Kőzetnek nevezzük a földkérget alkotó nagy tömegű, ásványokból felépülő anyagot. Az ásvány a földkéreg szilárd, homogén, egy kémiai képlettel leírható természetes alkotórésze. Sajátos csoportot képviselnek a fémkinyerésre alkalmas ércek. Elképzelhető, hogy hányféle kőzet alkotja a földkérget, attól függően, hogy hol, mikor, milyen hőfokon és nyomáson alakultak ki, milyen hatással voltak rá a különböző éghajlati változások.

Kőzeteket, ásványokat sokan gyűjtenek. Talán kevesen tudják, hogy az ásványoknak és kőzeteknek éppen olyan rendszertana van, mint a növényeknek és állatoknak. Nemcsak esztétikai okoknál fogva fontosak az ásványok és kőzetek, de ipari szempontból alapvető nyersanyagok, az energiahordozóktól kezdve az építkezési alapanyagokig, a műszertechnikától az orvostudományig.

Az utolsó nyári hónap az ásványtudományok hónapja volt Budapesten. Ráadásul két évforduló is erre az időre esett. Így a 20. Ásványtani Világkongresszust – amelyet négyévente rendeznek meg – a 375 éves Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartották meg augusztus 21. és 27. között. A hatalmas rendezvényt tíz közép-európai ország szervezte. Európára 8-16 évente kerül sor. A rendezvényre Magyarország 1988 óta pályázott, végül a rendezési jogot kemény versenyben Párizs előtt Budapest nyerte el. Valószínűleg az a szerencsés esemény is támogatta pályázatunkat, hogy egy év alatt három új ásványfajt is fölfedeztek hazánkban. Ez azért világszenzáció, mert a ma ismert, mintegy 4400 ásványfajból évente 50-70 újat találnak, amihez kiváló gyűjtők és jó műszerekkel rendelkező kutatók szükségesek.

Az új magyar ásványok mindegyike más-más csoporthoz tartozik, található köztük szilikát, szulfát és arzenát. Klajit névre keresztelték a recski Lahóca-hegyről származó rézmangán-arzenátot, mert a példányt Klaj Sándor pécsi bányász és gyűjtő találta. A 2009. év új ásványfajára Papp Csaba pécsi gyűjtő lelt rá. A különleges, sárgásbarna kristályokat tartalmazó példányokra Pécs-Vasadon bukkant rá, kémiai összetétele ammoniomagnezio-voltait. Még 2004-ben a Mineralofil Társaság ásványtáborában bukkantak rá a Balaton-felvidék bazaltos hegyén (a Kalapos-tetőn), a zeolitok közé tartozó kabazit Mg-re. Mindhárom új magyar ásványfaj leírását Szakáll Sándor (Miskolci Egyetem) vezette, a téma egyik jeles hazai kutatója.

Az új ásványok rendszerbeli helyzetének megállapításához komoly műszeres elemzés is kell, hogy az ásványfajt a Nemzetközi Ásványtudományi Társaság is elismerje a benyújtott dokumentáció alapján. Ez azért is komoly munka, mivel általában egy milliméternél kisebb szemcsékről van szó.

A fent említett új fajok begyűjtésére ma is van remény, mert újra képződhetnek, kivéve a klajitot, amelyik igen ritka. A csonka Magyarország területéről 1920 és 2007 között egyetlen új fajt sem írtak le, a legutóbbi évek során azonban egyszerre hármat is.

A kongresszuson 1600 résztvevőt regisztráltak a világ 76 országából, csaknem 1700 tudományos közleménnyel. A témák között 13 kiemelt előadó aktuális, népszerű, a XXI. századi társadalom szempontjából is fontos előadást tartott. Nagy érdeklődés kísérte az izlandi vulkánok aktuális helyzetéről szóló összefoglalást, melyek komoly gazdasági és közlekedési problémákat okoztak az év elején. Nem kevésbé fontos napjainkban a radioaktív hulladékok elhelyezésének problémája, amely egyelőre a megfelelő szerkezettel bíró, mélységi tárolók építésével képzelhető el. Biztonságukat a kellő szerkezetű kőzetek és ásványok adhatják. Nagyon fontos témakör az ásványok szerepe az élőlényekben, hiszen a legújabb kutatások szerint sokkal lényegesebb szerepük van az életfolyamatokban, mint azt eddig vélték.

Hol lehet ásványokat gyűjteni? A legsikeresebb helyszínek a bányák és a meddőhányók. Klaj Sándor gyűjtő, a klajit ásvány megtalálója évtizedekig uránbányákban dolgozott, de az új fajt tíz évvel ezelőtt Recsk mellett találta egy lejtaknában. Az ásványok szépsége és használhatósága megindította a kereskedni akaró amatőr gyűjtők fantáziáját is. Egy-egy szép, ismert lelőhelyet szabályosan kirabolnak, és külföldre viszik a magyar föld kincseit.

A drágakövek is az ásványok közé tartoznak. Közös sajátosságuk a különlegesség, a szépség. Számuk szinte áttekinthetetlen, és mindig újakat fedeznek föl. A drágaköveket (ásványokat) igen régen, legalább 7000 éve ismeri az ember. Nem véletlen, mivel gyűjtögetés közben óhatatlanul belebotlott a szép kövekbe, és mivel ember volta révén esztétikai érzéke már korán kialakult, összegyűjtötte a szép ásványokat. Az elsők között volt az ametiszt, a hegyikristály, a jade, a gránát, a jáspis, a lapisz lazuli. Keménységüktől függően használati eszközök készítésére is jónak találták.

Manapság az ásványoknál és drágaköveknél a Mohs-féle keménységi skálát használják, ami ugyan viszonylagos, de jó tájékoztatást ad. A skála 1-től 10-ig terjed, legpuhább a zsírkő (1-es), a legkeményebb a gyémánt (10-es). Minden, a sorozatba besorolt ásvány karcolja a megelőzőt, őt pedig a rákövetkező.

A köveket mindig valamilyen titokzatosság lengte körül, misztikus erőt, sőt gyógyerőt tulajdonítottak nekik. Ezért használták és használják ma is talizmánnak, amulettnek. Védelmet remélnek a gonosz szellemek ellen, és barátságra hangolják a jóindulatú lelkeket. Gyógyításra is használják – még ma is – a természet adományát. Az ezotéria egyik központi hatalma a megfelelő drágakő. A csillagászattal is összekötötték, amennyiben az egyes állatövi jegyeknek megfelel egy-egy drágakő, ami az akkor született illető személyiségi jegyeit befolyásolja.

Gyógyításra még a XIX. században is sűrűn használták. Egyeseknek már a jelenléte is elég volt, másokat a beteg testrészre helyezték és volt olyan, amit porrá törve bevettek. Japánban ma is árulnak porrá tört gyöngyökből kalciumpótló tablettát. Honnan eredhet a kövek misztikus hatása, miért bízzák azokra magukat még uralkodók is? A válasz egyszerű, bár nehezen fölfogható. Mert itt vannak a kezdetek kezdete óta és őrzik a Föld, a világmindenség ősi tudását, emlékeit. Tudnak mindent, de hallgatnak.

A számítógépek alapját képező mikrochipek alapanyaga, a kvarckristály is közéjük tartozik. Sok szó esik kivált a bulvármédiában a valóban létező, titokzatos és meghatározatlan korú kristálykoponyákról (lapunk is írt róla), amelyek emberi koponyákra hasonlítanak és máig ismeretlen technikával készültek. Egyetlen kultúrába sem sorolhatók be.

A drágakő uralkodók, főpapok ruháinak része volt. Tutanhamon halotti maszkján lapis lazuli sáv van a hókristályból és obszidiánból készített szemek mellett. A Bibliában szereplő 23 kőből 12 a legfontosabb, melyek színben, formában ma is ritkák. Nagyon érdekes Gyárfás Ágnes bölcselő felfedezése, amely szerint a székelyek sorstáblás mellhímzése az ősi idők üzenetét hordozza. A mejjesen (bőrmellény, oldalt a hónalj alatt gombolják) a sorstábla sértetlenül él a kebel táján.

Vallási vezetők is hordanak hagyományosan olyan ruhát, amelyen vagy amelyben drágakövek vannak. Például a zsidó főpap melltáskáját négy sor drágakő díszíti. A pápai tiara is tele van drágakövekkel, bár a modern pápák már nem hordják a tiarát, ami arra utal, hogy a kövek misztikájában nem hisznek. És akkor még nem szóltunk a magyar Szent Koronáról, amelynek különleges ékkövei foglalják keretbe a szimbólumok sokaságát. A jogar egyetlen óriási hegyikristály, gyönyörű, tiszta példány.

A gyakorlatban óriási szerepe van a drágaköveknek, értékükről nem is szólva, hiszen a történelem során életeket oltottak ki birtoklásukért. Egy-egy ritka gyémántnak neve is van: Tiffany, Kohinoor, Sah, Firenzei, Sancy és mások. Általában ékszerként, magántulajdonban vannak. Újabban egyes államok azonosulnak olyan drágakövekkel, amelyek határaik között megtalálhatók. Nekünk, magyaroknak is kellene keressünk egy követ. Például a Széphavasról vagy inkább a Hargitáról. De a legjobb lenne egy máramarosi gyémánt, amelynek tiszta vizében láthatatlanul ott lebeg a világmindenség.