Mi a titka a rejtélyes, vérszínű vízesésnek az Antarktiszon?
Az Antarktisz szívében, a Taylor-gleccser jegének alsó részén előtörő, vérvörös színű vízesés több mint egy évszázada foglalkoztatja a tudósokat. A jelenséget először 1911-ben észlelte Thomas Griffith Taylor ausztrál geológus, és Blood Falls-nak, vagyis „Vérvízesésnek” nevezték el bizarr megjelenése miatt.A látvány első pillantásra zavarba ejtő: úgy tűnik, mintha vér szivárogna a jégből. A valóságban azonban a vízesés nem vért, hanem vasban gazdag, rendkívül sós oldatot tartalmaz. A vörös szín nem más, mint oxidálódott vas, amely akkor alakul ki, amikor a mélyből feltörő vas(II)-ionok oxigénnel érintkeznek a felszínen. A jelenség hátterében egy több millió éves, ősi tengermaradvány áll, amelyet a gleccser mozgása alatt elzárt vízrekesz őriz.
A kutatók megállapították, hogy ez a víztömeg körülbelül ötmillió éves, és rendkívül magas só- és vastartalmának köszönhetően nem fagy meg, még az antarktiszi -17 °C-os átlaghőmérséklet mellett sem. A sóoldat fagyáspontja jóval alacsonyabb.
A Taylor-gleccser a leghidegebb olyan ismert gleccserek egyike, amely folyékony vizet rejt.
Korábban voltak, akik algák jelenlétére gyanakodtak, ám ez a feltételezés mára megdőlt. A tudományos konszenzus szerint kizárólag a vas oxidációja okozza a víz vöröses elszíneződését.
A vízesés nem állandó intenzitással működik: a sóoldat időszakosan, repedéseken keresztül szivárog a felszínre, amit elsősorban belső nyomáskülönbségek és a gleccser mozgása idéz elő. A pontos mechanizmus még mindig nem teljesen ismert, bár a modern technológia – például a jég alatti radarfelderítés – egyre közelebb visznek a megértéséhez; ezek segítségével a kutatók képesek feltérképezni a jég belső szerkezetét és az alatta húzódó vízrendszereket.
A Taylor-gleccser mélyén rejtőző víz és a belőle időről időre előtörő, vérvörös folyadék a földtudomány, a mikrobiológia és az űrkutatás határterületeit is összeköti. Bár az elmúlt évek technológiai áttörései új perspektívákat nyitottak a kutatásokban, a Blood Falls lüktető, kiszámíthatatlan működése továbbra is titokzatos. A gleccser belső rendszere, a jégtömeg mozgása és az időjárási hatások összjátéka még mindig a tudományos vizsgálatok középpontjában áll.