Nem egy helyre kell fókuszálni

– Évekig Svájcban praktizált. Miért döntött úgy, hogy hazatér?

– Lehetőséget kaptam, hogy egy budapesti magánklinikán sebészeti részleget építsek fel. Emellett a családommal úgy éreztük, ha nem költözünk vissza, a gyerekek beágyazottsága miatt a későbbiekben már nem lesz rá lehetőség. Ráadásul itt él a rokonságunk, ide kötnek a gyökereink is.

– Ha jól tudom, nem akármilyen gyökerek…

– Szépapám, Entz Ferenc orvosként részt vett az 1848–1849-es szabadságharcban, egyes beszámolók szerint Kossuth Lajos szárnysegédje volt. Később azzal büntették meg a forradalomban való részvételért, hogy nem praktizálhatott tovább. Hobbija vált a munkájává: mindig is érdekelte a növénytermesztés, hogy miként lehet különböző fajokat nemesíteni, a szőlészet és a borászat pedig különösen foglalkoztatta. Fel is kérték egy ilyen jellegű iskola vezetésére. Az intézmény pár év múlva Budára költözött, ahol a 60-as évek végén egyetemi rangra emelkedett, és ma is otthont ad a kertészet- és az élelmiszer-tudományi, valamint a tájépítészeti felsőfokú képzéseknek.

– Édesapja a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett érsebész volt. Ön miért nem ez irányba szakosodott?

– Sok szálon kötődtem rajta keresztül a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikához, aztán harmadévesen csatlakoztam is a tudományos diákköri munkához. Ezt követően ösztöndíjprogram keretében részt vettem egy buffalói gyakorlaton, ahol szívsebészetet szerettem volna tanulni, de már nem volt hely a csoportban. Így kerültem az idegsebészetre, amit addig gyakorlatilag nem is ismertem. Medikusként egy nagy presztízsű idegsebészeti centrumba kerültem, ahol izgalmas műtéteket láthattam, és aktívan részt is vehettem bennük. Mivel korábban gyakran asszisztáltam szívsebészeti operációknál, egyértelmű volt, hogy nem belgyógyászati, hanem manuális szakmát választok.

– Biztosan nem unatkozik, hiszen a gerincproblémák ma már Magyarországon is népbetegségnek számítanak.

– A statisztikák szerint a lakosság közel 80 százaléka életében legalább egyszer tapasztal derékfájdalmat, bár ez nem mindig krónikus jellegű. Az ülőmunka nyilván kockázati tényező, de nem kizárólagos: vannak, akik egész életükben a számítógép előtt dolgoznak, mégsem fáj a derekuk. A probléma kialakulásában szerepet játszhat a genetika és az életmód is, például hogy sportol-e valaki vagy sem. A mozgásszegény életmód mindenképp kedvezőtlen ilyen szempontból, de a túlzásba vitt, nem megfelelően végzett mozgás sem tesz jót, és bizony az sem mindegy, hogy milyen sportot választ az ember. Vannak, amik védenek minket a derékpanaszoktól, mint az úszás vagy a jóga, de az ugrálással, hajlongással járó mozgásformák megterhelhetik a gerincet, tehát kifejezetten ártalmasak.

– A táplálkozás befolyásoló tényező?

– Bármennyire hihetetlenül hangzik, egyre több kutatás bizonyítja, hogy a bélflóra és az anyagcsere hatással lehet az ízületi problémákra. Korábban úgy gondoltuk, hogy a kopásos panaszok kizárólag az elhasználódás következtében lépnek fel, de ma már tudjuk, hogy bizonyos kóros bélbaktériumok által termelt anyagok is szerepet játszhatnak a gyulladások kialakulásában. Egy betegséget több szempontból érdemes vizsgálni ahhoz, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbb, személyre szabott terápiát. A metabolikus pszichiátria területén például élen jár a klinikánk Magyarországon és a világon is. Mi ketontesteket mérünk, valamint mikrobiom-alapú táplálkozási tanácsadást nyújtunk, ami bizonyos esetekben, például figyelemhiányos hiperaktív betegeknél kiemelkedően hatékony lehet. Míg korábban az ilyen állapotokat elsősorban gyógyszerekkel kezelték, ma már egyre nagyobb hangsúlyt kap az életmód és a táplálkozás szerepe a gyógyulásban. Nem véletlenül mondják: azzá válunk, amit megeszünk.

– Milyen típusú gerincproblémával fordulnak önhöz legtöbbször?

– Leggyakoribb betegség a porckorongsérv vagy a gerinccsatorna-szűkület. Mindkét betegség visszavezethető életmódbeli dolgokra, de akár táplálkozási szokásainkra is. Mindemellett ez az a két gerincbetegség, ahol minimálinvazív, alacsony rizikójú műtéttel a legnagyobb javulást és 90 százalék feletti betegelégedettséget lehet elérni. Ami nagyon fontos, hogy a műtét után nem engedjük el a beteg kezét, hanem ellátjuk tanácsokkal, hogy még egyszer ne kerülhessen ugyanebbe a helyzetbe.

– Mikor érdemes orvoshoz fordulni derék- vagy hátfájással?

– Abban az esetben mindenképpen, ha a fájdalom hetek óta fennáll és hagyományos módszerekkel nem javul, illetve az életminőségünket nagy mértékben rontja. Ilyenkor egy precíz diagnózissal azonnal el tudjuk indítani a beteget a gyógyulás útján. Ha esetleg a fájdalomhoz izomgyengeség, érzészavar vagy inkontinencia is társul, akkor azonnal keressünk fel egy sürgősségi osztályt.

– A sebészek többsége azonnal műtétet javasol, ön azonban csak végső esetben nyúl a szikéhez. Nem szereti az egyszerűbb megoldásokat?

– Szeretek operálni, de csak akkor, ha meggyőződésem, hogy az adott betegnek valóban ez a legjobb megoldás. Sok esetben a gyógytorna, az életmódváltás vagy más konzervatív, alternatív módszer is elegendő a gyógyuláshoz vagy a műtét utáni állapot fenntartásához, hogy megállítsuk a kóros folyamatot. Mindenképp fontos azonban, hogy a beteget ne egyetlen problémára fókuszálva vizsgáljuk, hanem komplex módon kezeljük. Ez a holisztikus szemlélet lényege. Én például gyógytornásszal együtt dolgozom, és egyre többször küldöm a pácienseimet táplálkozási szakértőhöz is. A cél ugyanis az, hogy a kiváltó okokat találjuk meg, ne csak a tünetet kezeljük. Az orvostudomány folyamatosan változik, és egyre inkább ebbe az irányba mozdul el.

– Ön hogyan figyel a saját és a gyerekei gerincére?

– Alapvetően megpróbálunk egészségesen táplálkozni, sok, részben saját magunk által megtermelt zöldséget fogyasztani, valamint a gyermekeim is rendszeresen sportolnak, hogy már gyermekkorban kialakuljon egy olyan izomzatuk, ami a későbbiekben megfelelő alap lehet egész életükre. Emellett kiskoruk óta próbálom őket az ergonómiailag helyes mozgásformákra nevelni.

– Van általános tanácsa azoknak, akik derékfájdalommal küszködnek?

– Először pontosan ki kell vizsgálni, hogy mi áll a háttérben. Ha egyszerű tartási rendellenesség vagy izomfeszülés okozza a fájdalmat, akkor a gyógytorna kiváló megoldás lehet. Ha viszont komolyabb elváltozás van, akkor a megfelelő kezelési mód kiválasztása elengedhetetlen – legyen az konzervatív terápia vagy műtét. A legfontosabb, hogy minden esetben egyénre szabottan döntsünk.