Gyermekek ezrei szenvednek a karantén hosszú távú hatásai miatt
Egy generáció a Covid árnyékában
A járvány lecsengésével a koronavírus már csak ritkán szóbeszéd tárgya. Pedig a pandémia nem múlt el nyomtalanul. A megfékezését célzó karantén mindenkit megviselt, ám míg a felnőttek viszonylag könnyedén túllendültek a bezártság okozta megpróbáltatásokon, a gyermekek a mai napig isszák a levét. Beszédtanulási nehézségek, gondok a kapcsolatteremtésben és digitális autizmus – hogy csak néhányat említsünk a legkisebb korosztályt érintő problémákból.
Számos tanulmány készült a járvány alatt, amelyek arra keresték a választ, vajon milyen hosszú távú hatásai lehetnek majd a társas kapcsolatokat korlátozó óvintézkedéseknek, ám a vírus magyarországi felbukkanásának ötödik évfordulójához közeledve még mindig nincsenek olyan nyilvános kutatási eredmények, amik a konkrétumokról szólnának. Megnéztük hát a Covid-generációt, pontosabban azokat a gyerekeket, akik 2020 és 2022 között voltak bölcsődés- és óvodáskorúak: társas viselkedésük, kapcsolataik mennyiben különböznek a megelőző évek gyermekeitől.
Csenevészek és játékfüggők
A családok különféleképpen vészelték át a pandémia hullámait. Sok minden függött a szülők hozzáállásától, de bizony a lakókörnyezet is befolyással volt a gyerekek reakcióira. A vidék, a kertvárosok vagy belső udvaros társasházak apró lakóit kevésbé viselte meg a kijárási tilalom, a bölcsődék, óvodák bezárása, hiszen ők a saját kis mikrokörnyezetükben valamennyire tartani tudták a kapcsolatot a külvilággal. Akiknél viszont a szabadban, barátokkal való időtöltés az utcai játszótérre korlátozódott, teljesen magukra maradtak a tiltások időszakában, ami miatt nemcsak a szocializációjuk rekedt meg, hanem egészségi gondjaik is akadtak.
– A korlátozások feloldásával a szokványos gyerekkori betegségek gyakoribbá és erőteljesebbé váltak, az elszigeteltség és a fokozott higiéniás intézkedések következtében ugyanis hiányzott az az immunitás, ami ezek megelőzéséhez vagy gyors leküzdéséhez szükséges. Ráadásul a járvány lecsengését követően a pedagógusok jóval szigorúbban vették, ha egy gyereknek folyt az orra vagy köhécselt, így a kicsik sokkal többet hiányoztak a bölcsődéből, óvodából, mint általában – fejtette ki gondolatait Mikus Katalin nyugalmazott védőnő.
Hozzátette, a külvilággal való kapcsolattartásban jó szolgálatot tett az internet, ám sajnos voltak családok, amelyek számára a világháló inkább átok lett, mint áldás.
– Akik otthonról dolgoztak, kénytelenek voltak valahogy lekötni a gyermeküket, sokan ezt úgy oldották meg, hogy a kezébe nyomtak valamilyen kütyüt. Arra persze nem számítottak, hogy a gyerek nem feltétlenül csak azt a felületet böngészi majd, amiről nekik, szülőknek tudomásuk van. A korlátozások alatt sokkal több gyerek lett játékfüggő, és jóval nagyobb lett a digitális autizmus kialakulásának esélye is. Jómagam is találkoztam olyan esettel, amikor a szülők laptopot vásároltak, hogy gyermeküket fejlesztő játékokkal szórakoztassák, ám az lett a végeredmény, hogy a kicsi most, hároméves korában is egy egyéves gyerek szellemi szintjén van.
A szakember szerint a szülők lelkiállapota is sokat nyomott a latban. A járvány miatti bezártság során a felnőttek is frusztráltabbá váltak. Márpedig ha egy szülő feszült, azt a gyerek is megérzi. A pandémia során jelentkező egzisztenciális problémák miatt ráadásul sokkal több nézeteltérés is volt a családoknál, mint általában. Emiatt sok gyerek konfliktust kezelni sem tanult meg: míg egyesek igyekeznek kerülni az esetleges összetűzéseket, mások fokozott agresszióval reagálnak a vitás helyzetekre.
Otthon, rémes otthon
A járvány alatt gyakorlatilag az egész világ a digitális térbe kényszerült, a szülőknek pedig fokozottan kellett részt venniük gyermekeik mindennapjaiban. Voltak, akik egészen extrém helyzetbe kerültek.
– Lilla, a középső gyerekünk éppen nagycsoportos volt, iskolába készült, amikor karantént rendeltek el. Hangképzési hibákkal küszködött, a logopédus viszont csak távoktatást tartott ebben az időszakban. Képzeljék csak el, micsoda nehézség volt minden alkalommal 45 percen át a számítógép előtt tartani ezt a kicsi gyereket és rávenni, hogy odafigyelve végrehajtsa a feladatokat – emlékszik vissza egy anyuka. Mint mondja, kislánya a laza izomzata miatt is szakember segítségére szorult, ám a fejlesztését célzó gyakorlatsort is csak internetes útmutatás alapján tudták elsajátítani. Felüdülés volt az édesanyának, amikor már személyesen vehettek részt a tornákon, és nem neki kellett várandósan, hatalmas pocakkal és egy nagy testvérrel az oldalán ügyetlenkednie. Hozzáteszi, a foglalkozások hatékonysága úgy, hogy nem szemtől szemben, a terapeuták jelenlétében zajlottak, erősen megkérdőjelezhető, ráadásul normális körülmények között az óvodában ingyen megkaphatták volna ezeket a szolgáltatásokat, a karantén miatt azonban kénytelenek voltak a magas árak jellemezte magánszektorhoz fordulni.
A közösségtől való távolmaradás nemcsak az iskolába készülők helyzetét nehezítette meg, hanem a fiatalabb korosztályt is. Többen is arról számoltak be a Demokratának, hogy gyermeküknél megkésett beszédfejlődést váltott ki a kommunikációs színterek beszűkülése.
– Épp akkor kényszerültünk a négy fal közé, amikor a kisebbik fiam előtt kinyílt volna a világ. Emlékszem, rendszeresen egy erdőben sétáltam a két gyerekkel, amíg a férjem otthon dolgozott. A beszéddel kapcsolatos problémánkkal felkerestünk egy pszichológust, aki azt mondta, egyértelműen a beszűkült élettér, az ingerszegény környezet az oka. A korlátozások alatti maszkhasználat miatt a gyerekek alig látták mások mimikáját, és nem kerültek olyan kihívások elé, amelyek során meg kellett volna értetniük magukat. Maximum a rokonaikkal találkoztak, akik viszont fél szavakból, jelekből is tudták, mit akarnak kifejezni. Bár a szociális készségekkel, úgy mint a beilleszkedés vagy a másokhoz való kapcsolódás, nekünk nincsenek problémáink, bajban vagyunk, mert bár a kisfiam az esze és a képességei alapján jövőre már mehetne suliba, fejlesztésre szorul még. Ám mivel nem sajátos nevelési igényű gyerek, csak most ősztől járhat az oviban logopédiára, így lassan haladunk. Nem akarom, hogy csúfolják a hangtévesztés miatt – osztja meg velünk dilemmáját egy másik édesanya.
Míg egyes gyerekeknek a szellemi képességeit befolyásolta a közösség hiánya, másoknál a szociális készségekre volt negatív hatása.
– Zsófi szoros barátságot csak egy kislánnyal tudott kötni, akivel a korlátozások alatt is tartottuk a kapcsolatot. Az iskolát is egy időben kezdték, de őt nagyon megviselte, hogy nem egy osztályba kerülnek. Az iskolakezdéskor is nagyon nehezen nyitott más, számára ismeretlen gyerekek felé – mondja K. Júlia kétgyermekes anyuka.
Önértékelési csapdában
A kényszerű otthonlét következményeivel az ellátórendszer is küzd.
– Soha nem fordultak még hozzám annyian idegrendszeri éretlenség okozta problémákkal, mint a pandémia óta – osztja meg velünk tapasztalatait Lázár Anita gyermekekkel foglalkozó gyógytornász. Mint mondja, gyakran van dolga olyan 2020-ban, 2021-ben született gyerekekkel, akiknek nincs kialakult napirendjük, képtelenek beilleszkedni a szabályokkal teli, hierarchikus bölcsődei, óvodai környezetbe, vagy például az átlagosnál jóval nehezebben viselik, hogy testvérük született, vagyis osztozniuk kell szüleik figyelmén. Noha a spektrumzavaros gyerekek száma évről évre emelkedik, a közelmúltban ugrásszerűen megnőtt az ilyen panaszokkal hozzá fordulók száma, ami a szakember szerint is a digitális világ káros hatásainak köszönhető.
Bár jól látszik, hogy a járvány alatti korlátozások nyomot hagytak a Covid-generáció legfiatalabb tagjain, a karantén legnagyobb vesztese mégis a 6–14 év közötti korosztály. Az alapvető iskolai készségek gyengesége ugyanis az egész tanulásra kihat. A teljesítményzavarokkal küzdőknek a sok kudarc miatt az önértékelésük is sérül. Ez szinte mindig valamilyen lelki zavarhoz vezet, ami aztán a felnőttkorra is hatással lehet.
