan tényező, ami ugyanígy hat. Fontos megjegyezni, hogy egy sérülést követően, hasonlóan egy síbalesethez, nem elég a közvetlen kiváltó okot megszüntetni, tehát abbahagyni a sportot. Sokkal intenzívebb pihenésre és célzott gyógytornára, adott esetben gyógyszeres rehabilitációra van szükség. A bélfal szempontjából így kell elképzelni egy alkoholmámorban telt hétvégi bulizás utáni pihenőt is. Nem elegendő, ha pár napig vagy hétig nem iszunk alkoholt. A sérült bélfalnak minden fűszer, nagyobb étkezés, további stressz, alvászavar, a glutén és a tej is további komoly terhelést jelent, ami megakadályozza a gyógyulást. A tartós áteresztőképesség-zavar pedig hónapok, évek alatt megágyaz a civilizációs betegségeknek: az elhízásnak, a magas vérnyomásnak, az autoimmun betegségeknek, a daganatoknak és az idegrendszeri zavaroknak, mint amilyen például az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór.

– És ez akkor is igaz, ha az alkoholfogyasztás nem jár függőséggel?

– Igen, ugyanakkor látnunk kell, hogy az alkohol népszerűsége nem véletlen. Legális drogként is tekinthetünk rá, ami stimulálja az agy egyik fontos, gátlásokat vezérlő biokémiai mechanizmusát, ami a XXI. század állandó készenlétben élő emberének percek alatt oldja a szociális gátlásait, és eufóriát okoz. Biokémiai értelemben stimulálja a GABA nevezetű jelátviteli pályát, ami gátolja az éberséget, a készenléti állapotunk fenntartását.

– Sokan azt vallják vagy úgy érzik, hogy az alkohol a közösségi élet alappillére, amit ha kizárunk az életünkből, magányra leszünk ítélve.

– Ha motiválatlanul, fáradtan, terhekkel telve, stresszes állapotban elmegyünk bulizni és iszunk egy-két pohár alkoholt, a fentiek szerint ellazulunk, azonnal nyitottak vagyunk új társaságra, élményekre. Ráadásul dopamin szabadul fel, ez pedig az agyi jutalmazórendszerünket aktiválva rögtön megerősítést ad, hogy valami meghatározó, pozitív élményben van részünk. Úgy érezhetjük, hogy megtaláltuk a lelki társunkat és fontos válaszokat kaptunk az élet lényegi kérdéseire. Nem véletlen, hogy ittas emberek társaságát józanul nemcsak megérteni nehéz, de elviselni is. De hangsúlyozandó: nem lehet következmények nélkül belenyúlni egy érzékeny, óraműpontossággal működő szabályzórendszerbe.

– Pontosan mit ért ezalatt?

– A dopamin, vagy ha úgy tetszik, az agyi jutalmazómechanizmusok biológiai szerepe az, hogy megerősítsen egy viselkedést: amikor fontos célok felé értékelhető lépést teszünk. De jutalom csak kellően nehéz feladat után jár. Amikor valaki például futásra adja a fejét, fokozatosan emelni kell a távolságot és a sebességet, hogy újra és újra átéljük a katarzist, azt érezhessük, hogy jók vagyunk. Ez a flow-élménynek nevezett jelenség úgy jön létre, ha képességeink egyensúlyban vannak a lehetőségeinkkel. Ha több a képesség, az unalmat, ha több a lehetőség, az szorongást okoz. Az alkohol hatására átmenetileg fokozódik a jókedv, de valós célok és valós eredmények nélkül másnap jön a kijózanodás utáni másnaposság kiürült dopaminraktárakkal. A mindennapi értékek és eredmények nem is fogják tudni kiváltani a jól megérdemelt eksztázist, azt csak egyre nagyobb ingerekkel, egyre több alkohollal vagy bizonyos kábítószerekkel lehet elérni. Nem véletlen ezeknek a népszerűsége az üzleti elit világában.

– Ehhez pedig még jönnek az egyéb szervi elváltozások…

– Igen. A bélfal sérülése, az áteresztőképesség-zavar gyulladásos betegségeknek lesz a kiindulópontja. A pluszkalóriák és a mikrobiom-változás mindemellett anyagcsere-elváltozásokat okoz, ami elhízáshoz, cukorbetegséghez vezet. A tényezők egymást erősítve végül szív- és érrendszeri betegségekhez, daganatokhoz és idegrendszeri megbetegedésekhez vezetnek. Ez utóbbi prototípusa az Alzheimer-kór, amit ma hármas típusú cukorbetegségnek is neveznek. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni az autoimmun gyulladásokról, ízületi betegségekről sem. A perifériás idegpályák sérülése, a neuropátia hátterében is ez áll, ami persze gyakran társul diabétesszel is. A bélfal és a mikrobiom szerepe különös jelentőségűnek látszik a kopásos sportsérülésekben is, és egyre több, korábban idős korral vagy autoimmun jelenséggel magyarázott reumás elváltozás hátterében sikerül a mikrobiom szerepét igazolni. A kiváltó tényezők korrekciója azonban lehetővé teszi a gyógyulást, regenerációt olyan esetekben is, ami korábban gyógyíthatatlannak tűnt vagy tartós gyógyszeres kezelést igényelt.

– A Száraz november kampánynak, aminek lényege, hogy harminc napon keresztül egyetlen korty alkoholt se igyunk, látja értelmét?

– Aki minden héten elfogyaszt egy üveg bort, annak ez elsősorban kihívást jelent, és a függőséggel kapcsolatos személyes viszonyáról tud meg többet. Az érezhető pozitív hatásokhoz körülbelül 3-6 hónap teljes absztinanciára van szükség. Az a tapasztalat, hogy aki ennyi ideig nem iszik, sokkal inkább érzékeli a hihetetlen energiatöbbletet, fizikai közérzetjavulást. Olyan érzése lesz, mintha visszatekertük volna a biológiai óráját.

– Ahogy az alkoholról való leszokásban, úgy az étkezéssel kapcsolatos életmódváltás során is gyakran az vezet kudarchoz, hogy elfogy az akaraterő.

– Az akaraterő nem jó kiindulópont. Az alkohol vagy a magas cukortartalmú, jobban feldolgozott, energiában gazdag tápanyagokkal jellemezhető, étkezéssel járó civilizációs ártalmak a bélflóra átalakulásán keresztül foglyul ejtenek minket. Kóros mértékben elszaporodnak a káros baktériumok a bélben, megetetik velünk azt, ami valójában nekik kell a túléléshez, és közben beteggé tesznek minket. A sóvárgás mint egyfajta függőség nem szégyen. Úgy kell rá gondolni, mint a népmesei értelemben vett sárkányra, aki egy hízelgő, ártalmatlan anyóka képében mérgezett almát kínál. Ha beleharapunk, leragadnak a szemeink, úgy érezzük, hogy le kell pihennünk és aludnunk kell egy jót, ám ez a vesztünket jelenti. Minden erőnket összeszedve menekülnünk kell a sárkány elől, aki nyomorúságot, szorongást és betegségeket kínál. Nem ahhoz kell tehát akaraterő, hogy önmagunkat legyőzzük, hanem ahhoz, hogy megbirkózhassunk ezekkel a bennünk élő baktériumokkal. Ez egy igazi élet-halál harc. És ebben a csatában sajnos a civilizált ember egyelőre nem áll nyerésre.

– Az idősebbek közül sokan gondolják úgy, hogy megették már a kenyerük javát, 50-60 év felett késő van már a változáshoz.

– Ez szerencsére nincs így. A szervezetünk elképesztő regenerációra képes. Azonosítanunk kell az életmódban kódolt kockázatokat, meg kell határozni a célokat és az azokhoz vezető utat. Paradox módon a fiatalabb generációk erre sokkal fogékonyabbak, és nem akarják feláldozni magukat hamis eszmék, cégek, de akár anyagi javak és a túlfogyasztás oltárán sem. Sok generációs feszültséget is szül, hogy a mai 20-as, 30-as generációk munkamorálja nem a régi. De én úgy látom, hogy nem lustábbak, hanem bölcsebbek, és inkább tanulni kell tőlük.

– Ugyanakkor azzal az állítással nehéz vitatkozni, hogy senki sem hal meg egészségesen.

– A halálig viszont lehet minőségi életet élni. Senki sem akar hosszasan betegeskedni, mielőtt elbúcsúzik a földi léttől. Mutasson nekem egy olyan embert, aki arra vágyik, hogy egy stroke után az ápolási osztályon magatehetetlenül, félig öntudatlanul, a saját vizeletében fekve vegetáljon éveken át!

– Sokan az idő hiányára hivatkozva nem változtatnak az életmódjukon.

– Van bennünk egy óriási megfelelési kényszer a családunkkal, munkahelyünkkel, társadalmunkkal szemben, ezért a fontossági sorrendben hajlamosak vagyunk mindig hátrébb sorolni magunkat. Ezt azonban úgy kell szemlélni, mint egy hitelfelvételt. Minél később kezdünk el törleszteni, annál nagyobb lesz a kamat, és végül súlyos összeget kell majd visszafizetni.

– Ön szerint mi a hosszú élet titka?

– Azt nem tudom, hiszen orvos vagyok, és nem egészséges, hanem beteg emberekkel foglalkozom. Ezzel együtt azt gondolom, a saját egészségünk helyreállítása ott kezdődik, hogy bevezetünk pár egyszerű dolgot: böjt, zöldség, sport, alvás, nulla alkohol és nikotin, valamint több énidő.

– No, meg kevesebb húsfogyasztás, ugyebár.

– Persze, de mindig hangsúlyozom, hogy kenyérből, rizsből és sült krumpliból is túleheti magát az ember. Ezért van sok orvosnak ellenérzése a vegetáriánus táplálkozással is. Ennek az irányzatnak a követői húst ugyan nem, de például rengeteg gabonát esznek, ami miatt nagyon sokan küzdenek köztük elhízással, krónikus betegséggel.

– Jól értem, hogy akkor inkább a mennyiségre, és nem a minőségre kell odafigyelni?

– A mennyiség mindenképp kulcskérdés: a kalóriamegvonás nagyon hatékonyan csökkenti számos civilizációs ártalom kockázatát. Az alkohol és a dohányzás az emberek többségének kis mennyiségben is egészségtelen. A cukorbevitel drasztikus csökkentése szintén általánosan ajánlható. Ezenfelül – a húsfogyasztást is beleértve – személyre szabott javaslatok kellenek, részben a genetikai hajlam, illetve a környezeti kockázatok, részben az életforma alapján. A változás egyik kulcsa a fokozatosság. Ez a böjt bevezetésére, időzítésére és úgy általában az életmódváltásra is igaz. A szervezetünk egy összetett ökoszisztéma, amelyet több ezer baktérium-, gomba- és vírusfaj alkot. Ezek képesek alkalmazkodni az életmódunkhoz, de a változás időt igényel.

– Mit számít, hogy betartjuk-e az ön ajánlásait, ha a bölcsődékben, óvodákban, iskolákban, ahol a jövő generációja nevelkedik, egészen más szabályok uralkodnak? Az én két és fél éves kisfiamba például literszámra öntik a tejet, és még mindig vannak olyan intézmények, ahol a gyerekek nem állhatnak fel az asztaltól, amíg a tányérjukra kiszedett étel utolsó morzsáját is magukba nem erőltetik…

– A gyermekétkeztetés bonyolult dolog, hiszen a gyerekek jogi értelemben vett cselekvőképtelensége miatt törvény szabályozza. A tudományos eredményeknek kell egyfajta beágyazottság, hiszen a jogszabályok a szokásaink, létformánk, normáink összesített szabályrendszere. A változás nem itt fog indulni. Sosem származott jó abból, ha előbb módosultak a szabályok, mint a szokások. Ha az új elveket hirtelen ráerőltetnék a többségi társadalomra, az biztosan forradalmat szülne. Szerencsére vannak reformerek, akik meghallják, hogy mi az igazság, elindulnak a cél felé, és a környezetükben akadnak majd követőik. Annak érdekében, hogy minél több legyen belőlük, el is indítottunk egy ingyenes programot, vagy ha úgy tetszik, mozgalmat, aminek célja, hogy aki saját maga tapasztalja az életmódváltás pozitív hatásait, kezdje el evangelizálni a környezetét.

– És a gyerekeket próbáljuk meg rávenni, hogy a bölcsődében, óvodában utasítsák vissza a reggelire kínált tejet?

– Hadd nyugtassam meg: a gyerekek többségének biztosan semmi baja nem lesz a tejtől. Amíg nem sérült a bélfal, addig ez egy kockázati tényező. Az más kérdés, hogy a mindennapoknak része legyen-e a tejfogyasztás. Én nem tartom indokoltnak kampányszerűen óvni vagy tiltani, de feleslegesnek tartom alapélelmiszerként otthon tartani, akárcsak a lisztet, a gluténtartalmú élelmiszereket és a magas cukor- vagy szénhidrát tartalmú snackeket, chipseket és egyéb készételeket. A személyes példamutatás mint mindenben, e téren is sokkal hatékonyabb, mint a tiltás. A változást kezdjük magunkkal, ne várjunk külső szabályokra!

– Több gasztroenterológusnál jártam már a régóta fennálló gyomorproblémámmal, de sosem szerepelt a terápiás javaslatban például az időablakos táplálkozás, és hogy őszinte legyek, személyre szabott orvoslással se nagyon találkoztam. A mikrobiommal kapcsolatos új terápiás elvek mintha nem lennének jelen a mindennapokban.

– Nézze, a kórházak külföldön sem a megelőzéssel foglalkoznak. A tűzoltók dolga sem az, hogy biztonságosabbá tegyék az elektronikai berendezéseket, hanem hogy megfékezzék a lángokat. A civilizációs betegségek az idősödő társadalomra elviselhetetlen anyagi terhet rónak mindenütt a fejlett világban. Ám ez ma már nemcsak anyagi, hanem kapacitásprobléma is. Épp ezért fontos a megelőzéssel külön platformon foglalkozni. Nekünk, innovátoroknak pedig egy percet sem kell várni a jövőre, hiszen az már elkezdődött. A tudományos eredmények egyértelműek, megvannak az eszközeink, hogy ezt kis közösségek számára hozzáférhetővé tegyük. Meggyőződésem, hogy mindez nem pénzkérdés. Meg kell találnunk és be kell vonnunk az erre fogékony embereket. Meg kell hallgatnunk a tapasztalataikat, és be kell építenünk őket a programunkba. Ez közösségépítés: egyenrangú barátok szövetsége a betegségek ellen, az egészségesebb jövőért.