Miért tűnik el az öröm a borderline személyiségzavarral élők életéből?
Képzeljenek el egy világot, ahol az öröm és a megnyugvás elérhetetlennek tűnik, mert az érzelmek hullámvasútján ülnek, és nem találják a féket.
A borderline személyiségzavar (BPD) egyik legnagyobb kihívása, hogy az érzelmek szabályozásának zavara minden nap újabb akadályokat gördít az érintettek elé. Egy friss kutatás azonban reményt ad: kiderült, hogy nemcsak önmagunkban, hanem másokban is megtalálhatjuk a kapaszkodót. Az öröm és a megnyugvás nem csupán egyéni küzdelem eredménye lehet, hanem más emberek támogatásán keresztül is elérhetővé válhat – ez pedig különösen fontos azok számára, akik a BPD sötét hullámai között keresik a boldogságot.
Hogyan segíthetnek mások az érzelmei kezelésében?
Amikor egy stresszes nap után leülünk beszélgetni egy barátunkkal, már néhány bátorító szó vagy egy humoros történet is képes lehet megkönnyebbülést hozni. Az érzelmi támogatás – még ha olykor észrevétlen is marad – mindannyiunk életében meghatározó szerepet játszik.
A borderline személyiségzavarral élők számára azonban az érzelmek szabályozása nem ilyen egyszerű. Valójában az érzelem-diszreguláció a BPD egyik alapvető jellemzője. Az élet sokkal könnyebb lenne számukra, ha képesek lennének újrakalibrálni magukat, amikor az érzelmeik elszabadulnak.
A borderline személyiségzavar kihívásai
Borderline személyiségzavar esetén a düh, a szorongás vagy a mély szomorúság hirtelen elboríthatja az embert, és ezek az érzések gyakran hosszú ideig meg is maradnak. Egy új kutatás arra kereste a választ, hogyan lehetne tudatosabban bevonni mások támogatását ebbe a folyamatba, írja a Psychology Today.
A probléma gyökere: túl intenzív érzelmek
A probléma gyökerét a túl intenzív érzelmek és a lecsillapodás nehézségei jelentik. A Leideni Egyetem kutatócsoportja szerint a borderline személyiségzavarral élők rendkívül intenzíven élik meg az érzelmeiket, és ezekkel gyakran nehezen tudnak megbirkózni. Ilyenkor előfordulhat, hogy maladaptív megoldásokhoz nyúlnak, például önsértéshez vagy dühkitörésekhez.
A társas kapcsolatok szerepe az érzelemszabályozásban
A legtöbb kutatás azt vizsgálta eddig, miként lehet ezeket az érzéseket belülről kezelni. Most azonban a figyelem arra irányul, hogy mások hogyan tudnának ebben segíteni.
A vizsgálatban hetven nőt kérdeztek meg, akiknél a borderline tünetek legalább részben jelen voltak. Arra voltak kíváncsiak, hogyan használják az emberek társas kapcsolataikat érzelmeik szabályozására. Négy fő megközelítést különítettek el: öröm keresése másokkal (például egy nehéz nap után barátok felkeresése), perspektívaváltás (amikor mások segítenek meglátni, hogy nem csak nekünk nehéz), megfigyelés és tanulás (másoktól ellesni a megküzdési stratégiákat), valamint megnyugtatás (egy ölelés vagy kedves szó ereje).
A társas stratégiák hatékonysága és korlátai
A kutatók azt tapasztalták, hogy minél inkább alkalmazták a résztvevők ezeket a társas stratégiákat, annál jobban teljesítettek egy memóriateszten – feltéve, hogy nem érte őket túl sok érzelmi inger. Amikor azonban pozitív társas ingerekkel, például boldog arcokkal szembesültek, a borderline személyiségzavarral élők gyakran hibáztak.
Miért nem működnek a pozitív jelek?
Az egyik legérdekesebb felismerés az volt, hogy a borderline személyiségzavarral élők sokszor negatívan reagálnak a pozitív társas jelekre. Ennek oka, hogy gyakran olyan múltbeli tapasztalatok – elutasítás, megalázás, bizalomvesztés – határozzák meg a reakcióikat, amelyek miatt már nem bíznak másokban. Az intimitást és a támogatást inkább veszélyforrásnak, mintsem segítségnek élik meg.
A kutatás üzenete
Ha van a környezetében valaki, aki borderline személyiségzavarral él, talán már megtapasztalta, milyen nehéz közel kerülni hozzá, még akkor is, ha segíteni szeretne. A kulcs valószínűleg abban rejlik, hogy az érzelmi támogatást újra meg kell tanulni elfogadni – és nemcsak az érintetteknek, hanem mindannyiunknak érdemes elsajátítani, miként tudunk valódi segítséget nyújtani.
A kutatás üzenete egyértelmű. A borderline személyiségzavar kezelésében nemcsak a belső munkának, hanem a kapcsolódásnak is kiemelt szerepe van. Ez pedig nemcsak az érintettek, hanem mindannyiunk érzelmi egyensúlyát támogatja, hiszen jó tudni, hogy sosem vagyunk teljesen egyedül.
