Hirdetés

Az éghajlatváltozás hatásainak 80 százaléka vízzel kapcsolatosan jelentkezik: tengerszint-emelkedés, a gleccserek olvadása, árvizek vagy aszályok. A Föld vízmennyisége állandó ugyan, de a körforgása egyre gyorsul, mivel a melegebb légkör több vízgőzt képes befogadni, így intenzívebb a felhőképződés is. Ezért egységnyi idő alatt több szélsőséges hidrogeológiai esemény fordul elő, így egyre gyakoribb a korábban nem tapasztalt intenzív esőzés, villámárvíz, földcsuszamlás. Nő ugyanakkor a száraz időszakok hossza is.

Észak-Európában a csapadék növekedésére, a mediterrán térségekben a csökkenésére kell számítani. Magyarország az átmeneti zónába esik, így a csapadék évi átlagos mennyisége nem fog visszaesni jelentősen, viszont az intenzitása itt is változik, a nyár egyre szárazabb, a tél egyre csapadékosabb lesz, ami a mezőgazdaság számára kedvezőtlen: 2050-re harminc százalékkal csökkenhet a terméshozam. Ráadásul az ágazatnak meg kell küzdenie az átalakuló növényter­mesztéssel, a változó vetési és betakarítási idővel, a kártevők szaporodásával is.

Rosszabb, mint a Covid

A mérések alapján a Kárpát-medence átlaghőmérséklete a globális átlagnál is gyorsabban emelkedik, harminc év alatt 1,2-1,8 Celsius-fokkal nőtt az ország különböző területein, a nyarak átlaghőmérséklete pedig kettővel. Több a meleg szélsőség, és kevesebb a hideg. A XX. század elejétől 2010-ig a hőségriadós napok száma öttel lett több, viszont a fagyosaké átlag tízzel volt kevesebb. Mindez fokozódni fog, a pesszimista forgatókönyv szerint a század végére nyáron 6,5 Celsius-fokkal emelkedik a hőmérséklet, az optimista szerint feleannyival.

A hőségriasztások átlagos éves száma a XXI. század végére elérheti a 30-40-et. Ez azért gond, mert hazánkban a legfontosabb egészségi kockázatot az extrém hőmérséklet jelenti: az elmúlt tíz évben a hőhullámok alatt a napi halálozás 15 százalékkal emelkedett. Például 2015-ben öt hőhullám harmincnégy napja alatt 1740-en haltak meg. Összehasonlításképp: a koronavírus hazánkban fél év alatt körülbelül hatszáz embert ölt meg.

Korábban írtuk


A klímaváltozás hatni fog az allergén növények térbeli és időbeli elterjedésére is. Az enyhébb telek után akár a mostaninál egy hónappal korábban, már január közepén kezdődhet majd a pollenszezon, a parlagfű pedig akár november közepéig is szórhatja virágporát. Márpedig a lakosság egynegyede szenved allergiától. Várható eddig még nem jellemző, rovarok, rágcsálók által terjesztett fertőző betegségek megjelenése, és gyakoribb lesz a kullancsok közvetítette Lyme-kór is.

Ellentmondó következtetések

Világszinten a kép ennél is rémisztőbb. – Bekövetkezhet az apokalipszis egy formája, civilizációnk hanyatlása is – szögezi le Szathmáry Eörs akadémikus és evolúcióbiológus, A Klímaváltozás és Magyarország című tanulmánykötet szerkesztője. Úgy látja: az adatokból az következik, hogy a gazdaság megroppanhat a sokszorossá nőtt a teher alatt, majd néhány évtizeden belül összeomlik a technikai civilizációval együtt.

– Politikai rendszereink a rövid távú előnyök maximalizálására vannak berendezkedve, ami a hosszú távú problémák melegágya. Mindenképpen létre kell hoznunk a helyi és globális járványokat korai fázisukban elcsípni tudó megfigyelő-értékelő rendszereket. Sokba fog kerülni, de a Covid példáján láthatjuk, hogy a járványok képesek még ennél is nagyobb károkat okozni – mondja a kutató.

Persze bármilyen újdonságról van szó, az első kérdés mindig az, hogy megéri-e. E téren komoly viták zajlanak.

– A kétezres évek közepén született meg a Stern-jelentés, amely elsőként támasztotta alá számításokkal, hogy megéri befektetni a klímavédelembe, figyelembe véve a következmények gazdaságra gyakorolt hatását. Ezután természetesen vita kezdődött, és mások meg azt számították ki, hogy nem éri meg – mondja Antal Miklós közgazdász, az MTA-ELTE Lendület Új Vízió Kutatócsoport vezetője. – A számítások azonban többé-kevésbé értelmetlenek ezen a téren, mert a tíz év múlva esedékes költségeket többféleképpen is figyelembe vehetjük, akárcsak azt, hogy mennyit ér egy állat- vagy növényfaj létezése. Tehát ebben az esetben nem hoz eredményt az objektív, értékítéletektől mentes, technokrata közgazdasági szemlélet, illetve az azon alapuló döntéshozatal.

A közgazdász szerint az egész környezeti, társadalmi, gazdasági rendszer olyan összetett, hogy az emberek többségének esélye sincs megérteni. Különösen, hogy az ellenérdekelt nagyvállalatok még hazugságkampányokat is folytatnak, növelve a zűrzavart. Az információs káoszra érzékletes példa, hogy ha rákeresünk az interneten a „Magyarország éghajlatváltozás” címszavakra, akkor az első oldalon szerepel egy cikk, aminek összefoglalója szerint Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb országa éghajlat szempontjából. Nem sokkal alatta pedig következik egy másik írás, amely azt állítja, hazánk Európa szerencsésebb régiói közé tartozik. Mindkettő hiteles, magyar szervezetek jelentéseit foglalja össze. A tartalmuk egyébként nem, csak a végkövetkeztetésük mond ellent.

Fotó: MTI/Varga György
A nagy esőzés miatt kiáradt Rinya-patak által elöntött utca Nagyatádon

Ütköző érdekek

Noha vannak pozitív trendek, sok mindent átalakítottunk klímabarát megoldásokkal, a gazdasági aktivitás is olyan mértékben növekszik mindeközben, hogy ezek aránya kicsi marad. Például hiába cseréltük le a járművek egy részét a sokkal kevesebb üvegházhatással járó elektromos meghajtásúakra, ha közben a hagyományos autóeladások is nőttek, például a német autópiac leggyorsabban növekvő szegmense 2019-ben is a városi terepjáróké volt. Számolni kell a visszapattanó hatással is: a hatékonyság növekedésével – például az épületek szigetelésével – járó megtakarítások növelhetik a fogyasztást. Tehát alapvetően a kultúrának is meg kell megváltoznia, mert a gazdasági növekedés jelenlegi mértéke mellett kicsi az esélye a klímavédelemnek.

– Ezért fontos cél felvenni bizonyos lobbierőkkel a harcot, amelyek lassítani szeretnék a változásokat. Létező gyakorlat a tényekkel szembeni kétségek elültetése lefizetett tudósokon keresztül, például a legnagyobb olajipari cégek, mint az Exxon vagy a Shell, a belső dokumentumaik alapján már a hetvenes években tisztán látták, milyen hatással van a klímára a tevékenységük, és az infrastruktúrákat, például a tengeri platformjaikat is erre számítva kezdték el átalakítani, viszont a nagy nyilvánosság előtt megpróbáltak hitelesnek tűnő ellenvéleményeket felmutatni – meséli Antal Miklós.

Jó példa erre a villanyautó esete. Egyszer csak bedobták a köztudatba, hogy tulajdonképpen szennyezőbb, mint a benzines. Noha az állítást tanulmányok sora cáfolta, a vételárat tekintve olcsóbb benzines autókhoz szokott polgárok és az olajvállalatok így egymásra találtak: minek is változtatni? Így végső soron minden szereplő érdekelt lett a hazugság elterjesztésében.

Pedig van sikeres példa is a váltásra: az egykor DONG néven ismer dán kőolaj- és földgázóriás, amely saját magát a széntüzelésű erőművek egyik legjobb fejlesztőjének tartotta, 2009-ben kapcsolta be a világ akkor legnagyobb tengeri szélerőművét. Az elektromágnesességet felfedező dán fizikus után Ørstedre változtatva a nevét, a cég mára a világ egyik legnagyobb megújulóenergia-társasága lett, értéke több mint kétszeresére, negyvenmilliárd dollárnál is nagyobbra nőtt, miközben bevételeinek 68 százaléka megújuló forrásokból származik.

– A rendszerszintű gondolkodásmód részeként arra is figyelni kell, hogy a változásoknak lehetnek kárvallottjai is, például munkahelyek szűnhetnek meg. Ha nem reagálunk ezekre a problémáikra, akkor érdekellentét születik – így a közgazdász. 

Amikor ebbe a politika is bekapcsolódik, az oda vezethet, hogy ellentmondó vagy akár megtévesztő információk látnak napvilágot. Nem beszélve arról, hogy maga a környezetvédelem ügye kérdőjeleződhet meg, és kerülhet az egyik vagy másik politikai oldalra. Pedig a fenntarthatósági célok rendszere olyan alap kellene legyen, ami minden politikai platform sajátja. Legfeljebb azon vitatkozhatunk, hogyan lenne érdemes haladni a célok felé.