A technikai, technológiai fejlődés kezdettől jellemzi az emberi civilizáció történetét. Forradalom volt, amikor az ember először fa- és kőeszközöket használt, és az is, amikor áttért a kőeszközökről a fémre. A közlekedés átlagsebessége (emberi tempó) évezredeken át óránként öt kilométer volt a római korig, majd a szkíták, köztük a magyarok hozták be a kengyel használatát, és tették általánossá a lovaglást, ami az átlagos haladási sebességet megötszörözte. Így maradt ez a XIX. századig, és csak az ipari forradalom fejlődését követően, az első vasutak, burkolt utak létesítésével nőtt meg az átlagsebesség úgy 30-40 kilométer per órára. Ma a repülőgépek óránként 800 kilométeres sebességgel közlekednek, de már új fejlesztésekről tudunk.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

A neves közgazdászokat tömörítő Római Klub híres jelentésében (Áldás vagy átok? Mikroelektronika és társadalom) 1968-ban, a mikroelektronikai fejlődés hajnalán így fogalmazott: „Nehéz a mikroprocesszor és az információ társadalmának korai fejlődési szakaszán előre látni az egyénre és a közösségre háruló következményeket, mint ahogy nem lehetett előre megjósolni az autó hatását a század elején, amikor az autósokra a legnagyobb veszélyt a lovak és a disznók jelentették, és azt gondolták, hogy az emberi agy károsodik a „félelmetes”, 30 km/óra sebességtől. Van azonban néhány, ma már kivehető tendencia, amely megfontolást igényel. Az információ azonnali elérhetősége nagymértékben növeli például az egyének és a nemzetek kölcsönös függését.” Ötven évvel később, az internet korában ez a vízió már valóság.

A fejlődés nem volt egyenletes, és olykor visszafordult. Az ókori Róma szellemi, technológiai és infrastrukturális fejlettsége a IV–V. századra őskori szintre zuhant vissza a középkori Európában, és csak a XIX. századra értük el azt. Egy történész úgy érzékeltette ezt a közel fél évezredes visszaesést, hogy ha folyamatos maradt volna a fejlődés, Szent István korában mobiltelefonnal társalognak az emberek…

A XXI. század elején a technikai és technológiai fejlődés még mindig szédületes tempóban gyorsul. Napjainkban az önvezető járművek jelentik a slágert, és szinte csak napok kérdése, hogy újabb szenzációs gyógyászati módszerekre terelődjék a figyelem, vagy a virtuális és a létező valóság, avagy az emberi test és a gép tartós összekapcsolására. Kisvártatva kutatóbázis létesül a Holdon és a Marson. Ma még úgy látni, a gyorsulás megfékezhetetlen. Róma végzete talán nem is volt soha.

Az összeállítás cikkei

Technoevolúció
Bogár László közgazdászt, egyetemi tanárt kérdeztük a civilizáció technikai, technológiai fejlődéséről.
– A világ, amelyben élünk, a technológia abszolút uralma alatt áll, ezért helyénvaló a technocivilizáció kifejezésének alkalmazása. Bár esetenként egyes állatok is használnak eszközöket, de az ember az egyetlen olyan élőlény, amely nemcsak esetenként teszi ezt, hanem tudatos stratégia szerint, sőt tudatos stratégia alapján formálja egyre differenciáltabbá és komplexebbé az eszközhasználatát. Ezt a folyamatot most már joggal nevezhetjük techno­evolúciónak, mert a technológia úgy építi önmagát tovább, mint ahogy ez a földi élettel történik. A legsúlyosabb kihívást azonban az jelenti, hogy az ember elgondol, majd megvalósít valami újabb technoevolúciós csúcsteljesítményt, ám sok esetben anélkül teszi ezt, hogy az új technológia emberi létbe való harmonikus beilleszthetőségéről meg­győződött volna. És ez különösen abból a nézőpontból szemlélve igen fenyegető, hogy a technológia szinte minden formája akár fegyverként is alkalmazható.
Az előttünk álló évtizedek alapvető technológiai törekvéseinek fő irányait a genetika, a nanotechnológia, a robotika és különösen a mesterséges intelligencia néven ismert jelenségnyaláb jelzi. Ezek mindegyike ma még szinte felfoghatatlan lehetőség, de egyben végzetes veszélyek forrása is lehet. A technológia fegyverként való használatának fő oka az, hogy a magát a XIX. századtól kapitalizmusnak nevező nyugatias modernitás legmélyebb hajtóereje és egyben kétségtelenül a technoevolúció alapvető ösztönzője a profit. Ez utóbbi jelenik meg abban az összefüggésben például, hogy ma a világban létrejövő profit egyre nagyobb része szellemi tulajdonjog, tehát a világ rohamos gyorsasággal kettéválik azokra, akik e jogok nyomán megnyíló roppant anyagi haszonfolyam élvezői, és azokra, akik globális technocivilizációs páriaként ennek inkább kiszolgáltatott elszenvedői.