Fotó: shutterstock, illusztráció. Készítette: Peter Schulzek
Hirdetés

A kutatók által elhelyezett kamerák 17 hónapon keresztül 30 percenként készítettek fotót a holttestekről. A felvételek tanúsága szerint a testek végtagjai a kiszáradás és bomlás közben mozogtak.

A kutatásban részt vevő Alyson Wilson kiemelte, hogy a megfigyelés fontos lehet a gyilkossági ügyek és más halálesetek tisztázása szempontjából.

„Azt figyeltük meg, hogy a karok jelentősen elmozdultak: az elején még a test mellett fekvő karok a vizsgálat befejezésekor már távolabb voltak a testtől. Az egyik kar előbb eltávolodott, aztán megint a test közelébe került, szinte érintette” – számolt be róla a tudós.

A kutatás Sydney közelében, egy rejtett erdei létesítményben, a Tafonómia Kísérleti Kutatóintézetben folyt. A tafonómia az élőlények tetemeinek halál utáni folyamataival foglalkozik. A kutatóintézetet három évvel ezelőtt hozták létre, hogy a holttestek változásait vizsgálják változó körülmények között a különböző bűncselekmények feltárásához.

Wilson elmondta, hogy a végtagok mozgását a zsugorodó és összehúzódó inak okozzák.

Xanthe Mallett, a Newcastle-i Egyetem halottkémi szakértője szerint a kutatás eredményei segíthetik a bűnügyi nyomozók munkáját, mivel igazolják, hogy egy hosszú ideje halott test pozíciója nem ugyanolyan, mint a halál bekövetkeztekor. Mint hangsúlyozta, őt is nagyon meglepte, amikor látta, hogy mennyit mozog egy halott test, különösen a karok.