A mesterséges táplálékkiegészítők egy jó részét úgy reklámozzák, hogy védenek a rosszindulatú daganatokkal szemben, különösen az úgynevezett antioxidánsok (a szervezetet károsító szabadgyökök ellen védő anyag) fejtenek ki védőhatást. 1985 és 1993 között Finnországban nagyszabású vizsgálatot folytattak arra vonatkozóan, hogy a béta-karotin és az E-vitamin leggyakoribb formája, az alfa-tokoferol valóban akadályozza-e dohányos férfiak tüdőrákjának kialakulását. A kísérletben 29 133 egyén vett részt; az egyik csoport a fenti két antioxidáns egyikét vagy mindkettőt kapta 5-8 éven keresztül, a másik csoport hatóanyag nélküli hatóanyag nélküli placébó tablettát fogyasztott. Az 19 fogyasztott. Az 1994-ben megjelent értékelés meglepő eredményt hozott: a béta-karotint szedők körében 17 százalékkal magasabb tüdőrák-előfordulást és 8 százalékkal nagyobb halálozást tapasztaltak. Az alfa-tokoferol nem befolyásolta a tüdőrák előfordulási gyakoriságát, de a prosztatarák előfordulása ennél a csoportnál 34 százalékkal csökkent. Az antioxidánsok alkalmazása után nyolc évig tartó követési időszak elteltével 25 563 személy körében vizsgálták a halálozás alakulását. Megállapították, hogy az alfa-tokoferol szedése alatt tapasztalt hatás már az elején megszűnt. Csökkent a béta-karotin hatása is, de a követési időszakban is több volt a halálozás a béta-karotint szedők körében. Egy másik, hasonló jellegű vizsgálatot végeztek 1996-ban, és ugyanezt az eredményt kapták. Vagyis a dohányosoknak kerülni kell a béta-karotint, pontosabban annak mesterséges táplálék-kiegészítőként bevitt változatát.

A fenti megállapítások azért is érdekesek, mert még 1975-ben megjelent egy közlemény, amely arról szólt, hogy a sárgarépa-fogyasztás csökkenti a tüdőrák kockázatát. A karotinok – így a béta-karotin is – elterjedtek a növényi színanyagokban, ezek adják például a sárgarépa színét, de sok béta-karotin van a sütőtökben és a paprikában is. Egyéb vizsgálatok is azt mutatták, hogy a friss zöldség-gyümölcs fogyasztók körében ritkábban fordul elő rákmegbetegedés; ez ma is elfogadott álláspont.

Mi az oka ennek az ellentmondásnak? A zöldségek rákmegelőzőnek tartott vegyületei kémiailag tisztán is kifejtik hatásukat – feltételezték a szakemberek. Ezért megjelentek a piacon a szabadgyök-fogó vegyületeket tisztán tartalmazó vitaminkészítmények. A szabadgyökök nagyon reakcióképes molekulák, melyek a sejtek örökítőanyagában – a DNS-ben – is károsodást okoznak, s ennek következménye a kóros sejtburjánzás. Ezeket az agresszív molekulákat kötik meg az antioxidánsok, nevezetesen a karotinok.

Hol van akkor a hiba a logikus gondolatmenetben? A válasz igen egyszerű, csak bizonyítani kellett: különbség van a mesterséges úton bejuttatott és a természetes táplálékkal bejutó béta-karotin között. Az utóbbi – répa, sütőtök, paprika stb. – csak 60 százalék béta-karotin molekulát tartalmaz, 40 százalék egyéb rokonvegyület. Így a mesterségesen bejuttatott százszázalékos béta-karotin megváltoztatta a szervezet természetes karotin-összetételét; a karotinok biológiai hatása pedig igazoltan eltérő. Ezért nem biztos, hogy jót tesz az egészségnek, aki kontroll nélkül veszi a különböző táplálékkiegészítőket és azoktól remél védelmet vagy gyógyulást.

Különösen nagy a kereslet a vitaminokat és nyomelemeket tartalmazó szerek iránt, mivel ezekről közismert, hogy szerepük van a rákmegelőzésben. Természetesen egy általános egészségmegőrző hatásról van szó, ugyanis kevésbé „adja meg” magát a szervezet, ha az immunrendszer erős és az egész szervezet egészséges. Számos megfigyelés alapján a vitaminok egy része a rákos megbetegedésekkel szemben is bizonyos fokú védőhatással rendelkezik: ilyenek az A-, C-, E-vitaminok és a B-vitaminok egy része.

A lyoni székhelyű Nemzetközi Rák Ügynökség 1997-ben tette közzé állásfoglalását, amely szerint a daganatos betegségek kockázata valóban alacsonyabb azokban a népcsoportokban, amelyek sok friss zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak. Ugyanakkor nem sikerült adatokkal alátámasztani, hogy az elfogyasztott élelmiszerek egy-egy összetevőjének önmagában rákmegelőző hatása lenne. Ezért nem javasolják élelmiszer-adalékok és táplálékkiegészítők külön történő szedését rákmegelőző céllal, mert nem igazolódott be hatásosságuk, sőt egyesek – nagy adagban – fokozzák, például dohányosoknál a tüdőrák kialakulásának kockázatát.

Vagyis oda lyukadunk ki, hogy a változatos táplálkozással, nyers zöldségekkel és gyümölcsökkel hozzájutunk mindazon alapanyagokhoz, amelyek a daganatképződést is megakadályozhatják. A reklámoknak nem kell okvetlenül hinni, mert mindig akadnak szakemberek, akik bizonyos előnyökért kiállítják a „hatásos” bizonyítványt a nyerészkedő élelmiszer- és gyógyszergyáraknak. A rengeteg csábító csomagolású termék szinte fölkínálja magát a áruházak, gyógyszertárak polcain. Tudni kellene, hogy mit rejt a szép dobozka vagy üveg, de a ráírt „tartalom” nem mindig fedi a valóságot, pedig az élelmiszerek címkéjén csak azt szabad feltüntetni, ami fedi a valóságot. Az Európai Parlament nemrég szavazta meg az élelmiszer-jelölés előírásait, amely részletesen szabályozza, hogy mit és mekkora betűkkel kell ráírni a termékre. Az egységes jelölés kötelező lesz. Hazánkban már az 1800-as évek végén volt élelmiszertörvény, és a szabályozás ma is szigorúbb, mint néhány nyugati államban.