Hazánk sem kerülte el a fertőzést

Magyarországon a baromfitartók madárinfluenza miatti összes eddigi vesztesége eléri a 11-12 milliárd forintot, ebből 5,5-6 milliárdot kaphatnak a gazdák kárenyhítésként. Az összeg felét – állítólag – az Európai Unió fedezi. A gócpont Bács-Kiskun megyében alakult ki, és június harmadik hetében még mindig újabb fertőzések jelentek meg, például Petőfiszálláson és Kiskunmajsán. Az ázsiai országok után régiónk is tapasztalatot szerzett a madárinfluenzáról, így talán a kép is változott az eddigiekhez képest. Amit tenni lehet és kell: szigorítani az állat-egészségügyi ellenőrzéseket, és ha megjelenik a vész, azonnal kiirtani az állatokat. A Romániában megtapasztalt fejetlen védekezés nem vezet semmire, inkább ront a helyzeten. Az Egészségügyi Világszervezet folyamatosan regisztrálja az eseményeket, és úgy döntött, hogy a világ országaiban felgyorsítja a felkészülést az emberről emberre is terjedő madárinfluenza esetlegesen kialakuló járványa ellen. Ennek egyik legfőbb eleme, hogy a 192 tagállam köteles azonnal tájékoztatást adni arról, ha emberek között felbukkan a kór. Az Egészségügyi Világszervezet pénzügyi segítséget ígér azoknak a tagállamoknak, amelyek elegendő eszköz híján nem tudnának megfelelően reagálni a járvány kitörésére. Genfben közzétették madárinfluenza-járvány elleni intézkedési tervét, amely egyebek között a Tamiflu gyógyszer gyors és tömeges alkalmazását irányozza elő arra az esetre, ha a vírus rohamosan kezdene emberről emberre terjedni. A járvány feltartóztatására szolgáló stratégia csak akkor lehet sikeres, ha a fertőzés laboratóriumi megerősítése után három héten belül nagy adagokban szedni kezdik a készítményt. Az érintett országoknak az észlelés után egy napon belül értesíteni kell a világszervezetet arról, ha felvetődik a gyanú: a kór emberről emberre kezd átterjedni. Fontos megjegyezni: ilyen vírusmutációról eddig nem tudnak sehol a világon, de nem zárható ki az esetleges megjelenése, amely inkább a humán influenza „szezonával” való egybeesés idején valószínű. Az évtizedek óta ismert állatbetegség első, bizonyítottan emberi áldozatait 1997-ben, Hongkongban szedte. A betegség azóta több helyen és földrészen megjelent. A kór 2003 óta mintegy 120 ember halálát okozta. Az áldozatok többsége távol-keleti, ahol az emberek általában közös légtérben élnek a háziállatokkal. Mindannyian beteg állatokkal való közvetlen érintkezéssel fertőződtek meg. Hozzánk legközelebb Törökországban követelt áldozatot a kór, ott négy ember haláláért felelős. Az eddigi legsúlyosabb fejleménynek egy észak-szumátrai esetet tekint a világszervezet, ahol egy nyolcfős családot fertőzött meg a H5N1-es vírus Észak-Szumátrán, és közülük heten meghaltak. Az eset azért aggasztó, mert eddig a WHO-nak nem volt tudomása olyan esetről, amikor ne lett volna magyarázat arra, hogyan fertőződtek meg a betegek. Mindeddig nem lehetett egyértelműen igazolni a betegség emberről emberre való terjedését, ezért kizárásos alapon vizsgálódnak az ügyben. A WHO tavaly jelentette be először, hogy idő kérdése, mikor alakul ki a vírus emberről emberre terjedő változata, amely – ha létrejön -, milliók halálát okozhatja. Az már bebizonyosodott, hogy az indonéz betegekben H5N1 vírus volt jelen, azt azonban még nem sikerült megerősíteni, hogy a fertőzés ember és ember között jött volna létre. Ezt zárja ki az is, hogy a tágabb közösség és az ápolószemélyzet sem fertőződött meg. A bizonytalanság, az indokolatlan félelem, az esetleges pánik – ami Romániában egyértelműen kialakult – csak ront a helyzeten, azzal együtt, hogy tisztában kell lenni a betegség természetével és az elővigyázatosság is fontos. A madárinfluenza a különféle házi baromfiállományokban, elsősorban pulykák, gyöngytyúkok, tyúkok, vízimadarak esetében világszerte előfordulhat. Fertőzöttek lehetnek a vadon élő madárfajok, különösen a vízimadarak (vadkacsák, vadlibák, hattyúk, gázlómadarak), amelyek a betegség tüneteitől mentesen is hordozhatják a vírust. A kórokozók a madarak bélcsatornájában szaporodnak, és az állatok bélsarukkal fertőzik a vizet és az odajáró vízibaromfifajok egyedeit. Az állatokból kijutott vírusok a természetes vizekben akár két hétig is fertőzőképesek maradnak. Az állatok fertőződése bekövetkezhet egymás közötti érintkezéssel, a vírus belélegzésével, testváladékokkal, szennyezett takarmány felvételével, ivóvízzel. A fertőzést gyakran vadmadarak, főleg vándorló víziszárnyasok és gázlómadarak közvetítik, különösen gyakran vadkacsák. A vándormadarak kontinensek között is terjeszthetik a vírust, ezért veszélyes a tavaszi és az őszi madárvonulás időszaka. Mivel a betegség tünetei más madárbetegség esetén is észlelhetők, a pontos diagnózishoz laboratóriumi vizsgálatok szükségesek, a fertőzésen átesett madarak vérében ugyanis a vírus kiváltotta ellenanyagok mutathatók ki. Általános tapasztalat, hogy az állatok influenzavírusai közvetlenül nem ragadnak át az emberre és fordítva sem. Extrém esetben, például ha valaki folyamatosan és nagy mennyiségben lélegzi be a madárinfluenza vírusát (is) tartalmazó ürülékkel kevert port, akkor kivételesen előfordulhat, hogy a madárinfluenza-vírus az emberben közvetlenül megbetegedést okoz. Ilyen esetek fordultak elő a Távol-Keleten. Az viszont teljes bizonyossággal kimondható, hogy a madárinfluenza vírusa emberről emberre nem képes átterjedni. Az influenzavírusok ellenálló képessége kicsi, ezért fertőtlenítőszerekre, valamint 60 Celsius-fok feletti hőmérsékleten (főzés, párolás, sütés) elpusztulnak. A betegséggel kapcsolatban három kórokozót kell elkülöníteni: magát a madárinfluenza-vírust, az évente jelentkező emberi influenzavírust (ez ellen oltanak is) és a ma még nem létező kórokozót, amely a fenti két vírus kombinációjából alakulhat ki. Utóbbi esetben a két vírus génállománya részben kicserélődhet, kombinálódhat és egy új, már emberről emberre terjedő változat alakulhat ki. Mivel az új genetikai állománnyal még nem találkozott az emberiség, immunvédelemmel sem rendelkeznek, ezért alakulhat ki veszélyes méretű járvány. A szokásos emberi influenza elleni védőoltások évente november hónaptól folynak. A vakcinát hazánkban gyártják, a WHO évente megadja, hogy milyen típusú emberi influenzavírusokból készüljön az oltóanyag. Ennek semmi köze a madárinfluenzához. Az oltás annyiban lehet kapcsolatban a madárinfluenzával, hogy ahol az utóbbi betegség tartósan előfordul, ott a szokványos emberi vakcinával érdemes beoltani a baromfiakkal foglalkozókat. A cél az, hogy a fentebb említett víruskereszteződéseket elkerülendő influenzás beteg ne gondozzon beteg állatokat. A humán vakcina természetesen nem védi meg az embereket a madárinfluenzától. Az Egészségügyi Világszervezet az elmúlt év tavaszán 50 országnak megküldte azt az ázsiai madárinfluenza-vírustörzset, amellyel ajánlott próbagyártást végezni a gyártási technika, technológia és az engedélyezési eljárás begyakorlására. Ebből készült a médiában is híradást kapott hazai madárinfluenza ellen oltóanyag, amellyel prominens személyiségeket is beoltottak. Azonban ez a védőoltás nem nyújt védelmet az emberről emberre terjedő emberi influenza ellen, csupán a madárinfluenza H5N1-es törzsei ellen véd, ha igaz. Világszerte számos cég igyekszik kifejleszteni madárinfluenza elleni oltóanyagot, amelyet nálunk rekord idő alatt végeztek el. A magyar vakcina hatásosságát azonban az Egészségügyi Világszervezet megkérdőjelezi, elsősorban azért, mivel a hazai gyártó Omninvest Kft. eddig nem adta át a terméket független laboratóriumnak vizsgálatra. Az Omninvest ugyan nem köteles beküldeni a vakcinát a WHO-nak, de számos cég megvizsgáltatja termékét, hogy erősítse piaci pozícióját. Emlékezetes, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) márciusban engedélyezte a Fluval H5N1 vakcina hazai forgalmazását. A szer gyártásának jogát az Omninvest Kft. kapta, de a cég eddig nem adott ki a termékről semmiféle független vizsgálatra alkalmas részletet s engedélyeztetésre sem terjesztette be az anyagot az Európai Gyógyszerügynökséghez. Zimonyi Ferenc, az Omninvest Kft. ügyvezetője szerint megfelelő időben beadják majd a mintát, de a klinikai próbák még nem zárultak le, bár már készen állnak a tömeges gyártásra is. A H5N1 madárinfluenza vírustörzs ellen fejlesztett ki oltóanyagot az angliai GlaxoSmithKline vállalat is, amely az embereken való tesztelésre június elején kapott engedélyt. A cég készítményét körülbelül ezer emberen próbálják ki, és még ebben az évben számítanak az első eredményekre. Hazánkban először februárban jelent meg a kór két Bács-Kiskun megyei településen – Nagybaracskán és Csátalján -, ahol H5-ös vírussal fertőzött hattyúk tetemére bukkantak. A későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a madarak közül három a H5N1-típusú vírustól hullott el. A hatóságok az esetet jelentették az Európai Bizottságnak is, és kilenc védőzónát és ugyanennyi megfigyelési övezetet állítottak föl. Február közepe után 64 szárnyas elhullását regisztrálták. Mivel március 20-a után nem találtak fertőzött tetemet az országban, a kormány minden védő-, illetve megfigyelési zónát megszüntetett. Ezután ütött be a kór, most már háziszárnyasok közé. A Kiskunmajsa-Bodoglár körzetében lévő állattartó telep libái betegedtek meg. A fertőzött zónákban azonnal megkezdték a járványügyi intézkedéseket, köztük az állatok elpusztítását. Csongrád és Bács-Kiskun megyében óriási az állatsűrűség, így nagy a fertőzés veszélye. Fokozza a kockázatot, hogy az állatokat szabadon tartják, így érintkezhetnek a vadmadarakkal. Előfordulnak szándékos fertőzésre tett kísérletek is, ugyanis a csak védőövezetbe eső telepek anyagilag rosszabbul járnak, mint azok, ahol leölik a szárnyasokat. Az utóbbi esetben 30 napon belül teljes kárpótlás jár, a védőövezeti károkat csak idővel, az unió jóváhagyásával téríthetik meg. Egyébként a szándékos fertőzés egytől három évig terjedő szabadságvesztést von maga után. Mindent összevetve a helyzet nem sokat változott azt kivéve, hogy a hazai baromfiállományban is megjelent a H5N1-es vírus. Madárinfluenzát okozó törzsek széles körben előfordulnak, nem tartoznak az újdonságok közé. Az utóbbi évtizedben 12 baromfiinfluenza-járvány zajlott le a világban, és a 70-es évek elején hazánkban is diagnosztizálták a betegséget, azóta viszont nem fordult elő a klinikai tünetekben megmutatkozó formája. A madárinfluenza a 2003. év végétől Délkelet-Ázsiában folyó járvány okán került az érdeklődés középpontjába. Mivel az influenzavírus változékony, nem árt az óvatosság, de közvetlen veszélyhelyzet még nem alakult ki sehol a világon, vagyis a madárinfluenza még mindig állatbetegség. (hankó)

Képzelt járvány A H5N1 nem válaszol – az eltűnt vírus nyomában Thomas A. Hein és Michael Leitner dokumentumfilmje, A H5N1 nem válaszol – a gyilkos vírus nyomában arra keresi a választ, hogy csakugyan olyan veszélyes-e a madárinfluenza, mint ahogy azt a politika, a média és a tudomány el akarja velünk hitetni. És azt is, hogy valójában ki profitál a hisztériából.

– Amióta 2006 februárjában először mutatták ki a H5N1 vírust bütykös hatytyúkon, a madárinfluenza világszerte riadalmat okoz. A politika, tudomány és média világjárvány veszélyét festi a falra, amelynek milliók és milliók esnének áldozatul, ha a vírus mutálna és átterjedne az emberre. Időközben a vírus már állítólag átterjedt kutyákra és macskákra, az állítólagosan megfertőződött haszonállat-állományokat elpusztították, a lakosság számára pedig tömeges oltásokat helyeznek kilátásba. Önök egy másik tömeges fertőzést észlelnek: a közgondolkodás tömeges fertőzését. Komolyan azt gondolják, hogy a madárinfluenza-jelenség nem más, mint csalás és ámítás? Hein: – Abban a formában, ahogy előadják nekünk, igen. Hiszen már a madárinfluenza fogalma is félrevezető. Ténylegesen a „klasszikus baromfipestis” a helyes megnevezés. Ezt a baromfipestist az állatorvosok már több mint száz éve ismerik, és kezelni tudják. Tehát a madárinfluenza valójában régi ismerős, és nem ad okot pánikra. Az az állítás, hogy a vírus mutálni tudna és az emberekre át tudna terjedni, csupán spekuláció. Erre semmi sem utal. – Tehát ahogy önök a filmben mondják, a pandémia csak papíron megy végbe és a nyomdafesték terjeszti? Mennyire veszélyes testre és lélekre egy képzelt járvány? Hein: – A pszichoneuro-immunológia, vagyis az a tudományág, amely vizsgálja a gondolkodás hatását az immunrendszerre, nem hagy kétséget afelől, hogy semmi nem tesz annyira támadhatóvá, mint a félelem. Borwin Bandelow göttingeni kutató abból indul ki, hogy a madárinfluenza ősfélelmet vált ki az embernél, mert úgy hat, mint egy bibliai csapás. Mellesleg, hogy a madarak nagy félelmet válthatnak ki, azt már Alfred Hitchcock is tudta. – Ön a filmben a legkézenfekvőbb kérdéseket teszi fel, amelyeket mások föl sem tesznek, vagy nem válaszolnak meg. Kezdjük a Rügen-szigeti bütykös hattyúkkal. Miért kételkedik, hogy ezek tényleg a H5N1 hatására pusztultak el? Hein: – A film előkészületei során hamar kiderült, hogy Rügen szigetén nem történt tömeges madárpusztulás H5N1 következtében. Az összes helybeli lakos, de a helyi ornitológusok is megerősítették, hogy az ilyen mértékű madárpusztulás normális, és minden tél elmúltával észlelhető. Az állatok a legyöngülés, táplálékhiány és hideg következtében pusztulnak el. Aztán volt még egy pont, amire fölfigyeltünk. Az állítólagosan fertőzött madarakat mind a Friedrich Loeffler Intézet (FLI) közelében találták, amelynek központja csak néhány kilométerre, Riems szigetén található. Ha jobban odafigyelünk, megállapíthatjuk, hogy Németországban az összes állítólagosan fertőzött madarat az FLI vagy annak valamelyik kirendeltsége közelében találták. – Csak nem akarja azt mondani, hogy a Friedrich Loeffler Intézet mint nemzeti referencialaboratórium szándékosan, saját érdekeket követve helyezte ki a vírusokat? Hein: – Ezt nem hiszem. A probléma véleményem szerint a vírusok kimutatási módjában van. Ami még gyanússá teszi a dolgot, az Thomas Mettenleiter FLI-elnök látnoki tehetsége. Már egy évvel ezelőtt jósolta, hogy a madárinfluenza 2006 februárjában elérheti Németországot. Azután éppen két nappal az első februári lelet előtt adott ki egy sajtónyilatkozatot, amelyben felfokozta a madárinfluenza németországi veszélyét, mivel Nigériában és Olaszországban szerinte kimutatták a madárinfluenzát és a vonuló madarak onnan Németországba jönnek. A probléma csak annyi, hogy a vonuló madarak fő vonulási ideje csak márciusban van. Ráadásul utasítást adott minden beteg vagy elpusztult bütykös hattyú vizsgálatára influenzavírus tekintetében. És pont ilyen bütykös hattyúkból mutatták ki nem egészen 48 órával később az első állítólagos madárinfluenza-vírust német földön. Kicsit sok a véletlenekből egyszerre. – Milyen érdeke fűződhet az FLI-nek a madárinfluenzához? Hein: – Minél nagyobbnak tüntetik fel a madárinfluenza veszélyét, annál nagyobb a kutatási igény. A pánikkeltés eddig az FLI-nek igen jövedelmező volt. Március végén az állam 60 millió eurót bocsátott rendelkezésre olyan betegségek kutatási céljaira, amelyek átvihetők állatról emberre. Április végén ezt a keretet még 10 millióval megemelték. De a madárinfluenza hátterében még egészen más érdekcsoportok is állnak. – Kire gondol? Hein: – Például az úgynevezett influenzagyógyszerek, mint például a Tamiflu előállítóira. A szövetségi kormány utasítására minden tartománynak be kell szereznie a Tamiflut vagy a Relenzát, egy másik influenzagyógyszert a lakosság legalább 20 százaléka számára. Ez természetesen óriási üzlet a gyártóknak, noha senki sem tudja, hogy a szerek hatnak-e. Az FDA, az amerikai gyógyszerhatóság szerint a Tamiflu egy placebo, amely egyes esetekben súlyos mellékhatással járhat. A gyógyszer gyártója a Roche gyógyszergyár, feltalálója a kaliforniai Gilead Sciences cég, amely minden eladott adag után licencdíjat kap. A cég vezetője Washingtonba történő távozása előtt maga Donald Rumsfeld hadügyminiszter volt, aki még ma is szépen keres a madárinfluenzán a részvényeinek köszönhetően. Emellett kutatóintézetek és gyógyszergyártók is óriási kutatási pénzekre és hatalmas megbízásokra számíthatnak. Ulla Schmidt egészségügyi miniszter a közelmúltban két gyártóval kötött előszerződést 160 millió doboz oltóanyag szállítására, noha még az akadémikus orvostudományi álláspont szerint sem létezik emberre átterjedő madárinfluenza-vírus. De az oltóanyag előállításához szükséges az ilyen vírus. Minek akkor a drága előszerződés? És mintha mindez nem lenne elég, Schmidt asszony – nyilván húsvéti ajándékként – rögtön átutalt 20 millió eurót úgynevezett kezdeti finanszírozásként. – Még egyszer vissza a Tamifluhoz: tehát a madárinfluenza a senki által nem keresett gyógyszert máról holnapra közismertté tette? Leitner: – A Tamiflu gátolja a neuraminidáz enzimet. Hogy pontosan hogyan, senki sem tudja. Angelika Kögel-Schauz gyógyszerkritikus, akit dokumentációnk számára megkérdeztünk, a következőt derítette ki: ha anyagcserezavar következtében neuraminidázhiány lép fel, különböző, igen súlyos neurológiai szimptóma lesz a következménye: látási, ideg- és csontrendszerzavarok, izomgyengeség (hipotónia), alultápláltság (hipotrófia), görcsös rohamok, egyensúlyi zavarok, belsőfül-károsodás, szellemi fejlődési zavarok és egyebek. Mint említettük, a Tamiflut az FDA placebónak minősítette súlyos mellékhatásokkal. A tanulmány felelőse egyébként emiatt elveszítette állását. Elvégre az FDA az Egyesült Államok kormánya alá, és így közvetve Rumsfeld alá is tartozik. Bush elnök az állítólagos madárinfluenza-veszély miatt kétmilliárd dollárért rendelt Tamiflut. Placebóként való minősítése nem kedvezett az üzletnek. Ez zavarja az adópénzek átvezetését a gyógyszerkonszernek kasszáiba, ebben az esetben Rumsfeld önkiszolgálását az USA költségvetéséből. Mégis minden nyugati állam megszállottan vásárolta a Tamiflut raktárkészletre. – Az FLI saját állítása szerint kimutatta a rügeni vadmadarakon a H5N1 vírusnak úgynevezett agreszszív Ázsia-törzsét. Leitner: – A H5N1 kimutatási módszere a PCR – polimeráz láncreakció – nevű, komplikált, biokémiai sokszorosítási eljáráson nyugszik. Ennek során – így az elmélet – a H5N1 DNS-e átalakul, százezerszeresen lemásolódik és fényreakcióval kimutatható lesz. A probléma csak az, hogy Kary Mullis PCR-feltaláló, aki ezért Nobel-díjat kapott, saját eljárását túlságosan nem specifikusnak tartja, hogy az alkalmazható legyen egyes vírusok kimutatására. A PCR válogatás nélkül sokszoroz mindent, ami sejten kívüli átörökítő anyaggal találkozik. – Megmagyarázná ezt részletesebben? Leitner: – Hogy a másolást elindítsuk, szükségünk volna egy úgynevezett startermolekulára, amely kizárólag csak a H5N1 átörökítő anyagát másolja. Ilyesmit csak a klasszikus vírusizolációval történő kimutatás keretén belül lehet kifejleszteni: a fertőzött vért megtisztítják minden nem vírusos részecskétől úgy, hogy a végén csak a vírus marad ott. Utána ki kell mutatni, hogy ez a vírus szaporodni képes, és ez felelős azért a betegségért, amelyet hozzárendelnek. Ezután analizálni kell a virális genomot, és utána lehetne csak próbálkozni a H5N1-re specifikus PCR kifejlesztésével. De előtte mindenképpen szükséges egy tisztességes vírusizoláció, mert különben nem lehet tudni, mi mindenre reagál valójában az úgynevezett „H5N1-PCR”. Ha az FLI kutatóintézetnél a H5N1-izolációra vonatkozó tanulmányt kérünk, egy olyan munkát kapunk, amely a vírusizoláció fogalmát teljesen abszurd módon értelmezi. Semmit nem tisztítanak és izolálnak, ehelyett a virális részecskék első kimutatása is már H5N1-PCR-rel történik. – Ez bonyolultnak tűnhet laikusok számára. Egy egészen konkrét kérdés: van arra bizonyíték, hogy a madárinfluenza okozta a hattyúk pusztulását? Leitner: – Az FLI nem rendelkezik ilyen bizonyítékokkal. A PCR egy túlságosan nem specifikus és nem hitelesített eljárás, amely DNS bomlási folyamatokra reagál, és elpusztult állatokban sok ilyen folyamat zajlik. De ha a katonaság egy hosszú, jeges tél végén elpusztult madarakat keres, ezeket egy halomba gyűjti, és valaki az akciónál fehér köpenyben egy „abszolút halálos vírusról” beszél, akkor ennek rendkívüli hírértéke van. Az utóbbi években többször átéltünk ilyen hirtelen felfokozott manipulációt egy állítólag szuper fenyegető járványról, anélkül hogy bármi komolyan történt volna. Ki beszél ma már a SARS-ról? Ez ugyanaz a konstrukció volt, csak a marketingstratégia még nem volt olyan kidolgozott, mint most a H5N1-nél. A SARS egy atipikus tüdőgyulladás volt. Ilyesmit a leggyakrabban a kórházban kaphat az ember, mert a fertőtlenítőszerek mértéktelen használata valósággal kitenyészti a legellenállóbb csírákat. De erről a problémakörről sehol sem talál tudósítást a sajtóban, noha a halottak száma bőven elegendő egy pandémia kikiáltásához. Egy azonban bizonyos: a következő járvány menetrend szerint érkezik, és a következő víruskonstrukció lesz a legsúlyosabb. Ez annyira biztos, mint a gyógyszerkonszernek hatalmas bevételei. – Mi a helyzet a világon eddig állítólag madárinfluenzában elhunyt 90 emberrel? Mennyire súlyosak az erre vonatkozó bizonyítékok? Leitner: – Olyan súlyosak, hogy félvállról lehet őket venni. Ha az FLI-nél arra vonatkozó bizonyítékot kérünk, hogy a H5N1 az emberre átterjedhet, egy olyan munkát kapunk, amely abszurdabb minden eddig a kezembe került tanulmánynál: egy thaiföldi tanulmányt, amely „reprezentatív” mennyiségről, egy darab fiúról készült. De neki egészen más problémája volt, mint a madárinfluenza. A teste tele volt penészgombával, ami orvosilag csak egy igen súlyos immunrendszer-betegséggel magyarázható. Ráadásul még tévesen is kezelték; széles sávú antibiotikumokat kapott, amelyek összeomló immunrendszerét tovább károsították. Amikor aztán még a Tamiflut is beadagolták neki, két nappal később meghalt. Szándékos vagy véletlen? Az egész világon egyetlen emberen észlelt „H5N1-fertőzésnél” sem végeztek virológiailag érvényes H5N1-kimutatást az új, konstruált járványokra jellemző módon. – Tehát nem lehet a madárinfluenza veszélyes az emberre? Leitner: – Mindeddig senki sem bizonyította be, hogy a H5N1 egy fertőző, rosszindulatú valamiként létezik. Lehetséges, hogy az egész influenzahisztéria oka az, hogy az állami Robert Koch Intézetet (RKI) ellepték a tudományosan kiképzett lobbisták. Tudom, ez úgy hangzik, mint egy összeesküvés-elmélet, de a tényeknél maradok: az RKI-nél van egy Influenza Munkaközösség (AGI), amelyet túlnyomórészt gyógyszergyártók finanszíroznak. Ennek munkatársai, mintha csak magától értetődő volna, be vannak tagozódva az RKI hierarchiájába, például a Járványügyi Osztályba. Ott értékelik ki statisztikai módszerekkel az influenza okozta éves halálozási adatokat. Több influenzahalott kimutatása papíron, nagyobb oltóanyag-forgalmat jelent: az RKI-AGI az utóbbi években 30 ezerig terjedő éves halálozási adatokat jelentett Németországra. Ezzel szemben a Szövetségi Statisztikai Hivatal átlagosan 13 influenzahalottat jelentett szezononként, 71 éves átlagéletkorral. Az influenza tehát csak idősebb emberekre veszélyes, mert immunrendszerük nem olyan ép már. A harmincezres statisztikai trükköt az RKI-AGI munkatársai eszelték ki. – Hogyan? Leitner: – Alapul veszik a téli hónapok halandóságát, ebből levonják a nyári hónapok halandóságát, és a maradék automatikusan az influenzahalottak száma. Ilyen egyszerű! Hogy tucatnyi egyéb tényező is van, ami magyarázná a magasabb téli halandóságot, figyelmen kívül hagyják. Ez az eredménye annak, ha betegségből profitálók készítik a hivatalos betegstatisztikákat. – A fenyegető madárinfluenza-pandémiával kapcsolatban szívesen utalnak az 1918-1920 közötti spanyolnáthára, mint referenciabetegségre, amelynek állítólag 20 és 100 millió közötti számú ember esett áldozatul. Az önök filmje másképp láttatja a dolgot… Hein: – A tények valóban inkább egy globális oltási csődre, mint egy pandémiára utalnak. A járvány kitörése után Bostonban kutatási célokból megpróbáltak spanyolnáthával megfertőzni önkénteseket. A betegek váladékát a torkukba és orrukba porlasztották, ezenkívül hagyták, hogy a betegek rájuk köhögjenek. Az eredmény: senki nem lett beteg. Csak amikor a szekrétumot a bőrük alá fecskendezték – tehát egy oltást imitáltak -, akkor betegedtek meg a kísérleti személyek. – Vagyis nagyobb veszély származhat az oltásokból, mint az állítólagosan leküzdeni kívánt vírusból? Hein: – Van egy egészen új tanulmány az influenzaoltásokról, amelyet a Német Szövetségi Egészségügyi Értesítőben (Bundesgesundheitsblatt) tettek közzé. A tanulmányt a védőoltások lobbistái, a német „oltáspápák” készítették. Ebből kiderül például, hogy a 61 éven felüliek számára – akiknek különösen ajánlják a védőoltásokat – a védőoltások 89 százalékban negatív védőhatásúak! Tehát ezek az emberek az oltás után lényegesen gyakrabban betegednek meg, mint azok, akik nem kaptak oltást. Ez mindent elmond. – Dokumentációjában egy maroknyi orvos és virológus szólal meg. Nem tudott több szakértőt megnyerni tézisei támogatására? Hein: – Ezek biztosan megtalálhatók. De a beismerés általában négyszemközt történik. Munkálataink során beszélgettünk a Robert Koch Intézet és a Max Planck Intézet korábbi munkatársaival is. De ilyen kényes témáknál, amelyek ráadásul teljesen szemben állnak az akadémiai felfogással, a igen kevesen hajlandók a kamera előtt elmondani a véleményüket. Elvégre adott esetben ez az illető pályafutásának végét okozhatja. – Önök mindketten valamilyen tévének dolgoznak. Felajánlották filmjüket a például ZDF-nek is? Hein: – Nem. Ott ezt biztosan nem fogják leadni, mert saját maguknak mondanának ellent. Hiszen minden nagy adó és újság részt vett a pánikkeltésben és ezzel igen jól keresett. Azonkívül nem akar ilyen kívülálló témával a csalánba nyúlni. Ekkora bátorságot és erőt, hogy ellenálljanak az ezt követő támadásoknak, nem feltételezünk a ZDF-ről. Ralf Wurzbacher (Fordította: Király József)