Elfújt zöldillúziók
Az emberiséget sújtó járvány és a gazdasági recesszió következtében az előzetes becslések alapján 2020-ban globálisan két százalékkal csökkenhetett a villamosenergia-fogyasztás. Hazánkban tavaly márciusig fogyasztásnövekedést, április és szeptember között visszaesést, az utolsó negyedévben viszont többszázalékos növekedést tapasztalhattunk, így éves szinten csak 1,1 százalékkal csökkentek az igények. A részletes adatokból jól látszik, hogy a nap- vagy szélerőművek nem képesek megfelelni a biztonságos áramellátás követelményeinek.
Tavaly a második és harmadik negyedévben tapasztalható fogyasztáscsökkenést követően októberben, majd novemberben már 2,7, illetve közel öt százalékkal volt magasabb a villamosenergia-fogyasztás, mint az előző év azonos időszakában. Ennek eredményeképpen 2020-ban összességében csak minimálisan, 1,1 százalékkal csökkent az éves fogyasztás.
Az év végi növekedési ütem arra enged következtetni, hogy idén ismét az igények ismételt növekedésével számolhatunk. A valós fogyasztásnövekedés még a statisztikailag kimutatottnál is nagyobb lehetett, hiszen hazánkban a beépített napelemes háztartási egységek termelése közvetlenül nem jelenik meg a rendszeradatok között, miközben e kisméretű eszközök beépített kapacitása tavaly szeptember végére már elérte a közel 640 megawattot. Ahogy eddig, tavaly is a paksi atomerőmű volt a hazai áramtermelés rendíthetetlen bástyája.
Sokkoló importadatok
Az éves bruttó 45,14 terawattóra villamosenergia-felhasználásból a hazai erőművek 33,46 TWh-t (74,13 százalék) termeltek, vagyis az import mértéke 11,68 TWh (25,87 százalék) volt. A négy paksi blokk éves bruttó termelése 16,055 TWh volt, ez a mennyiség a hazai áram-előállítás közel 48 százalékát adta, egyúttal a hazai atomerőmű harmadik legnagyobb éves értékét jelentette.
2020-ban a hazai megújuló energiaforrások 4,4 TWh villamos energiát állítottak elő, ami a hazai termelés 13,2 százalékának felel meg. Ebből a nap 4,79, a szél 1,91, egyéb források pedig 6,5 százalékos arányban részesedtek. Mindez azt is mutatja, hogy 2020-ban az atomerőműnek és a megújulóknak köszönhetően a hazai villamosenergia-termelés közel kétharmada már klímabarát volt.
Tavaly december 3-án 16 óra 45 perc körül megszületett az év rendszerterhelési csúcsa: 7095 MW (15 perces értéken), amelyből az import 3004 MW-ot tett ki. Az új csúcsérték csak 10 MW-tal volt kisebb, mint a 2019. évi, 7105 MW-os történelmi csúcs!
A 2020-as csúcs pillanatában a hazai időjárásfüggő megújulók nem álltak a helyzet magaslatán, hiszen a szélerőművek csak 24,4 MW teljesítményt adtak a beépített, mintegy 328 MW-ból, a naperőművek pedig 0 MW-ot tápláltak a rendszerbe, a csúcsterhelés ugyanis naplemente után következett be – ebben az esetben tehát hiába volt az országnak 1360 MW beépített naperőművi kapacitása. Az import maximumát egyébként december 14-én 16 óra 15 perc környékén jegyezték, amikor értéke 3240,5 MW volt. Tavaly összességében 1274 olyan negyedórás időszak fordult elő, amikor az import részaránya meghaladta a 40 százalékot.
Ráfizetéses naperőművek
Magyarországon a kormányzati ösztönzők hatására folyamatosan növekszik a villamosenergia-rendszerbe betápláló naperőművek száma. December elején a beépített kapacitások értéke már csaknem 1360 MW volt. Ezzel kapcsolatban azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a naperőművek termelése napszaktól és időjárástól függően állandóan változik. A naperőművek teljesítménye a január és december közötti negyedórás időszakok közel 42 százalékában 0 MW volt. 1000 MW fölötti értéket pedig csak a negyedórás időszakok 0,1 százalékában érték el. Ebből is egyértelműen kitűnik, hogy a villamosenergia-rendszerben feltétlenül szükség van alaperőművekre, amelyek akkor is képesek termelni, ha például nem süt a nap, vagy alig fúj a szél.
A naperőművek gyors terjedése, illetve az ily módon előállított villamos energia kötelező átvétele jogszabályozási kérdést is felvet. Az alacsonyabb rendszerterhelések időszakában ugyanis a paksi atomerőmű termelését emiatt eddig néhány alkalommal kismértékben már csökkenteni kellett. Az árak azonban nem támasztják elő ennek indokoltságát. Hisz 2019-ben a paksi atomerőműnek az egy kilowattórára jutó egységköltsége 11,4 forintra adódott, amiben már benne van a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapba befizetett kilowattóránkénti két forint is (az itt összegyűlt pénzből szerelik majd egykor le az atomerőművet). A naperőművek átlagos kötelező átvételi ára (kát) ugyanekkor 32,56 Ft/kWh volt.
Ha tehát a naperőművek csúcstermelése miatt a paksi atomerőművet kismértékben visszaterhelik, minden kilowattóra visszaterhelt áram vonatkozásában rendszerszinten 21,16 forint veszteség keletkezik. 2019-ben a kát keretében a naperőművek közel 0,89 TWh villamos energiát termeltek. Erre a mennyiségre vonatkoztatva a veszteség évente közel 18,9 milliárd forint. A jelenlegi szabályozásnál tehát szerencsésebb lenne egy olyan, aminek eredményeként a klímabarát és olcsó villamos energiát termelő paksi atomerőmű folyamatosan százszázalékos teljesítményszinten üzemelhetne.
Veszteséges széljárás
A magyar kormány az energiapolitikában nem számol új szélerőművek építésével, hiszen az adottságaink ezen a területen nem éppen rózsásak. Tavaly például a hazai szélerőművek termelése 0 és 306 MW között változott. Sőt, a 2020-as évben 3373 olyan negyedórás időszak volt, amikor a hazai szélerőművek veszteséggel működtek. A hozzájuk kapcsolódó segédberendezések és infrastruktúrák villamos energiával való ellátása ugyanis magasan több áramot vitt el, mint amennyit megtermeltek.
2020 utolsó negyedéve, az október–december hónapok különösen nem kedveztek a hazai nap- és szélerőműveknek, hiszen a szélcsendes, gyakran ködös és sötét időszakokban teljesítményük minimális volt. Összességében 105 negyedórás időszak volt, amikor a hazai nap- és szélerőművek teljesítménye 0 MW volt, és például 711 olyan negyedóra, amikor két megawatt alatt maradt a teljesítményük, miközben a naperőművek beépített kapacitása 1360 MW, a szélerőműveké pedig közel 328 MW!
Ezekre az időjárásfüggő megújulókra tehát nem lehet alapozni az ország ellátásbiztonságát. Esetükben ugyanis láthatóan rendkívül messze eshet a beépített kapacitástól a tényleges termelés. 2020. november 26-án, a teljes napot vizsgálva például a paksi atomerőmű 93-szor több villamos energiát termelt, mint a nap- és szélerőművek összesen. Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy Magyarország számára egy olyan egészséges energiamix a cél, amely egyaránt figyelembe veszi az egyes áramtermelési módok sajátosságait az ellátásbiztonsági, a versenyképességi és a klímavédelmi célok egyidejű teljesülése mellett. A hazai fogyasztóknak éjjel-nappal, télen-nyáron szükségük van villamos energiára, éppen ezért létkérdés a Paks II. atomerőmű mihamarabbi megépítése, sőt emellett más erőművek építésére is szükség lenne. Paks II. beépített kapacitása ugyanis még mindig csak 2400 MW lesz, arra pedig nem feltétlenül számíthatunk, hogy az energiaimport lehetőségei a jövőben is fennállnak, tekintettel arra, hogy a lengyelországi szenes vagy a németországi atomerőművek leállításával hatalmas kapacitások fognak kiesni az európai rendszerből.