A fényszennyezés egyre ismertebb fogalommá válik. Még ha nem is érzékeljük, a mi életünkre is hatással van, folyamatosan rombolja környezetünket, tönkreteszi az emberlakta területek flóráját és faunáját. Az élővilágra gyakorolt hatásánál látványosabb károkat is okoz: folyamatosan halványítja csillagaink fényét. Ha hasonló intenzitással világítunk továbbra is, a budapestiek húsz év múlva már nem láthatják a Tejutat.

A nemrégiben lezajlott második Fényszennyezési Konferencián megdöbbentő felvételeket mutattak be. A világűrben készített fotográfiákon ugyanis Európa, Amerika, Japán és Kína térségében a fénypontok egymást érik, míg Ázsia és Afrika felett teljesen tiszta az ég. A felvételek bizonyítják, fejlődésünk nem jó irányba halad. A fényszennyezés fogalma alig pár éve került a köztudatba. Sokak szerint a környezetvédők túloznak, ám elég csak körbenéznünk. A budapesti Sas-hegy állatállománya az elmúlt években drasztikus változáson ment keresztül, a magasabb épületek alján nap mint nap elhullott madarakat találhatunk. A rovarállomány drasztikus csökkenése miatt egyes állatfajok élelem híján választanak más élőhelyet, a költöző madarak repülési útvonalaikat módosítják. A nagyvárosok éjszakai fénykibocsátása következtében nem egy településen éjszaka is dalolnak a madarak. Amerikai kutatások bebizonyították, a fényviszonyok megváltozásával évente több millió madarat pusztítunk el akaratlanul. A fényszennyezés hatásait vizsgálva elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk az azt kiváltó okokkal. Zavarkeltő fényforrássá válhat egy rosszul elhelyezett, vagy nem megfelelő szögben irányított lámpa, a visszaverődő fények, olyan helységek megvilágítása, melyeket nem használunk – ez utóbbi nem mellesleg energiapazarlás is. Annak ellenére, hogy minden eszközünk megvan változtatni, egyelőre kevesen gondolják komolyan az égbolt védelmét. A fényszennyezés a legtöbb esetben a rossz világítási szokások eredménye, pedig könnyen és olcsón lehetne változtatni: egyszerűen csak azt kellene megfigyelni, mekkora megvilágítást igényel egy-egy terület. A magyar köztéri lámpákon végignézve nem az az első dolog, ami eszünkbe jut: kivizsgálták, felmérték, kialakították. A lámpaburák évtizedek óta ugyanolyanok, sok helyütt a kosztól el sem jut fényük a földig. Pedig az egyik egyszerű és hatékony megoldás az lenne, ha köztéri lámpák fényét célzottan irányítanák, a felesleges fényt pedig leárnyékolnák. Ha ugyanis a fény nem szűrődik a horizont síkja fölé, nem csak az égbolt háttérfényessége nem növekedne, de a felesleges ragyogást is csökkenthetnénk. A fény ugyanis akkor a legkárosabb, ha a horizont irányába távozik. A látóhatár közvetlen közelébe irányuló fénynyalábok ötször annyi utat tesznek meg, mint az atmoszféra felé irányított sugarak, így sokkal nagyobb mennyiségben szóródnak vissza a földre, növelve ezzel az éjszakai égbolt világosságát. A vízszintesen távozó fény négyszer akkora szennyezést okoz, mint a függőleges, azaz az égbolt szennyezésének nagyobb része egy 5-10 fokos változtatással kiküszöbölhető lenne. Magyarországon jelenleg nincs olyan általános érvényű jogszabály, mely a fényterhelést szankcionálná, ugyanakkor a szabályozáshoz szükséges keretek megtalálhatók a magyar jogrendszerben. Mint minden szabályozás esetén, így a fényszennyezés meggátolásakor is az Alkotmányt kell kiindulópontnak tekintenünk. Az alaptörvény 18. §-a kimondja az egészséges környezethez való jogot. Az egészséget sajnos egyelőre elég szűk kategóriaként kezelik a törvényalkotók, bár magában kéne foglalnia a szigorúan vett egészség-fogalom mellett a biztonságos, esztétikus környezetet is. A rosszul felhasznált energia bizonyítottan környezeti és egészségügyi problémákat okoz, az államnak pedig kötelessége lenne ezt megakadályozni. Kezdetnek a helyi szintű szabályozás is megfelelő lenne, a későbbiekben viszont egységes koncepcióra vonna szükség. Az 1995. évi LIII. környezetvédelmi törvényből kiindulva hatékony szabályozási rendszert lehetne felállítani. Fenti törvény harminckettedik paragrafusa világosan kimondja: „A sugárzások környezetre gyakorolt káros hatásai elleni védelem kiterjed a mesterségesen keltett és természetes ionizáló és nem ionizáló hősugárzásokra.” A 36. § lehetővé teszi a központi jogszabály megalkotását, mely elsődlegesen nem igényel részletes szabályokat, egy kormányrendelettel is megfogalmazhatók. A mesterséges eredetű fényt kibocsátó, felhasználó, üzemeltető tevékenységeket normatív módon lehetne szabályozni, törvényileg meghatározni a fényforrások méretét, gyakoriságát, kiemelni a későbbiekben tiltott és veszélyes tevékenységeket. – Tipikusan ilyen tevékenység lehet például a település külterületén található nagyméretű fényreklámok éjszakai üzemeltetése – áll dr. Csepregi István, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) helyettes államtitkára 2004-es tanulmányában. Természetesen az is fontos, hogy a környezeti előnyök mellett a szabályozás gazdasági előnyeit is tudatosítsuk az érintettekkel. Rakics Róbert, a KVM környezetvédelmi helyettes államtitkára még 2005-ben biztosította a fényszennyezés korlátozásában érdekelt egyesületeket a minisztérium támogatásáról. A KVM háttérszervezete szakértők bevonásával egy döntés-előkészítő tanulmányt készít, hogy megkezdhessék a munkát. A központi szabályozás megalkotásáig azonban folyamatos támogatásra szorulnának a helyi kezdeményezések. A vidéki településeknek jogukban áll a kérdésben dönteni kormányrendelet nélkül is. Az önkormányzatok működéséről szóló 1997. évi LXV. törvény szerint az önkormányzatnak a helyi közügyekben önállóan kell eljárnia, így lehetőség nyílik önálló környezetvédelmi programban szabályozni a fényterhelést. Számtalan külföldi példa nyújthatna segítséget Magyarországnak. Egyre több régió ismeri fel a fényszennyezés káros hatásait, és próbál ellene tenni. Kezdeményezéseik javarészt egyedül állnak, ám egy közeli ország példát adhatna hazánknak. A cseh parlament az EU-csatlakozáshoz szükséges környezetvédelmi módosításai közé felvette a fényszennyezést. Ez volt Európa első olyan fényterhelés elleni törvénye, mely egy egész ország területére kiterjed, szigorú előírásokkal szorítva vissza a mesterséges fényeket, korábban csak egy-egy régióra volt jellemző az effajta előrelátás. Lombardiában évek óta bevett gyakorlat a fényterhelés jogi szabályozása, az Egyesült Államok néhány tagállamában szintén évek óta próbálják szabályozni – több-kevesebb sikerrel – a fénykibocsátást. Az obszervatóriumok környékére különösen ügyelnek, 25-35 mérföldön belül csak korlátozottan lehet világítani. A magyarországi csillagászati hagyomány 130 éves múltra tekint vissza. Az MTA Csillagászati Kutatóintézete jelenleg a Sváb-hegyen található. A csillagda környezete sokáig fényvédett terület volt, mára azonban égvédelmi rendeletek híján lehetetlenség szabályozni a főváros fénykibocsátását. Elvileg egy csillagvizsgáló 30-40 kilométeres körzetében kellene korlátozni a reklámfényeket és a közvilágítást. Mivel azonban ez majdnem a teljes Budapest területe, a csillagda jövője kétséges – gondoljunk csak a mára múzeummá vált Greenwichre -, a magyar csillagászok lassan már csak Piszkéstetői Obszervatóriumot használhatják rendeltetésének megfelelően. Miközben tehát folyamatos fényáradattal demonstráljuk fejlődésünket, a városok felett már nem lehet éjszakáról beszélni, majdnem huszonnégy órás nappali fényben úsznak. Bár még látszanak a legfényesebb csillagok, azok is egyre kevésbé. Nem állunk messze attól, hogy a városi gyermek egy osztálykiránduláson döbbenjen rá, az a normális, ha éjszaka valami világít odafenn. Gerhát Petra