A szomorú prognózist megalapozza, hogy az utódok öröklik a cukorbeteg szülők génjeit. Ha a gyerek mindkét szülője diabéteszben szenved, akkor szinte biztos, hogy őt sem kerüli el majd a betegség. De természetesen nem csak genetikáról van szó. A cukorbetegség a "civilizált" emberiség betegsége. Helytelenül élünk, táplálkozunk, sok felesleges kalóriát veszünk magunkhoz. Még az utcán is eszünk, iszunk, fagylaltozunk vagy rágcsálunk valamit. Pedig a diabéteszre való esélyünk a testtömegünkkel arányosan nő, súlyosabb elhízás esetén a kockázat akár 40-szeres is lehet. Mindezeken túl keveset mozgunk. Egyesek, ha tehetnék, még a lakásban is autóval közlekednének. És akkor még nem is szóltunk a dohányzás és az alkohol e vonatkozásban is rendkívül káros hatásairól.

A Langerhans-szigetek

Bár a diabétesz közismert betegség, nem válik a kárunkra, ha az általánosnál egy kicsit többet tudunk róla. Már az egyiptomiak, de az ősi kínai és indiai orvostudomány is említést tesz erről a kórról. A diabetes elnevezés a görög a diabainein szóból ered, és túláradó vizeletürítést jelent. A mellitus vagyis mézízű kifejezés egy angol orvostól származik, aki a vizeletet megkóstolva édes ízűnek érezte azt. Azt azonban, hogy mindezt a vizelet szőlőcukortartalma okozza, egy francia orvos fedezte fel 1838-ban. A cukorbetegség mibenlétét azonban egészen a XIX. századig senki sem tudta meghatározni. Elsősorban a vese, a gyomor és az emésztőrendszer betegségének tartották, amelyet már akkortájt is a társadalmi jóléttel hoztak összefüggésbe. Azt, hogy ez a betegség a hasnyálmirigy működéséhez kapcsolódik, sokáig nem is sejtették. Mint ahogyan a hasnyálmirigy állományában szigetszerűen elhelyezkedő különleges sejtcsoportokról sem tudtak, amelyeket később felfedezőjükről Langerhans-szigeteknek neveztek el. Azt, hogy ezek és a cukorbetegség között kapcsolat van, vagyis a sejtek élet- és kórtani jelentőségét csak húsz év múlva, 1889-ben ismerték fel. Egy kísérlet nyomán ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a szervezet cukorháztartását befolyásoló anyagot a Langerhans-szigetek termelik. A következő nagy lépés az volt, amikor ez utóbbiak béta-sejtjeiben képződő inzulint kivonták. A diabétesz-kutatásban és a kezelési módszerekben ezt követően gyors fejlődés következett be. Az első, csupán gyors hatású, 4-6 órán át tartó inzulinok mellett 1930-ban jelentek meg az elhúzódó hatásúak. Hazánkban 1923-ban alkalmaztak először inzulint, Magyarország Kanada után a második olyan ország volt, ahol ezt az életmentő gyógyszert ingyen adták a betegeknek.

Az első vércukorcsökkentő tabletták 1956-ban kerültek forgalomba. Ma már a legkorszerűbb gyógyszerek állnak a betegek rendelkezésére, amelyek azonban nem éppen olcsó készítmények, s közülük az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nem mindegyiket támogatja. A gyógyszerek mellett az inzulinkezelés is nagy fejlődésen ment keresztül. Az úgynevezett hosszú hatású inzulin például stabil vércukorszintet biztosít az első és a következő adag beadása közötti időben. Emellett kaphatók még ultragyors hatású étkezés előtt és után beadható, szintén nagyon jó vércukorértéket biztosító inzulinok is.

Egy hormon a felelős?

A diabétesz mellitusz, vagyis a cukorbetegség a szénhidrát-anyagcsere zavara, amelyet az inzulin elégtelen termelése, vagy a szövetek csökkent inzulinérzékenysége idéz elő. Az inzulin olyan hormon, amelyet a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben lévő béta-sejtek termelnek. Azoknak a sejtjei, akik ebben a betegségben szenvednek, kevésbé tudják felhasználni a glükózt, vagyis a szőlőcukrot, ezért a vércukorszintjük megemelkedik. Az inzulin ugyanis nélkülözhetetlen szervezetünk sejtjeinek normális szőlőcukor-felhasználásához.

Kétfajta cukorbetegséget ismerünk. Az általában 30 éves kor előtt kialakuló 1-es típusú, vagyis az inzulinfüggő diabéteszben szenvedők az inzulinból egyáltalán nem, vagy a szükségesnél kevesebbet termelnek, mivel béta-sejtjeiknek a 90 százaléka tönkremegy. Ennek okát kutatva a tudósok, a genetikai hajlamon túl, azt feltételezik, hogy mindezért valamilyen környezeti tényező, például vírus a felelős. A túléléshez az 1-es típusú cukorbetegségbe tartozóknak injekció formájában kell a szervezetükbe juttatni az inzulint.

A 2-es típusú, vagyis nem inzulinfüggő cukorbetegség viszont 30 éves kor után kezdődik, és az évek számának emelkedésével arányosan nő. Statisztikák szerint a 70 évesnél idősebb embereknek mintegy 15 százaléka szenved 2-es típusú cukorbetegségben. Az ebbe a csoportba tartozók hasnyálmirigye ugyan még termel inzulint, de a szervezetük ellenállóvá válik vele szemben, s ennek viszonylagos inzulinhiány lesz a következménye.

A cukorbetegség rendkívül alattomos, néma kór, mivel különösképpen a 2-es típus esetében a betegeknek gyakran évekig, sőt évtizedekig nincsenek tüneteik. A hajlamosító tényezők között az esetek 80 százalékának a hátterében a férfiakra inkább jellemző hasi típusú elhízás áll. Éppen ezért a cukorbetegek kezelésében nagyon fontos szerepe van a helyes étkezésnek, amely a szénhidrátok és zsírok korlátozását jelenti. A diabéteszben előforduló érrendszeri szövődményeket ugyanis elsősorban a társuló zsír- és anyagcserezavarok okozzák.

Hosszú távon a cukorbetegségnek rendkívül sok szövődménye alakulhat ki. A megemelkedett vércukorszint ugyanis károsítja az ereket " az érelmeszesedés 2-6-szor gyakrabban fordul elő a cukorbetegeknél, mint az egészségeseknél ", az idegeket, a szemet, a vesét, a bőrt, a vért és a kötőszövetet. A diabétesz leggyakoribb hosszú távú szövődménye a szívroham és a gutaütés. A legújabb tudományos eredmények azonban azt bizonyítják, hogy az előbbiekben felsoroltak ma már a vércukorszint kézbentartásával megelőzhetők és lassíthatók.

Már a gyerekeknél is

A diabétesz ugyan elsősorban a közép-, illetve az idősebb korú betegeknél alakul ki, kisgyermekkorban is jelentkezhet. Magyarországon ma 2500 15 év alatti cukorbeteget tartanak nyilván, őket főként az 1-es típusú cukorbetegség sújtja. Érdemes tehát a megelőzést a lehető legkorábban, vagyis már csecsemő-, illetve gyermekkorban elkezdeni. Mindenekelőtt a túltápláltság elkerülésére kell törekedni. A hízásra hajlamos gyermek különösképpen óvakodjon a cukros üdítőktől, az édességektől, a sós, zsíros ropogtatnivalóktól, s nem utolsósorban mozogjon sokat.

A gyermekkori diabétesz nagyon gyorsan, többnyire napok, hetek alatt alakul ki, amikor is a gyermek szervezetében egy önpusztító folyamat indul meg. Így például sokat eszik, mégis fogy. Folyamatos szomjúság és szájszárazság gyötri, nagy mennyiségű vizeletet ürít stb. Ha a betegséget nem ismerik fel kellő időben, ez súlyosan hat a gyerek anyagcseréjére, melynek első jele az acetonszagú lehelet. Napokon belül eszméletvesztés és a kóma is bekövetkezhet. A gyermekkorban kialakult diabéteszt részben inzulinnal, részben megfelelő diétával lehet kezelni. Bár jó életkilátásaik miatt a cukorbeteg gyerekeknek számos szabályt kell betartaniuk, s ez bizony nehezíti a gondtalan gyermekkorukat. Ám ha kellő segítséget kapnak, akkor ők is sikeres felnőttekké válhatnak.

Ha már a gyermekkori diabétesz szóba került, nem szabad megfeledkeznünk a cukorbetegség és a terhesség kapcsolatáról sem. Az 1. típusú cukorbeteg nők speciális központokban, speciális gondozást igényelnek. Ma már a tervezett, fogamzás előtti gondozás, a normális vércukorszintet biztosító anyagcsere-vezetés mellett ők is vállalhatnak gyermeket, s a terhességük kimenetele alig különbözik a nem diabéteszes anyákétól, s ők is egészséges gyermeket hozhatnak a világra. Viszont sokkal nagyobb jelentősége van a terhességek 5-6 százalékában fellépő terhességi (gesztációs) diabétesznek, amelyet ha nem ismernek fel időben, a magzat méhen belüli elhalását, koraszülést okozhatja. Szerencsére ezek az anyák többnyire előre kiszűrhetők, mert ők azok, akik nagyon kövérek, a családjukban 2. típusú cukorbeteg található, korábban 4500 gramm feletti magzatot szültek, illetve 35 éven felüliek. Ezeknél a terhes asszonyoknál az esetek felében csupán diétával is el lehet érni a normális vércukorértéket, másik részüknél azonban intenzív kezelés formájában inzulint is kell adni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeknek az eseteknek a 10 százalékában a diabétesz a szülést követően is fennmarad, de nagy általánosságban azok a nők, akik a terhességük alatt lettek cukorbetegek, ha a kisbabájuk születése után egészségesen élnek, eleget mozognak, jó esélyük van arra, hogy 5-10 éven belül nem váljanak diabéteszessé.

—————————

Sem többet, sem kevesebbet

Minden cukorbetegnek személyre szabott étrendre van szüksége. Az elhízott nőknek napi 1000-1400, míg a férfiaknak 1400-1800 kcal napi energiabevitel ajánlott. Igen fontos táplálkozási ajánlás az, hogy az energiát adó tápanyagok, mint amilyenek a fehérjék, a zsír, a szénhidrát, a napi táplálékban megfelelő arányban legyenek jelen. Ha ezen kedvező arányok megváltoznak, és az étrendre a kevesebb szénhidrát és a több zsírbevitel lesz a jellemző, a táplálkozással összefüggő betegségek kockázata jelentősen nőhet. Fontos az is, hogy a szervezet az energiát nem adó, ám létfontosságú vitaminokhoz és ásványi anyagokhoz is a szükségletének megfelelő mennyiségben juthasson hozzá. Régebben az alkohol tabunak számított diabéteszesek számára. A legújabb tanulmányok szerint étkezéskor egy pohár ital elfogyasztása nem jelent veszélyt. Az elfogyasztandó alkohol mennyiségének a megállapításánál azonban feltétlenül figyelembe kell venni az ital szénhidráttartalmát is. A diabéteszes nők napi 20-30 gramm alkoholt, vagyis 0,2-0,3 liter bort, míg a férfiak naponta 30-40 gramm alkoholt, vagyis 0,3-0,4 liter bort fogyaszthatnak. A túlzott mértékű alkoholfogyasztás azonban a cukorbetegek szervezetében is komoly károkat okozhat. Jó, ha tudjuk, hogy az alkohol elfogyasztása után 12-24 órával is befolyásolja a vércukorszintet.

Cukorbetegség és családalapítás

Mai ismereteink szerint az 1-es típusú cukorbetegség ritkábban fordul elő, ha a csecsemők legalább féléves korukig anyatejet kapnak, és nem találkoznak idegen, például tehéntejfehérjével. A szoptatás tehát a cukorbetegség kivédésében is nagy szerepet játszik. Mivel a diabétesz a család minden tagjának az életvitelére kihat, fontos, hogy leendő párunk minden részletre kiterjedő felvilágosítást kapjon betegségünk természetéről, várható következményeiről, az esetleges rosszullétek mibenlétéről és a segítségnyújtás lehetőségeiről. Célszerű társunkkal egy olyan könyvet átböngészni, ami mindezekben a segítségére lehet. Egy cukorbeteggel való együttélés ugyanis egymás segítésének a megszokottnál magasabb szintjét követeli meg. A harmonikus együttélés szabályai azonban a betegre is vonatkoznak, aki, ha nem él vissza a betegségével és teljes értékű párkapcsolatra törekszik, akkor tartós és boldog lehet a házassága.

Csúcstechnológia diabéteszeseknek

Magyarországon több mint háromszázan juthatnak inzulinhoz egy, a világon is csúcstechnológiát jelentő eszköz, az úgynevezett inzulinpumpa révén. Tulajdonképpen egy 300 egységnyi inzulint tartalmazó komputerről van szó, amelyen beállítható, hogy a nap melyik szakában, mekkora mennyiségű inzulint adjon be a betegnek. Egy olyan mini infúziós készüléket kell elképzelni, melynek egyik vége egy kisebb méretű mobiltelefonhoz hasonlít. Ezt kötik össze egy kanüllel, valamint egy abból kiinduló tűvel, amelyet a beteg bőre alá szúrnak. A tűt háromnaponként kell cserélni. Az inzulinpumpa egymillió forintba kerül, melynek 90 százalékát téríti az OEP. A fennmaradó 100 ezer forintot a betegnek kell kifizetnie, ami nem olcsó "mulatság", mégis megéri a befektetést, mert segítségével a cukorbeteg is az egészséges emberekre jellemző anyagcserét érheti el.