Bár Egyiptom földje sok ezer éves kultúrák nyomait őrzi, az érdeklődés mind a mai napig főleg a fáraókori építmények, kincsek felé fordul. Az első napvilágra került, mesés gazdagságot feltáró ásatások után minden régészcsoport vagy korábban egyszerű kincskereső épen maradt fáraósírt szeretett volna találni. A Királyok Völgyében egymást érték a szerencséjükben bízó kutatócsoportok. 1906-ban Theodore Davis ásatott egészen közel Tutanhamon sírjához. Felszínre került egy faládika a fiatal fáraó és Anheszenamon, a feleség képével, egy kancsó Tutanhamon nevével és egyéb tárgyak. Davis meg volt győződve arról, hogy ezt a sírt is kifosztották a sírrablók, mint a többit Biban el Molukban. Többen azonban kételkedtek abban, hogy Davis valóban az ifjú fáraó sírjára talált rá, ezért inkább folytatták a kutatást. Lord Carnarvon művelt, gazdag arisztokrata is az utóbbiak között volt és 1908-ban ásatási engedélyt kért az egyiptomi Régészeti Felügyelőségtől, majd egy megbízható szakembert, Howard Cartert kérte fel az ásatásra. Az eredmény soká váratott magára, a siker nem sokkal az ásatási engedély lejárta előtt, 1922 novemberében következett be. Tutanhamon sírja föltárult, és egyszerre az érdeklődés középpontjába került. Hivatalos látogatók és kíváncsiskodók tömege lepte el a környéket, ami igen kellemetlenné vált akkor, amikor Lord Carnarvon röviddel a sír felnyitása után váratlanul meghalt. A sírban talált kincsek egy részét még láthatta, de a szarkofágot és benne a fáraó múmiáját már nem. Ettől kezdve kapott szárnyra a ma is élő legenda a fáraók átkáról. Táplálta a hiedelmet, hogy az egyik neves francia régész, miután kijött a sírból, szélütésben meghalt, s a kutatócsoport egy másik tagja, Arthur C. Mace is rövidesen életét vesztette.

A közhittel ellentétben Tutanhamon sírja sem volt érintetlen, mert az ajtókat Carnarvon már felfeszítve találta, amellett sűrű rendetlenség uralkodott a sírkamrákban. A tárgyak fel voltak dúlva, egymásra dobálva. Mégis 171 tárgyat találtak a szerencsés angolok. Itt állt az aranylemezekkel bevont trónus, négy szétszedett, fából készült, aranyozott kocsi, baldachin, a gyermek fáraó fából készült feje, és sok más alabástrom-, lazúrkő, arany-, ezüst-, ébenfa és elefántcsont tárgy.

A sír déli szobájának falában találták meg azt az elfalazott ajtót, amely a sírkamrába vezetett, ahol egy aranyozott fából készült kápolna állt üvegpaszta és lazúrkő berakásokkal. Az izgalom akkor hágott a tetőpontjára, amikor a kápolnán belül még egy, érintetlen pecséttel ellátott kápolnára találtak. 3400 év óta Carter és Lord Carnarvon léptek be először az érintetlen szentélybe. Aztán még két kápolna tárult föl.

A negyedikben feküdt vörös homokkő szarkofágban az ifjú király. A szarkofágban három múmia alakú koporsó volt. Az első aranyozott fából készült, az arcot szabadon hagyva. A múmia arcát az az arany halotti maszk fedte be, amely talán a leghíresebb a fáraók kincsei között. Az aranykoporsó súlya 1110,4 kg-ot nyomott. A múmia elfeketedett és meglehetősen törékeny állapotban került napvilágra. A balzsamozók úgy látszik, nem sajnálták a vegyszereket, és a sok balzsamozószer szétmarta a fáraó arcát és testét. Számítások szerint a fáraó életében 167 cm magas volt.

De ki is volt a neves fáraó? Apja a XVIII. dinasztia tagjaként került a trónra IV. Amenhotep néven. Az ő nevéhez fűződik az úgynevezett Amarna-reform elindítása Egyiptomban. Az addigi legfőbb istent – Amont – az új fáraó „lecserélte” Atonra, aki szintén napistennek tekinthető. IV. Amenhotep székhelyét egyidejűleg Thébából áthelyezte Tell el-Amarnába, nevét pedig tiszteletből Ehnatonra változtatta. Amikor fia megszületett, ő is az Aton nevet kapta: Tutanhaton. A vallási reform azonban nem járt sikerrel, Ehnaton halála után Tutanhaton került gyermekként a trónra – talán kilencéves lehetett – és ismét Amon lett a főisten. Ezért nevét Tutanhamonra változtatták. Máig nem tudják a szakemberek, hogy pontosan mikor uralkodott a fiatal fáraó, de abban egyöntetű a vélemény, hogy kilenc évig. A sírban talált száraz virágokból következtetve januárban halt meg, majd 70 napos balzsamozás után helyezték sírba.

Tutanhamon uralkodása alatt zavaros volt a politikai helyzet, a régi vallás hívei újra hatalomra törtek. Ehnaton után Ay, egy ambiciózus katonai parancsnok is trónkövetelő volt. Valószínűleg Ay lánya volt Nofertiti, Ehnaton felesége, Tutanhamon anyja. A rokonság nem biztos, mert abban az időben a testvérházasságok is gyakoriak voltak. Tutanhamon felesége Anheszenpaaton volt, de az Aton-kultusz megváltozása után nevét ő is megváltoztatta Anheszenamonra. Férje halála után rövid ideig ő uralkodott és a hettita háború alatt valószínűleg férjhez ment Ayhoz, aki így társuralkodó lett.

A fiatal fáraó múmiáját megtalálása után megvizsgálták, de a rossz állapotban lévő, bepólyált tetem nem sokat árult el. 1968-ban röntgenvizsgálatot végeztek a múmián és arra jutottak, hogy súlyos gerincbetegségben szenvedett, nyakcsigolyái összenőttek, ezért nehezen mozgott. Koponyájában apró csontdarabokat találtak, amelyből azt a következtetést vonták le, hogy fejbe ütötték, vagyis megölték 18 éves korában. A gyilkosságról szóló hír sokáig tartotta magát, végül az ügyet lezárandó a legmodernebb komputer-tomográfiai vizsgálatnak vetették alá a tetemet 2004 őszén. A vizsgálat eredménye szerint Tutanhamon nem szenvedett gerincbetegségben, törékeny testalkatú volt, de nem volt sem alultáplált, sem fertőző betegségben szenvedő. A balzsamozást sem végezték rosszul, mint azt korábban hitték. A koponyában talált csontdarabkák a mumifikálás közben kerültek a koponyába, tehát nem ütötték fejbe. A CT-eredmények azt is cáfolják, hogy kocsibalesetben halt volna meg. Azt nem tudták eldönteni, hogy egy elfertőződött combsérülés végzett volna vele, vagy más. Egyet nem tudtak kizárni a vizsgálattal, egy esetleges mérgezést. A kutatók többsége mégis úgy véli, hogy a fiatal fáraó természetes halállal halt meg.

Zahi Hawas egyiptomi főrégész szerint ezzel lezártnak tekinthető a Tutanhamon-ügy, és a tetemet a sír felújításakor visszahelyezik a szarkofágba. Arcáról rekonstrukciót készítenek, amely ebben a hónapban lesz kész.

Ugyancsak Egyiptomot érintő hír, hogy több mint egy évszázad után sikerült megfejteni az oxyrhynchosi papiruszok tartalmát. A tekercseket az 1800-as évek végén találták ókori szeméthalmazokban. A papiruszok Közép-Egyiptomban, Oxyrhynchos városa mellett kerültek napvilágra és elolvashatatlannak bizonyultak. A négyszázezer töredéket az Oxford Egyetem könyvtárában tárolták nyolcszáz dobozban; ez a legnagyobb klasszikus kéziratgyűjtemény a világon. Nemrég áttörést értek el a kutatók: infravörös technológiával olvashatóvá tették a papiruszokat. Lehetséges, hogy eltűntnek vélt görög színdarabot és epikus költeményt fednek fel az új módszerrel, mert több töredéket olvastak el Szophoklész, Euripidész és Hésziodosz műveiből.

Az egyik legérdekesebb papirusz a Jelenések könyvének harmadik-negyedik századból származó töredéke, amely a legkorábbi változat lehet. Valószínűleg elveszett evangéliumok is találhatók az írások között, amelyek eredetijei még abból az időből származhatnak, amikor az Újszövetség legkorábbi könyvei íródtak.