Legújabban pedig a bébiételek kerültek gyanúba: a fedelüket bélelő műanyag állítólagos rákkeltő hatása okán. Az európai országok többsége máig ódzkodik a genetikailag megváltoztatott növények fogyasztásától, mivel ártalmatlanságát megbízható eredmények nem támasztják alá. A világon először a gödöllői Szent István Egyetemen hirdettek meg egy előadás-sorozatot a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetben, amely a géntechnológiai módosítás hatása és az élelmiszerek biztonsága címet viseli. Előadó Pusztai Árpád akadémikus, a Skót Tudományos Akadémia tagja, és Bardócz Zsuzsa, az MTA doktora.

Ha komolyan vennénk azt a népi mondást, hogy "amit eszel, azzá leszel", elég furcsa dolgoknak lennénk elszenvedői. Az utóbbi években a legkülönbözőbb, egészségre ártalmas vegyszerek, gombák, fertőző ágensek kerültek be az élelmiszerekbe.

Néhány súlyosabb eset: Spanyolországban az étkezési repceolajba került anilin, ezer ember meghalt, ötezren maradandó károsodást szenvedtek (1981); a brit marháknál szivacsos agykárosodást okozó kór (BSE) lépett föl, amely az embernél halálos Creutzfeldt"Jacob-szindrómához vezetett, 41-en haltak meg, százezerszámra vágták le a marhákat (1986); Svájcban liszteriózist okozó baktériumokat találtak egyes sajtfélékben, 25-en haltak meg (1987); az előbbi baktérium Franciaországban okozott fertőzést húskészítmények révén, 63 haláleset volt (1992); belga tenyésztők betiltott hormonkészítményekkel táplált borjúkat vittek vágóhídra, a hormonok hatása hosszú távon ismeretlen (1995); Skóciában gyomor- és bélgyulladást okozó Escherichia coli baktérium került a húskészítményekbe, 20-an meghaltak (1996); rákkeltő, dioxinos táppal nevelt belga csirkék mellett Észak-Franciaországban is előfordult dioxinos mérgezés, egy hulladékégető füstgázából ülepedett ki a méreg a közeli legelőre, és így került a tejbe (1998). De beszélhetnénk a rosszullétet okozó Coca-Coláról, a tavaly aflatoxinnal szennyezett spanyol és brazil fűszerpaprikáról (a jelzett gombaméreg a májat és a vesét károsítja), az ugyancsak tavaly szudánvörössel festett fűszerpaprikáról (a festék daganatot okozhat), a Kínában csecsemők halálát okozó "áltejporról", a romló húst nátrium-nitráttal tartósító orosz vállalkozókról, a gombaölőszert tartalmazó zöldsalátáról, a madárinfluenzával fertőzött szárnyasokról, a ciánt és metilalkoholt tartalmazó pancsolt borokról, a trópusokról gyümölcsökkel hazánkba is eljutó, rákkeltő DDT-rovarirtószerről, vagy nemrég a hazai nagyáruházak polcaira került, rovarirtószerrel mérgezett marokkói paprikáról. Azt hihetnénk, hogy az EU-tagországokban sokkal jobb a helyzet, pedig ahogy a fenti példák mutatják, mindenütt baj van.

Jelenleg a 25 tagállam megannyi szabályozása és két brüsszeli irányelv csak növeli a káoszt. Nemrég a fogyasztóvédelmi EU-biztos – Markosz Kiprianu – jegyezte meg, hogy nem jó az az állapot, ha csak kémiai doktorátussal lehet megérteni az élelmiszerek csomagolására ráírt összetételt.

Az élelmiszerek biztonságát az Európai Unió több szabállyal védi. Az adalékanyagokra, az ízesítőkre, a szennyező anyagokra, a címkézésre, a tápérték feltüntetésére, a higiéniára, az ellenőrzésre általános szabályok vonatkoznak. Hazánkban az élelmiszerek biztonságát a Kódex Alimentarius, illetve az élelmiszerekről szóló törvény szabályozza. Az unió negyven zöldség- és gyümölcsfajta esetében kötelezővé tette a minőségi előírások alkalmazását, amelyek alapját a minimumkövetelmények képezik. Eszerint a termény legyen ép, egészséges, friss megjelenésű, állati kártevőktől mentes, megfelelően fejlett és érett.

A magyar élelmiszer-adalékanyagok előírásai összhangban vannak az EU szabályaival. Az Európai Közösség még az 1960-as években fejlesztette ki az élelmiszer-adalékanyagok azonosítására az E számozási rendszert. Eredetileg négy adalékcsoportot jelöltek ki. E-100-tól kezdődő számokkal jelölték a természetes és mesterséges színezékeket, E-200-tól a különféle tartósítószereket, E-300-tól az antioxidánsokat, az emulgeálóanyagokat és a savanyítószereket, E-400-tól pedig a sűrítőanyagokat, a zselésítőszereket. Az adalékcsoport-elnevezések ma is érvényesek, de jelenleg több mint hétszáz engedélyezett adalékot használ az élelmiszeripar.

Mindenki saját maga megítélheti, hogy a fenti követelményeknek nagyon sok esetben nem felelnek meg az áruk. Elvárás, hogy a címkén magyar nyelven legyen feltüntetve a termék neve, összetevői, a nettó mennyiség és az az időpont, ameddig minimum eltartható, a használatra és a tárolásra vonatkozó speciális szabályok, az előállító vagy a forgalmazó neve és címe.

Az utóbbi követelmény ellen vétenek a legtöbbet, mert jó néhány áruról nem lehet megállapítani, hogy mit is tartalmaz a csomagolás, arról nem szólva, hogy magyar felirat gyakran nem is szerepel az árukon.

A legtöbb vitát a géntechnológiával módosított növények váltják ki. Valóságos "génháború" alakult ki az Egyesült Államok és az Európai Unió között. A genetikailag módosított élelmiszerek előállítása és forgalmazása elsősorban az amerikai tulajdonban lévő világcégek érdeke.

Az EU igyekszik ellenállni a nyomásnak, mivel az európai fogyasztók többsége elutasítja a GM-élelmiszereket és ismeretlen környezeti hatásra hivatkozva nem óhajtják termesztésbe venni a GM-növényeket. Egy közeli felmérés szerint Európában a vásárlók 75 százaléka hallani sem akar génkezelt táplálékról, ezért a multik áruházláncai egymás után jelentik ki, hogy GM-terméket nem engednek árusítani.

A Magyarországon hatályos géntörvény tiltja a GM-növények termesztését és a GM-élelmiszerek forgalmazását, mivel hosszú távon ismeretlen az emberi szervezetre gyakorolt hatásuk. Ennek ellenére már itt kopogtatnak az ajtón a génkezelt növények és valószerűtlen, hogy az EU ellen tud állni a behozataluknak. Az elmúlt évben az amerikai élelmiszer- és gyógyszer-engedélyezési hatóság (FDA) a világon elsőként jóváhagyta a Monsanto cég GM-búzájának fogalmazását az emberi és állati fogyasztásra.

Az FDA szerint a Monsanto-búzaváltozatnak nincs egészségügyi kockázata. Csak az nem világos, hogy ezt hogyan állapították meg, mert igen sok és igen hosszú ideig tartó kísérletek szükségesek ahhoz, hogy ezt felelősséggel ki lehessen jelenteni. A Monsanto nemesítőcég az engedély ellenére önként visszalépett a búza forgalmazásától és nem jelent meg a piacon, miután világszerte tiltakozásokhoz vezetett a hír. Ugyanakkor 2004-ben egy svájci bejegyzésű cég – a Syngenta BT-11 – jóváhagyást kapott az EU-tól genetikailag módosított csemegekukorica importjára; a kukorica hőkezelés után érkezik az unióba, amelynek során az örökítőanyag már károsodik.

Ugyancsak 2004-ben a Monsanto nemesítőcég GM-kukoricával kívánt megjelenni az európai piacon, de az EU agrárminiszterei nem tudtak megegyezni, ezért a terméket takarmányozási célú hasznosításra engedték be 25 állam piacára. Az állatok a GM-takarmányt megeszik, a húst pedig az emberek fogyasztják el. Tudósok azt állítják, hogy az állatok képesek az emésztés során a kukorica génjeit építőköveikre (nukleinsavak) bontani, így nem épül be az állat testébe. Az is igaz, hogy kevés olyan célzott kísérletet végeztek, ami ezt biztosan igazolta volna. Egyszóval, az EU próbál ellenállni a GM-növények behozatalának, de hosszú távon ez nem fog menni.

Nyugat-Európában a kezdeti lendület ellenére kereskedelmi mennyiségben nem termesztenek GM-növényeket. Az ellenzőikhez csatlakozott a nemzetközi tudóstársadalom egy része is. A Brit Orvosi Szövetség véleménye szerint nem áll rendelkezésre elegendő információ a kockázatok kizárására. Az a tény, hogy a kutatók ismerik egy-egy gén működését, nem jelenti azt, hogy mindent tudnak erről az érzékeny rendszerről. Azáltal, hogy egy-egy gént a szakemberek kiemelnek egy szervezetből és bejuttatják egy másikba, a siker még nem garantált.

A ma alkalmazott géntechnológiai eljárásoknál az új gén beépülési helye véletlenszerű. Azt is tudják, hogy egy gén gyakran több tulajdonságot is meghatároz. A gének összessége (a genom) egy szervezetben nem függetlenül működő elemek összessége, hanem évezredek-évmilliók evolúciós folyamatában kialakult, egységesen működő rendszer. Ha egy ilyen finoman szabályozott rendszer egy véletlen pontján durván beavatkoznak, óhatatlan a mellékhatások fellépése. A fő kockázat tehát az eljárás alapvető bizonytalansági tényezőiben rejlik.

Tovább fokozódik a bizonytalanság, ha a GM-növényeket kiengedik a természetbe. A növények átporzás útján kereszteződhetnek vadon élő rokonaikkal, a betakarításkor a magok kihullnak és a következő évben kicsíráznak. Erre több példa is van: Kanadában például a gyomirtószerekkel szembeni ellenálló-képesség a kereszteződésnek köszönhetően már megjelent a vadon élő repcefajokban is. Nemkívánatos egészségügyi hatások is felléphetnek. A beépített új gének új fehérjéket hoznak létre, köztük olyanokat is, amelyekkel az emberi szervezet addig még nem találkozott.

A következmények ebben az esetben is ismeretlenek: az akut toxicitási vizsgálatok csak a probléma egy részével foglalkoznak, de nem érintik a hosszú távú felhalmozódás, az allergizálás vagy a hormonális rendszerre gyakorolt hatások kérdését. A GM-növények csak néhány éve jelentek meg környezetünkben, de már eddig is több kísérlet és szántóföldi tapasztalat utal arra, hogy szétterjednek és adott esetben akár mérgező anyagokat is termelnek. Sajnos a megfelelő támogatás hiányában nagyon kevés kísérlet elvégzésére van lehetőség.

A legnagyobb nyilvánosságot Pusztai Árpád biokémikus kísérletei kapták. Pusztai professzor akkor Nagy-Britanniában a Rowett Intézetben (Aberdeen) dolgozott. Itthon az MTA Biokémiai Intézetének volt munkatársa és innen vándorolt ki 1956-ban Nagy-Britanniába. Harmincnyolc évig egy főleg állattáplálkozási vizsgálatokkal foglalkozó intézetben dolgozott, ahol megvolt a felkészültségük arra, hogy GM-élelmiszerekkel foglalkozzanak. A vizsgálatokat GM-burgonyával végezték. Fiatal patkányokkal olyan burgonyát etettek, amelybe genetikai módosítással a hóvirágban termelődő lektin nevű fehérje természetű gént vitték be; ez a fehérje rovarirtó hatással rendelkezik.

Egy másik patkánycsoportnak olyan burgonyát adtak, amit hagyományos módon dúsítottak lektinnel, a kontrollcsoport pedig kezeletlen burgonyát kapott. Pusztai professzor munkatársa, a bélpatológus S. Ewen azt tapasztalta, hogy a génmódosított burgonyával etetett állatok bélcsatornájának belső felületén szokatlan elváltozások keletkeztek. A kutatók úgy vélik, hogy a kóros elváltozást az idegen gén bevitelét segítő karfiol-mozaikvírus genetikai anyagának részlete okozta.

Táplálkozástani kísérletekben kimutatták, hogy a GM-burgonyatápok gátolták a patkányok belső szerveinek növekedését és káros hatással voltak a bél- és immunrendszerükre. Amikor eredményeiket a kutatók nyilvánosságra hozták, lehetetlenné tették, hogy tovább kutassanak, az 1998. év végén a Research Institute (Aberdeen) politikai nyomásra nem újította meg Pusztai Árpád szerződését. Miután a GM-élelmiszereket nem tesztelik, a fogyasztók lesznek a kísérleti nyulak. Kérdés volt, hogy ennek tudatában mit tesz egy lelkiismeretes tudós? Mihez kezdjen, ha megtudja, hogy az emberek már két éve eszik azt a GM-élelmiszert, amelynek a biztonságát nem vizsgálták meg?

Két lehetőség van: csöndben maradva folytatja a kutatásokat, vagy tájékoztatja az embereket, hogy az új élelmiszer-alapanyagot nem vizsgálták meg megfelelően, és felhívja a figyelmet az esetleges veszélyekre. Pusztai Árpád az utóbbit választotta. Televíziós riportban felhívta az emberek figyelmét a problémákra.

Amikor a kormány ráébredt, hogy eredményeik veszélyeztetik a GM-növények és az abból készült élelmiszerek piacra dobását, nyomást gyakoroltak az intézetre, az meghátrált és megtagadta eredményeiket. Elhallgatták és megtámadták a kutatókat, elkobozták az adataikat, tudományos társaságok hírességei egymás után adták az ellenük szóló interjúkat. Nagy-Britanniában azóta – 1998 – alig folyik olyan kutatás, amely a GM-növényekből készült élelmiszerek biztonságával foglalkozna.

Közben Pusztai Árpád és munkatársai a GM-burgonyával kapcsolatos kutatási adataikat leközölték. Egyre több cikk igazolta, hogy a GM-alapú élelmiszer és takarmány ártalmas lehet az emlősök egészségére. Lassan ugyan, de megindult egy olyan kutatási vonal, amely a GM-növények egészségügyi és környezeti hatásait kutatja; Pusztaiék is részt vesznek ezekben a kutatásokban. Biotechnológiai vállalatok beadványait ma már a szabályozó területen kívül független kutatók is megvizsgálhatják. Pusztai Árpád küzdelme nem volt hiábavaló. 1998 óta a legtöbb GM-alapú élelmiszer eltűnt az EU szupermarketjeinek polcairól.

Az unió ötéves moratóriumot rendelt el a GM-növényekre. Aláírták a Cartagenai Egyezményt és alkalmazzák az elővigyázatossági elvet, végül bevezették a GM-növények és takarmányok kötelező jelölését. Mindezek ellenére megjósolható, hogy a GM-növények (és állatok) karrierje csak most kezdődik. Ugyanis ezek a haszonnövények rövid távú gazdasági előnyökhöz juttatják a termelőket, ez viszont azzal fenyeget, hogy mindenki a "szuperfajtákat" akarja termeszteni. Így több fajta eltűnik a termelésből, vagy a génbankokban várja a kedvező időket. Ez pedig a genetikai bázis leszűküléséhez vezet. A génmanipulálást végző ipar gyakran érvel azzal, hogy a világméretű éhezés problémája csak ezen az úton oldható meg. (Ennek ellenére az első piacra dobott áruk egyike sem a terméshozam növelését szolgálta.)

A néhány nagyvállalat kezében összpontosuló géntechnika és génmanipulált szervezetek szabadalmaztatása várhatóan megnöveli a gazdák függőségét a biotechnológiai monopol vállalatoktól. A szabadalmi jog eredménye valószínűleg az lesz, hogy megszűnik a mezőgazdasági termelők ősi joga ahhoz, hogy a termék egy részét vetőmagként újrahasználhassák. A fentieket figyelembe véve óriási jelentőségű, hogy a Szent István Egyetemen a jövő mezőgazdái, környezet- és tájgazdái hivatalosan meghirdetett előadáson ismerkedhetnek meg – a világon elsőként – a GM-növények veszélyeivel is.

Nem véletlen, hogy az Ángyán József professzor által vezetett intézetben tették meg ezt a bátor lépést, hiszen Ángyán professzor úr neve jól cseng napjainkban a gazdademonstráció kapcsán is: ő a szakmai vezetője a gazdák tárgyaló delegációjának. Békés és Csongrád megyében csempészúton kisebb mennyiségű, Romániában génmódosított kukorica-vetőmag került a piacra. Ez nagy veszélyeket rejt magában, mert ha a módosított fajta beporozza az itthoni kukoricát, akkor a termék Európában – a tilalom miatt – eladhatatlan lesz. A pár zsákos tétel GM-vetőmag nem számottevő a magyar vetőmagpiacot illetően, de egy-egy fertőzési góc több száz méteres körzetben okozhat genetikai szennyeződést.