Az első robotokat a ’60-as években a finommechanikai iparban alkalmazták. Ezek a gépek valójában rendkívül primitívek voltak: előre megírt, általában mágnesszalagra programozott mozdulatsorok ismétlődő elvégzésre voltak alkalmasak, létezésük azonban új távlatokat nyitott. A gépek megjelenése gyökeresen átformálta a munkaerőpiacot – természetesen az ember hátrányára, másrészt azonban termelékenységi áttörések sorozatát indította el.

Azóta sok idő telt el. Szakemberek szerint két évtizeden belül minden átlagos háztartásban természetes lesz egy robot, amely a házimunkák jelentős részének elvégzése mellett akár speciális feladatokra is alkalmas lesz. Bár ezek a robotok ma még főképp játékszerként funkcionálnak, a jövő elkezdődött.

Valószínűleg mindenki számára ismerős Aibo, a Sony cég első, viszonylag komplex mesterséges intelligenciával bíró robotkutyája. Aibo memóriamodulja, valamint kamerái és hangfelismerő rendszere segítségével megismeri gazdáját, igazi kutyaként játszik vele, vagy akár önállóan egy labdával, és ha lemerül, magától megkeresi töltőjét és leheveredve rácsatlakozik.

A mű háziállat ma már a múlt. A Sony tavaly piacra dobta Qriót, az alumínium családtagot. Az ember formájú, kisgyerek méretű robot tökéletesen közlekedik ismeretlen helyen, az emberhez hasonlóan könnyen megtanulja például egy lakás elrendezését, ahol ezt követően otthonosan mozog. Qrio már folyékonyan és intelligensen beszél, egyszerűbb témákban párbeszédre és valós idejű reakciókra is képes. Ráadásul memóriamoduljával korlátlan (!) számú embert képes megjegyezni arcról és hangról egyaránt, sőt a későbbiekben asszociációkra is képes az egyes személyekkel kapcsolatban. Bizonyos szempontból tehát valóban családtagként kezelhető. Sikerét jelzi, hogy borsos ára ellenére alig egy év alatt 600 ezer darabot adtak el belőle.

A házirobotok kategóriájában a legújabb fejlesztés Qriót is túlszárnyalja. A Robosapien elnevezésű gép ugyan más alapon működik, ám hatékonyságában vetekszik elődeivel. Robosapien nem bír hagyományos mesterséges intelligenciával, cselekedeteit emberi távirányítással végzi, mozgása, helyzetfelismerő és -megoldó képessége azonban jóval kifinomultabb. A buldózerszerű rombolástól a puha ceruzarajzok készítésig mindenre képes, ráadásul cselekvés közben tanul is, azaz egyazon cselekménysorban a korábban elkövetett hibáját következő alkalommal korrigálja. A civil verzióban – valószínűleg biztonsági okból – nincs hosszú távú memória, így ha két órán át nem beszélnek vele, akkor kikapcsol és mindent elfelejt.

De mi is az a mesterséges intelligencia – az MI -, aminek fejlesztése manapság még a robotika egyik legnagyobb kihívása? Bár a kifejezést számtalanszor használjuk, valódi értelmével kevesen vannak tisztában. Legtalálóbban talán Elanie Rich fogalmazta meg: "az MI mindaz, ami a számítógépet képessé teszi olyan tevékenységek ellátására, amelyeket addig csak az ember volt képes elvégezni."

A fejlesztésben, bármily banálisan hangzik is, kulcsszerepet játszik a számítógépes játékipar, itt ugyanis épp olyan rendszerű mesterséges intelligencia vezérli a játékos gépi ellenfeleit vagy partnereit, mint a robotokat. Egy harci játék például igen hamar unalmassá válik, ha az MI helyett megírt jelenetekkel tömik tele, s az adott helyzetekben az adott karakterek minden végigjátszáskor ugyanúgy reagálnak. A fejlettebb játékokat éppen az teszi időtállóvá, hogy az MI vezérelte szereplők reagálnak az emberi játékos cselekedeteire, és annak megfelelően szervezik – ez nagy szó! – saját taktikájukat.

A mind ez idáig legkomolyabb MI-vel programozott Far Cry című videójátékban például akár több száz esetben is képes a gép mindig másképpen, a játékos taktikájának megfelelően alakítani a gépi ellenfelek reakcióját, mindezt ráadásul döbbenetes, valós időben generált, több négyzetkilométer kiterjedésű pályákon.

A videójátékok azonban csak az alapját képezhetik az MI-kutatásoknak, a valós életben lényegesen összetettebb rendszerre van szükség. Az MI ugyanis semmiképpen sem keverendő össze az előre leprogramozott cselekvéssel, annak lényege éppen az egyedi helyzetfelismerés és problémamegoldás. Lényegében ez is függvények sorozata, azaz a gépnek meg kell adni, hogy milyen jellegű helyzetben milyen cselekvési lehetőségek közül válassza ki a legoptimálisabbat. A valódi intelligencia azonban tanulni is képes, és a tapasztalatai alapján következő esetekben önállóan finomíthat, vagy éppen gyökeresen módosíthat reakcióján.

Jelenleg a processzorok adatátviteli sebességén túl ez a robotika tökéletesítésének legnagyobb, ámde nem leküzdhetetlen akadálya. Az adatátvitel sebessége már-már megoldott: az emberi agy másodpercenként 100 ezer milliárd utasítást képes kiadni, míg a világ leggyorsabb mesterséges agya ennek a harmadát. A gép azonban kompenzálni tudja hátrányát lényegesen nagyobb pontosságával és sokkal kisebb hibahányadával. Az amerikai hadsereg által kísérleti üzemmódban már ma is használt harci gépek például 300 méterről egy pénzérmét képesek százszázalékos biztonsággal eltalálni, míg egy jól képzett lövésznek ehhez ugyanekkora távról egy kosárlabda-palánknyi területet kell.

A robotok katonai alkalmazása sokakban felvetheti a leginkább sci-fi filmekben megismert lázadó, gyilkos robotok rémképét. És bár a fejlesztők ezt kizártnak tartják, hiszen gépeik kizárólag százszázalékos emberi felügyelettel képesek működni, az iparág fejlődésének iránya elvben ezt a lehetőséget nem zárja ki.

Az MI tökéletesítése utáni időkön dolgozó kutatók ugyanis már azt vizsgálják, hogyan lehet összehangolni több robot munkáját egy központi egységgel. Kísérleti jelleggel nemrég már sikerült egy olyan robotcsoportot kifejleszteni, amelyik tökéletesen leképezte egy méhraj viselkedését a kaptár körül, és maguk képesek voltak érzékelni az egyes akadályokat, amelyeket önállóan szervezett mozgással képesek voltak kikerülni. Az áttörés tehát közel van. Ha pedig sikerül a robotok munkáját egy központi aggyal önszerveződővé tenni, ahol az ember már csak felügyeli a robotok által végzett folyamatokat, akkor elvileg az sem zárható ki, hogy a tanulni képes mesterséges intelligencia úgy dönt, az ember adott esetben már csak zavaró tényező számára. És a Skynet öntudatra ébred.