A hosszú élet titka egyszerűbb lehet, mint gondoljuk
Egy több mint nyolc évtizede zajló, nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű tanulmány eredménye szerint a hosszú és egészséges élet legfontosabb előrejelzője nem az intelligencia, nem a genetikai adottságok és nem is az anyagi helyzet, hanem az emberi kapcsolatok minősége. A kutatók hangsúlyozzák: nem pusztán a társas érintkezések száma, hanem azok érzelmi mélysége és bensőségessége számít igazán.
A kutatást Dr. Robert Waldinger vezeti, aki a Harvard Adult Development Study — a világ leghosszabb ideje zajló emberi viselkedéskutatása — irányítójaként évtizedek óta vizsgálja a résztvevők életét. A program 1938-ban indult, és azóta is nyomon követi az eredetileg bevont férfiak, valamint későbbi családtagjaik sorsát.
Waldinger elmondása szerint maga is meglepődött a legújabb eredményeken: a hosszú és egészséges élet szempontjából nem a fizikai egészség, nem a táplálkozás, és nem is a mentális teljesítmény tűnik döntő tényezőnek, hanem az, hogy milyen minőségű emberi kapcsolatai vannak egy embernek.
„Ahogyan ezeket a kapcsolatokat ápoljuk – a családban, a barátokkal, a közösségben – az közvetlen hatással van a test, a szív és az elme működésére” – fogalmazott Waldinger. Kiemelte: ha van kihez fordulnunk nehéz helyzetben, az csökkenti a stresszt, a vérnyomást, sőt, hosszú távon javítja az egészségi állapotot is.
Az elszigeteltség ezzel szemben gyengíti az immunrendszert, fokozza a gyulladásos folyamatokat, és növeli a korai halálozás kockázatát.
A szakember szerint a kapcsolatok gondozása nem különbözik attól, ahogyan valaki fizikai állapotát edzéssel fenntartja. Egy barátság ápolása vagy akár egy egyszerű szemkontaktus a boltban mentális szempontból valós erőforrás lehet: „Aki tudatosan odafigyel arra, hogy kapcsolatban maradjon másokkal – akár csak egy gyors telefonhívással vagy személyes találkozások alkalmával –, hosszú távon egészségesebb maradhat, mint az, aki ezt elhanyagolja”.
A kutatás azt is kimutatta, hogy azok, akik ötvenéves koruk körül elégedettek voltak társas kapcsolataikkal, nyolcvanévesen szignifikánsan jobb testi és lelki állapotban voltak, mint azok, akik magányosnak érezték magukat. A jó kapcsolatok tehát képesek lehetnek késleltetni az öregedéssel járó mentális és fizikai hanyatlást. Waldinger ezt így fogalmazta meg: „A magány egészségkárosító hatása felér a dohányzáséval vagy a túlzott alkoholfogyasztáséval”.
„Sok fiatal felnőtt úgy véli, a hírnév, a vagyon és a teljesítmény jelentik a boldog élet alapjait. A kutatásaink azonban következetesen azt igazolták, hogy azok boldogultak a legjobban, akik tudatosan építették és ápolták emberi kapcsolataikat” – jelentette ki a kutató.
„A mai kultúra gyakran azt sugallja, hogy ha mindent helyesen csinálunk, akkor állandó boldogságban élhetünk” – hangsúlyozta a digitális médiában látottakkal kapcsolatban. – „De ez egyszerűen nem igaz. Senki sem boldog állandóan”.
(forrás)
