Ezen a napon született egyik legnagyobb királyunk, ma már alig emlékszünk rá
Magyarország történelme nem szűkölködik nemzetközi viszonylatban is jelentős uralkodókban, de egyikük sem rendelkezett akkora befolyással Európában, mint Luxemburgi Zsigmond. Uralkodása alatt nemcsak Magyarország királya volt, hanem német-római császár, német és cseh király is, ezzel pedig a kontinens egyik legfontosabb politikai vezetőjévé vált. Hosszú, több mint ötvenéves uralma alatt sikerült megerősítenie hatalmát, és meghatározó szerepet játszott a kontinens diplomáciájában, politikai átrendeződéseiben, valamint katonai konfliktusaiban.
657 évvel ezelőtt ezen a napon született meg Luxemburgi Zsigmond IV. Károly német-római császár fiaként 1368. február 15-én. Már fiatalon részt vett az európai politikában. 1385-ben feleségül vette Nagy Lajos király lányát, Anjou Máriát, ezzel megalapozva igényét a magyar trónra. 1387-ben koronázták meg magyar királlyá, de uralkodása nem indult zökkenőmentesen: több belső lázadással is meg kellett küzdenie, és egy időre fogságba is esett a magyar főurak kezében. Végül sikerült konszolidálnia hatalmát, és megerősítette a királyi hatalmat Magyarországon.
Zsigmond nem csupán Magyarországot irányította: 1410-ben német királlyá választották, majd 1419-ben a cseh trónra is felült. Végül 1433-ban elérte uralkodói karrierje csúcsát, amikor német-római császárrá koronázták. Ezzel olyan hatalmat szerzett, amellyel egyetlen más magyar uralkodó sem büszkélkedhetett. Uralkodása alatt egész Európa politikai életének egyik központi szereplője volt.
A magyar uralkodó egyik legnagyobb diplomáciai eredménye az 1414 és 1418 között tartott konstanzi zsinat volt, amelynek célja a nyugati egyházszakadás megszüntetése volt. Az ő közbenjárásával sikerült elérni, hogy a három egymással rivalizáló pápát leváltsák, és egy új, egységes pápát válasszanak. A konstanzi zsinat a korszak egyik legjelentősebb egyházi eseménye volt, amelynek szervezése és levezénylése Zsigmond diplomáciai képességeit dicséri.
Harc a török hódítók ellen
A XIV. század végén az Oszmán Birodalom egyre nagyobb fenyegetést jelentett Európa számára. Luxemburgi Zsigmond felismerte, hogy az oszmán terjeszkedés megállításához nemzetközi összefogásra van szükség. 1396-ban nemzetközi lovagsereget szervezett egy török elleni keresztes hadjáratra, amely azonban súlyos vereséggel végződött Nikápolynál. A kudarc után Zsigmond belátta, hogy Magyarország védelmét saját erőforrásaira támaszkodva kell megszerveznie. Ennek érdekében megerősítette a déli végvári rendszert, amely hosszú időre biztosította az ország védelmét. Az 1420-as évektől megindult a déli végvárrendszer kiépítése, amelynek fő erőssége Nándorfehérvár volt. A végvárrendszernek köszönhetően Magyarország még száz évig ellen tudott állni az Oszmán Birodalomnak.
Kulturális és építészeti öröksége
Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt Magyarország jelentős kulturális és építészeti fejlődésen ment keresztül. A király nemcsak a budai várat bővítette ki, hanem számos más építkezést is kezdeményezett, amelyek hozzájárultak a középkori Buda aranykorának megteremtéséhez.
A budai várban Zsigmond újabb udvart alakított ki, amelyet többszintes palotaszárnyak határoltak. Ezen kívül a város polgárnegyedében is építkezett, ahol felépítette a „Friss-palotát”, egy fényűző városi rezidenciát.
A visegrádi palota is jelentős átalakuláson ment keresztül Zsigmond idején. Az Anjou-k korábbi udvarházát pénzverdévé alakította, palotakápolnájukat pedig a ferenceseknek adományozta, és kolostorrá bővítette. Új kápolnát és lakópalotát is építtetett, így a palota Közép-Európa egyik legdíszesebb királyi központjává vált.
Zsigmond uralkodása alatt több neves itáliai művész érkezett Magyarországra, például Masolino da Panicale festő és Manetto Ammanatini építész. Jelenlétük hozzájárult az itáliai késő gótika hazai térhódításához és a humanista szellem terjedéséhez.
Ezen építkezések és kulturális kapcsolatok révén Buda a nyugati kultúra egyik központjává vált, és megkezdődött a város középkori aranykora. Zsigmond építészeti öröksége ma is meghatározó része Magyarország történelmének és kulturális örökségének.
Alig említik a történelemkönyvek, pedig lenne miről beszélni
Luxemburgi Zsigmond egyedülálló abban a tekintetben, hogy Magyarország történetének egyetlen uralkodója volt, aki német-római császári koronát is viselt. Hatalma kiterjedt egész Közép-Európára, és döntő befolyása volt az európai politikára. Noha uralkodása során számos kihívással kellett szembenéznie, és nem minden katonai vállalkozása volt sikeres, politikai érzéke és diplomáciai sikerei révén a középkor egyik legfontosabb uralkodójává vált. Egy olyan korszakban, amikor a hatalom és a politika rendkívül ingatag volt, Zsigmond képes volt hosszú időn keresztül a kontinens egyik legmeghatározóbb vezetője maradni.
Uralkodásának csúcspontja 1433 májusában jött el, amikor ritkán látott pompával német-római császárrá koronázták. Ezzel gyakorlatilag Európa urává vált, ám mindvégig elsősorban magyar királynak tekintette magát. Udvarát Budán, majd Pozsonyban rendezte be, és végakarata szerint Nagyváradon, Szent László városában temették el. Közvetlenül 1437. december 9-én bekövetkezett halála előtt így rendelkezett:
„Adjátok rám azt a ruhát, amiben eltemetnek.”
Trónjára ültetve búcsúzott el az élőktől, meghagyva, hogy néhány napig így maradjon, hogy mindenki láthassa.
