A hős, a hegy és a halál

Kubával, pontosabb a közép-amerikai állam történetével foglalkozik ezúttal a kiadvány, amely a legkülönbözőbb aspektusokból vizsgálja az ország történetét. Kiemelve a Fidel Castro és Che Guevara által fémjelzett forradalmat, és az annak nyomán szárba szökő különös, ma is regnáló kommunista-szocialista rendszert. Érdekes, de a folyóirat rávilágít arra is, hogy Fidel Castro először az Egyesült Államoktól várt segítséget ahhoz, hogy az ország megszabadulhasson Fulgencio Batista korrupt uralmától, és vele együtt az amerikai maffiától, amely Kubát, közelebbről pedig annak fővárosát, Havannát saját, külön bejáratú gyarmatának tekintette. Gyarmat volt ez akkor is, ha a maffia játékbarlangjai, exkluzív bordélyházai, és kaszinói sok-sok kubainak kínáltak munkát, de ez mit sem változtatott a helyiek, az őslakosok megalázottságán, kiszolgáltatott helyzetén. Washington nem segített Castronak, aki csalódottságában ekkor a Szovjetunió felé fordult. Jól ismerjük a máig tartó következményeket…

Egy könyv jut az ember eszébe, Moldova György A napló című kötete, amely – ha nem csal az emlékezetünk –, az 1983-as könyvhét egyik szenzációjának számított. Ne boncolgassuk, ne elemezzük most Moldova pályafutását, legyen elég annyi, hogy joggal tekinthetjük őt az irodalmi élet Hofi Gézájának. Más szóval a Kádár-rendszer által kitalált „leszelepelési” technika mesterének. Az író, saját bevallása szerint tíz évig dolgozott A napló című művén, amely Che Guevara híres, bolíviai forradalmát dolgozza fel. A könyv alapanyagát Guevara őrnagy feljegyzései jelentik, de Moldova nem az események hiteles bemutatására törekedett, hanem a főszereplő jellemét, emberi vonásait akarta felrajzolni. Megteremtve ezzel a hős magyarországi mítoszát is. Egy argentin orvos alakja elevenedett meg az olvasó előtt, aki választott pályájánál sokkal fontosabbnak tartotta az igazságtalanság, az elnyomás elleni harcot. Nemcsak Kubában, de egész Dél-Amerikában, Afrikában, sőt, a világ minden pontján. A gondolat, az ehhez kapcsolódó kommunista ideológia hitté, és vallássá magasztosult Guevara lelkében. Hátrahagyta magas kubai posztjait, hogy a forradalom szellemét, az eszmét először Bolíviába, majd tervei szerint Dél-Amerika legtöbb országába exportálhassa. Ő, és maroknyi, de soknemzetiségű csoportja azonban nem jutott sokra. Még úgy sem, hogy A napló szerint Guevara egy, az eszméjéhez halálig hűséges, bátor, önfeláldozó, gerilla parancsnok volt. Romantikus és toleráns, aki még az árulókat, vagy a foglyul ejtett ellenséget is futni hagyta ahelyett, hogy a fegyveréhez nyúlt volna. Igaz, néha piszok kerül a moldovai képre, ha mégoly kicsi is.

Egy ízben például lova nyergében ült a komandante, de az állat makrancoskodni kezdett a nehéz, hegyi ösvényen. Mire a feldühödött Guevara tövig belevágta a kését a fehér kanca nyakába… Ezt A naplóból tudjuk.

Che Guevara a forradalmiság és baloldaliság ikonjává vált abban a pillanatban, amint elfogták, és kivégezték a bolíviai kormánykatonák. Hős és áldozat lett egyszerre, aki egyenes tartással lépdelt végzete felé. Napjainkban a Nyugaton feltámadt neomarxista mozgalom jelképe, portréja plakátokon, pólókon, magazinok címlapjain és nagyvárosok több emeletnyi tűzfalain köszön vissza…

A Rubicon szerzői igazán nem hatódtak meg Moldova mítoszteremtő igyekezetétől, Guevara hősinek és tragikusnak mondott sorsától, és attól az ájult tisztelettől sem, amellyel a nyugati világ hajol meg előtte. A folyóirat a történelemmel foglalkozik, elénk tárva Che Guevara igazi portréját.

Kétségtelenül sokoldalú, ellentmondásos arckép ez, amelyben a romantikus, és infantilis világforradalmár szembekerül a börtönparancsnokkal, a büntetőtáborokat létrehozó, demagóg politikussal. A harc, amit Guevara vezényelt Kubában az új rendszer „ellenségeivel” szemben, nemcsak Batista katonáit, rendőreit, ügyészeit és bíráit tarolta le, de sokszor egyszerű hivatalnokokat, sőt, olyan embereket is, akik még nem mutatták az ellenségesség jeleit, de Guevara úgy gondolta, egyszer majd mutathatják. Törvénytelen bírósági eljárások, koncepciós perek és kivégzések követték egymást. A hős a hírhedt börtön-erőd, a La Cabana parancsnoka volt, egyes dokumentumok szerint több mint 200 embert végeztetett ki. A Rubicon azt is felidézi, hogy az úgynevezett rakétaválság idején Guevara azt javasolta Hruscsovnak, nyomja csak meg a gombot… Nyilván arra gondolt, hogy mik is lehetnének a világforradalom meggyőzőbb szimbólumai, mint az izzó gombafelhők? Követői, korunk antifasisztái még nem tartanak itt, de ők is meg akarják váltani, változtatni a világot. Egyelőre nem bombával, de már nekimennek azoknak is, akik nem támadják az új világrend eszméjét, de egyszer még támadhatják.