Bolygónk tíz legszennyezettebb helye

Sokszor elhangzott már komoly kutatók, környezetvédők szájából, hogy a saját szemetünkbe fogunk belefulladni. Ezt afféle jópofáskodásnak tartották az emberek, pedig korántsem az. A fogyasztói társadalmak minden elfogyasztott, felhasznált termék után óriási mennyiségű hulladékot hagynak hátra. Halmazállapotát tekintve lehet szilárd, légnemű és cseppfolyós is, így a földet, a levegőt, a vizeket egyaránt mérgezővé teszik. A gazdagabb államok természetesen nem a saját országukat szennyezik. Lelkiismeretlen módon elszállítják a fejlődő országokba, netán az EU újonnan fölvett „mostoha gyermekeinek”.

Nemzetközi segítséggel egy amerikai környezetvédő szervezet intézete – a Blacksmith Institute – többéves adatgyűjtés után nyilvánosságra hozta bolygónk legszennyezettebb területeinek listáját. Az intézetet 1999-ben alapították azzal a céllal, hogy tevékenységével elősegítse egy egészségesebb és élhetőbb környezet létrehozását a jövő nemzedékei számára. A munkatársak főként a periféria országaiban vizsgálják az ipari tevékenység hatását a környezetre, és az emberi egészségre. 2003 novemberében indítottak el egy programot, amelynek célja az volt, hogy feltérképezze bolygónk legsúlyosabban szennyezett területeit. Azokra a helyekre összpontosítottak, amelyekkel az intézet az utóbbi hat évben valamilyen környezetszennyezés okán kapcsolatba került. A kiértékeléshez kidolgoztak egy pontozási rendszert, amelyben kiemelten szerepelt a szennyezés emberre, főleg gyermekekre ártalmas hatása, súlyossága, az érintett lakosság száma, illetve annak veszélye, hogy a szennyezés átterjedhet más területekre is. Eredetileg háromszázas volt a lista, amelyet leszűkítettek 35 helyszínre és ebből választották ki szavazással a témában szaktekintélynek számító kutatók a 10 legszennyezettebb helyet. A világ legnagyobb környezetszennyezője – az Egyesült Államok – nem került fel a listára, mivel nem közvetlenül veszélyeztetik az ott élőket, ugyanis nem a talajban vagy másutt halmozódik föl a káros termék, hanem a levegőbe engedik. 1. Az első helyet nem kérdéses, hogy a csernobili atomerőmű és környezete foglalja el. A Kijevtől 62 kilométerre északra található, ma már nem működő, elavult, rozoga erőműben 1986. április 26-án a világ legnagyobb nukleáris katasztrófája következett be. Az eseményt eltitkolta a szovjet vezetés, így annyira sem tudtak védekezni az emberek, amennyire lehetett volna. Az erőműben keletkezett robbanás hatására leolvadt a reaktor magja, és a Hirosimára vagy Nagaszakira ledobott atombombák radioaktív sugárzásának százszorosa került a szabadba. A sérült blokkot egy betonszarkofágba temették, mivel senkinek sem volt és ma sincs fogalma arról, hogy mit lehet ilyen helyzetben tenni. A becslések szerint 100 tonna uránium, plutónium és más radioaktív anyag van lefojtva a szarkofág alatt, de a láncreakció valószínűleg folytatódik. Közben a betonszarkofágot kikezdte az idő, a hő, repedezik, így csak átmeneti megoldásnak számít 20-30 évre, vagy annyira sem. Hazárdjáték, hogy nem gondoskodnak valami biztonságosabb megoldásról, mert az is előfordulhat, hogy felrobban az egész „időzített bomba”. Ugyanakkor a szivárgó szarkofágból most is kerülnek radioaktív anyagok a talajba, a vizekbe. Az erőmű 30 kilométeres környezetében úgynevezett „halálzónát” jelöltek ki, ahol tilos emberi lakóhelyet létesíteni. Ennek ellenére a korábban ott lakók vissza-vissza szivárognak elhagyott falvaikba, mivel nincs máshol megélhetésük. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Egészségügyi Világszervezet 2005 szeptemberében közzétett közös jelentése 4000 főre tette Csernobil halálos áldozatainak várható számát. Az Európai Parlament zöldcsoportjának szakértői nem fogadják el ezt a számot, és 30-60 ezer várható áldozatot becsülnek – csak Európában. A Greenpeace még tovább megy: 2006. április 18-án közzétett tanulmányában akár 100 ezer is lehet a baleset miatti daganatos megbetegedések halálos áldozatainak száma csak Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban. A nukleáris katasztrófa a becslések szerint 5-8 millió embert fenyeget jelenleg.

2. A világ legnagyobb vegyihulladék-tárolója az oroszországi Dzserzsinszk. A hidegháború végéig a kommunista állam legnagyobb vegyifegyvergyártó központjai közé tartozott. A városi környezetvédelmi hivatal szerint 1930- 1998 között 300 ezer tonna vegyi hulladékot tároltak szabálytalanul. Ezekből mintegy 190 féle vegyszert bocsátottak a felszín alatti vizekbe, aminek következményeként a mérgező dioxin- és fenoltartalom 17 milliószorosa az egészségügyi határértéknek. De megtalálható a vegyi hulladékban a szarin, a VX-ideggáz, az arzén-trioxid, a mustárgáz, a kéksav, az ólom és a higany egyebek mellett. A becslések szerint 300 ezer – 1,5 millió embert érint ez a hulladék. A várható élettartam a férfiaknál 42 év, a nőknél 47 év. A halálozási arány 2003-ban 2,6-szorosa volt a születésekének. A rákos megbetegedések aránya is kiugróan magas az országos átlaghoz képest.

3. A Dominikai Köztársaságban lévő Haina városban 85 ezer fő él. Az ólommal magasan szennyezett terület egy már lezárt akkumulátor-újrahasznosító és ólomolvasztó mellett található. Az ólommérgezés drámai hatást gyakorol a gyermekek egészségére és fejlődésére. Jellemző a születési rendellenesség, a szemkárosodás, a tanulási zavarok és sok esetben az ólommérgezés okozta halál. Az itt élő gyermekek szervezetében az ólomszint tízszerese, a felnőttekében ötszöröse a normál értéknek. Haina drámai példa arra, hogy miként okoz a lakosság körében ólommérgezést az ólomakkumulátorok korszerűtlen tárolása és újrafeldolgozása.

4. Zambia második legnagyobb városa Kabwe, amely a fővárostól – Lusakától – 150 kilométerre fekszik. Kabwe az ország leggyorsabban fejlődő iparvidékén fekszik az úgynevezett rézövezetben. A város közelében 1902 és 1994 között intenzív bányászat folyt, amelyre színesfémkohászat települt. A óvintézkedéseket figyelmek kívül hagyva a város 20 kilométeres körzetében a talajt, a termőföldet és az ivóvízbázist méreggel itatta át az ipari tevékenység. A talajban néhol 2400 mg/kg ólomtartalmat mértek. Az itt élő gyermekek vérében az ólomkoncentráció ötszöröse, a felnőttekében tízszerese az egészségügyi határértéknek. Jelenleg 250 ezer ember érintett ezen a területen.

5. Peruban a fémes esők városának nevezik La Oroyát. Az érintett lakosság 35 ezer fő, a szennyezőanyagok ólom, réz, cink és kén-dioxid. Az Andokban található bányásztelepülésen 1922 óta folyik fémek feldolgozása. Egy 1999-ben kiadott felmérés szerint az itt élő – 6 hónapostól 10 éves korig – a gyermekek vérében az ólom mennyisége háromszorosa a WHO által megadott értéknek. A légszennyezés is kritikusan magas, a kén-dioxid-kibocsátás következményeként savas esők pusztítják a környezetet, a növényzetet. 6. Kína gyorsan fejlődő és hatalmas széniparának központjában fekszik Linfen városa, ahol a lakosok éjszakánként a szó szoros értelmében szinte belefulladnak a szénporba. A környéken több száz, gyakran illegálisan működő szénbánya, acélkohó és kátrányüzem működik. (A Világbank adatai szerint a Föld 20 legszennyezettebb városából 16 Kínában van.) A levegőben található szennyező anyagok – hamu, szén-monoxid, nitrogén-oxid, kén-dioxid, arzén, ólom stb. – hatására a légúti megbetegedések és a tüdőrák aránya fokozatosan növekszik. Az ivóvíz, amely az ipari felhasználás miatt csak néhány órára érhető el naponta, arzénnal szennyezett, így a 200 ezer fős lakosság jelentős része arzénmérgezésben szenved.

7. Közép-Ázsia sűrűn lakott és termékeny Fergánai-völgyében fekszik Mailaunsum városa, amely 1947-1968 között a Szovjetunió egyik legjelentősebb urániumtelepe volt. Jelenleg Kirgizisztánhoz tartozik. Valaha tízezer tonna feldolgozott urániumot tároltak itt, az utóbbi években pedig 1,96 millió köbméter radioaktív bányászati törmelék tárolóhelye. Mivel a környéken gyakran van földrengés, ezért folyamatos a sugárzó anyagok elszivárgása. A Világbank elindított egy 11,76 millió dolláros kirgizisztáni projektet, amelynek célja a környezeti károk csökkentése. 23 ezer az érintett lakosok száma, de közvetve több millió. Magas a gammasugárzás, sok a cián és a nehézfém a talajban és a vizekben.

8. Norilszkot, a sarkkörön túl, a legszennyezettebb orosz városnak tartják. A levegőben stroncium-90, cézium-137, kén-dioxid, nehézfémek (nikkel, réz, kobalt, ólom, szelén), nitrogén-oxid, fenol van. Gyakran fekete a hó, kénszagú a levegő. Az itt dolgozók várható élettartama 10 évvel alacsonyabb az országos átlagnál. A működő fémolvasztók a világ nikkeltermelésének felét állítják elő. Kiugróan magas a gyermekhalandóság, légúti megbetegedések, és a terhességmegszakítások száma. A nemzetközi környezetvédelem nem sok információval rendelkezik a „tiltott” városról, mivel 2001 novembere óta Norilszk egyike azon 90 orosz városnak, amely a külföldiek elől el van zárva. Nehéz elképzelni is, hogy mit rejtegetnek ott.

9. Az indiai Ranipet 160 kilométerre fekszik a Csenmaj-folyó forrásvidékétől. Egy bőrgyár 20 évnyi működése során 1,5 millió tonna kezeletlen, magas krómtartalmú szilárd hulladékot halmozott föl kéthektárnyi területen, 3,5 méteres magasságban. A csapadékvíz beszennyezi a felszíni és felszín alatti vízkészletet, 3,5 millió lakos van veszélyben. A tömegkatasztrófát megelőzendő, a gyárat bezárták és megkezdték a terület tisztítását.

10. A világ legmagasabb ólomtartalmú földje Dalnegorszkban van. A távol-keleti orosz város lakói súlyos ólommérgezésben szenvednek az elavult kohók és az ólombánya szállításai okán. Évente 85 tonna nehézfém kerül a levegőbe, és a kohó naponta 2900 köbméter vizet bocsát ki, amely közel 100 kg ólmot és 20 kg arzént tartalmaz. A gyermekek vérében az ólomszint 8-20-szorosa az USA lakosaiénál mért értékeknél. (hankó)