– Mikor épült pontosan az esztergomi királyi vár?

– Az elmúlt évben Székesfehérvárott nagy ünnepségek keretében és pompás kiállítással emlékeztek államalapító szent királyunk halálának 975. évfordulójára. Szent István nagyságát nem lehet eléggé ünnepelni. Mindent neki köszönhet nemzetünk. Olyan erős sziklára alapozta országunkat, hogy ezer év viharai – „S annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” – ellenére is, „él nemzet a hazán”. Szent István a szüleitől és a közvetlen őseitől örökölt Duna menti sziklaplatón, Esztergomban építette fel európai tekintélyű királysága központját. Itt született, itt keresztelte meg Szent Adalbert püspök még gyermekkorában, itt tartotta esküvőjét a bajor hercegnővel, Gizellával 996-ban, itt koronázták királlyá 1000 karácsonyán, itt uralkodott 41 éven át. Rendíthetetlen erővel visszavert minden belső és külső támadást. Esztergomban, 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halála után Fehérvárott temették el, édesapja, Géza fejedelem mellé. S mikor az ő művét méltóképpen folytató Szent László király kérésére az egyház 1083-ban szentté avatta, a sírja felnyitásakor megrendülve látták, hogy a jobb karja 45 év után is teljesen épen maradt. Ettől kezdve Európa-szerte is tisztelt zarándokhely lett Szent István király sírja. A következő királyokat igyekezett a magyar egyház e szent hely közelében, Fehérvárott koronázni, hogy Szent István bölcsessége és példája segítse az új uralkodónkat. Szent László király után III. Béla király volt, aki hazánk tekintélyét kiterjesztette nemcsak Nyugat-Európára, hanem keletre, a hatalmas Bizánci Birodalomra is. Ő 13 éves korától 22 éves koráig Bizáncban, I. Mánuel császár kijelölt trónörököseként, részt vett a birodalom kormányzásában. Itt vette feleségül a francia keresztes vezér, Chatillon Roland lányát, Annát, Antiochia hercegnőjét, akitől hét gyermeke született. 1172-ben, miután a bizánci császárnak fia született, a magyar rendek, III. István halálakor, hazahívták, és királlyá választották.

– Béla herceg változtatott a királyi váron?

– Az akkor már Európa-szerte ismert fiatal Árpád-házi herceg teljesen átépíttette Szent István király esztergomi várát, amelynek gyöngyszeme a várkápolna volt.

– Miért volt ilyen sokáig zárva a kápolna?

– Esztergom, mint hazánk további két királyi városa, a királyainkat Szent István után koronázó Fehérvár és Visegrád, az Anjou-királyaink és Mátyás király palotája, 2000-ben, a magyar állam megalapításának millenniumi évében jelentős állami támogatást kapott a felújításra. Esztergomban az építészeti rekonstrukció mellett, a középkori, több korszakból fennmaradt falképek megtisztítása volt a fő feladat. Az Örökségvédelmi Hivatal által kiírt pályázatot Wierdl Zsuzsanna festő-restaurátorművész, az ICOMOS Falkép-restaurátori Bizottságának elnöke nyerte el, aki 15 éven át Rómában és környékén, Itália legfőbb falkép-restaurátori munkáinak megbízásait teljesítette. Az ő kiemelkedő szaktudásával végzett esztergomi munkára az erre szánt összeg nem volt elegendő, a munka megszakadt. A kápolna állványait nem bontottuk el, mivel reméltük a munka folytatását, erre azonban hosszú éveket kellett várni, egészen 2013. augusztus 20-ig, amikor Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr bejelentette, hogy a kormány 50 milliót ad a munkálatok folytatására. Így tudta Wierdl Zsuzsa és jeles munkatársai 2013. december 15-re a kápolnát a mai fényében átadásra elkészíteni.

– Melyek az elmúlt évek falkép-restaurálásának főbb új eredményei?

– Wierdl Zsuzsanna korszerű technikai vizsgálatokkal és nagy szaktudásával megállapította, hogy a kápolna falain öt kifestés emlékét fedezhetjük fel. Az első a kváderkőből művészien rakott, falra felvitt fehér meszelés volt, amely a kápolna építésével egykorú. Ennek az évét pontosan meghatározza III. Béla király trónra lépése 1172-ben. A Szent István-i vár korszerű átépítése nem igényelhetett hosszú éveket. A kápolna, minden bizonnyal, már az első évben elkészült. A meszelt fal elé, az akkori franciaországi gyakorlathoz hasonlóan, festett selyem függönyöket tettek. A királyné, Chatillon Anna 1184-ben meghalt. III. Béla király ezután a nagy francia király, II. Fülöp Ágost húgának, Capet Margitnak a kezét kérte meg. Margit, az 1183-ban elhunyt Henrik ifjabb angol király fiatal özvegye volt. A tárgyalások közel két évet vettek igénybe. II. Fülöp részletes kimutatást kért a magyar király jövedelméről. Szerencsére ez a kimutatás ma is megvan Párizsban, a Bibliothéque Nationale-ban. Eszerint III. Béla jövedelme azonos volt a francia és az angol király jövedelmével. Az esküvő Esztergomban volt 1186-ban. Erre az alkalomra a király új díszítő festéssel ékesíttette a kápolnát. Ebből tárultak most fel eddig ismeretlen részletek! Így a szentélyben két egymás feletti sorban körbefutó, egymással szembeforduló diadalmas oroszlánábrázolások. A királyi hatalom fenségét jelző, fénylően aranysárga színben pompázó oroszlánok kivételesen nagy művészettel jelennek meg a vörös háttér előtt, a pompásan ívelő, zöld életfa oldalán. Teljesen betöltik a palmettalevelekkel övezett, közel egyméteres, festett korongokat. Ehhez a freskóhoz hasonlóan magas színvonalú ábrázolást nem ismerünk Európában, jóllehet számos kortárs oroszlánábrázolás ismert. A kápolna szentélyének belső falát kettős oszlopsor kíséri, amely, mint belső támpillérrendszer, tartja a gótikus, bordás keresztboltozatot. Ez a boltozati megoldás, amely a gótikus építészet nagy vívmánya, Esztergomban a legkorábbi európai példákkal egykorú. Ezt a szerkezetet az 1934–38. évi műemléki helyreállítás a töredékek alapján világra szóló példaadással rekonstruálta. A bordák remekművű, változatos növényi és geometrikus motívumokkal való festészeti díszítése azonban csak most lett látható. Ennek eredményeképpen rekonstruálható a kápolna teljes XII. századi kifestése, amelyhez motívumaiban és művészi színvonalban hasonlót Európa sehol sem őrzött meg, mivel az elmúlt 800 év alatt használatban volt épületeket számtalanszor megújították az egyes korok divatjának megfelelően. Esztergomban, a XVI–XVII. század török ostromai során, a vár magasabb emeletei beomlottak, és az első emeleti helyiségeket kitöltötték azok törmelékei, 340 éven át, egészen 1934-ig, elfeledve, betemetve voltak. Így megmenekültek az újkori átfestésektől. Ma így előttünk áll, jóllehet töredékesen, de eredeti részleteivel, III. Béla király várkápolnája az egykori fénylően sárga-vörös-kék színekben pompázó belső kifestésével, amelyet a nyugati rózsaablak színes üvegkockáin átsütő napfény tett még színesebbé, és a kápolna vörös márvány padlózatáról visszaverődő fény tett káprázatossá. Ebbe a kápolnába lépett be 1186-ban III. Béla király második felesége, Capet Margit, a francia királylány.

– Mi lett a sorsa a kápolnának III. Béla halála után?

– 1196-ban III. Béla királyt elsőszülött fia, Imre követte a trónon. Felesége, Aragóniai Konstancia, a hatalmas aragóniai király, Ferdinánd lánya is boldogan lépte át ennek a fényes, esztergomi királyi kápolnának a küszöbét. Kíséretében ott volt a kor jeles trubadúrköltője, Peire Vidal is. Konstancia, Imre király 2004. évi halála után a szicíliai király és német-római császár (II. Hohenstauf Frigyes) felesége lett. A Magyarországról hozott kincsei közül az ékköves pompás arany koronája palermói sírjából került a palermói dóm kincstárába. Ezzel a koronával hallgathatta a szertartásokat az esztergomi királyi kápolnában, amely most 13 év után ismét, eredeti szépségét idézve, megnyitotta a kapuját a 2013. évi Szent István Emlékév alkalmából.

– A kápolna festésén később változtattak valamit?

– A XIV. században a vár akkori ura, Telegdi Csanád esztergomi érsek (1330–49), Magyarország prímása, Nagy Lajos király kancellárja festette ki újra, az itáliai trecentofestészet szellemében. A hajó oldalfalain, a festett függönymotívum felett az apostolok mellképei jelennek meg, és felettük Jézus és Mária életének egyes jelenetei kaptak helyet: az északi falon Jézus mennybemenetele, a felfelé tekintő apostolokkal, és a déli falon Mária koronázása. Mindkét jelenetet éneklő, repdeső angyalok kísérik. A mély érzésvilágú, jeles festőművész nevét nem ismerjük, de kétségtelenül a XIV. század második negyedében Európa egyik legjelentősebb művésze volt, akit John Gardner, a korszak festészetének nagy tekintélyű művészettörténésze, Giottóval azonos színvonalú festőnek határozott meg. Az esztergomi királyi várkápolna XII. és XIV. századi falfestészeti emlékei ékesszólóan hirdetik a Magyar Királyság kiemelkedő szerepét a kor kulturális életében.

Hankó Ildikó