Az iraki háború nemcsak az iraki lakosokat sújtja, bár a veszteséget összeszámolva mégis az utóbbiak szenvedtek többet a mindent legázoló amerikai agressziótól. Még az is kutatásra vár, hogy milyen fegyvereket vetettek be az arab katonák ellen, mert egyes hírek szerint a bevonulók napalmot vagy ahhoz hasonló harci eszközt használtak. Az amerikai tengerészgyalogság ezredese – Joseph Boehm – megerősítette, hogy Bagdad felé vonulva úgynevezett MK-77-es gyújtótartályokat vetettek be, amelyek a Vietnamban is használt napalmbombák továbbfejlesztett változatai. Akik láttak napalm által összeégett embereket, letarolt tájat, azok tudják, milyen a barbárság eme fokozata. Mindez az emberiség „védelme” címszó alatt történt.

A napalmot már a második világháború alatt is alkalmazták. Eredetileg az alumínium nafténsavas és palmitinsavas sójának keverékét, később inkább kókuszzsírból nyert zsírsavak és olajsavak alumíniumsóját használták. Ha ebből 4-10 százalékot adnak benzinhez, kocsonyás anyag keletkezik; gyújtóhatása megnéziummal fokozható. Gyújtóanyagként sárgafoszfort, cink-metilt, foszfor-hidrogént, lángszórókban benzint, olajat alkalmaznak.

A kezdeti lelkesedés után az amerikai katonák is egyre inkább érzik a háború borzalmait. Az állandó életveszélyben élő katonák közül minden tizedik lelki beteg, a tisztek lemondásuk elfogadását követelik. Fokozza a pánikot az a „rejtélyes kór”, amely a Perzsa-öböl térségében március óta terjed; eddig két katona halálát okozta és mintegy 100-an betegedtek meg – adta hírül a CNN. A tüdőgyulladáshoz hasonló betegség előfordul Katarban, Kuvaitban és Üzbegisztánban is. Eddig azt sem tudták megállapítani, hogy baktérium vagy vírus után kell nyomozni. A figyelmet arra igyekeznek terelni az amerikai illetékesek, hogy valamilyen vegyi vagy biológiai fegyver, netán környezeti ártalmak okozzák a veszélyes tüdőgyulladást. Mivel eddig semmiféle bizonyítékot nem találtak Irak területén e tiltott fegyverek gyártására, minden alkalmat megragadnak ennek bizonyítására, illetve a hangulatkeltésre. Ezért mintákat vesznek a földből, a levegőből és a vízből.

Az elterelő manőverek ellenére a Washington Times augusztus 7-i számában egy figyelemre méltó hír jelent meg Mark Benjamin tollából. Eszerint az anthrax vagy más vakcinák (oltóanyagok) állhatnak az Irakban és a Délnyugat-Ázsiában állomásozó katonák súlyos tüdőgyulladásos eseteinek hátterében, ezt hivatalosan augusztus 6-án közzétették, bár megjegyezték, hogy korai bármilyen következtetést levonni – úgy látszik, öngólt rúgtak.

A Pentagon beszámolt arról, hogy kutatják a betegség okait, de az anthrax vakcináját nem említették. Egy, a kormány által készített tanulmány beszámol a vakcináról, mint a betegséget és a két katona halálát okozó lehetőségről. A tanulmány hat szerzője közül az egyik – Dr. John L. Sever – a George Washington Egyetem orvoskarának tanára a lehetséges megbetegítő okok között szintén említi az oltásokat. A fertőzés azért kétséges, mivel egymástól földrajzilag távol eső területeken jelent meg a betegség, Irakban pedig különböző egységekhez tartozó katonák betegedtek meg.

Egy 1998-as törvény szerint az oltás előtt és után a katonáktól vérmintát kell venni. Egy öböl-háborús betegségszakértő úgy nyilatkozott, hogy a Pentagonnak kötelessége a vérmintákat megvizsgáltatni, hogy a „blamázs” tisztázódjon. Kérdés, hogy jelen esetben elvégezték-e a mintavételt az Irakba vitt katonáknál is.

Az elmúlt év májusában jelent meg egy tanulmány az anthrax vakcinájáról, amely szerint úgy találták, hogy két katona tüdőgyulladás okozta haláláért a vakcina volt a felelős. Az anthrax vakcinájának reakcióiról 600-nál több tanulmány jelent meg – közel 400 000 esetről. Más mellékhatások is előfordultak, például hátfájdalmak és az oltóanyagra adott allergiás válasz hatására kialakuló nehézlégzés. A súlyos kór kivizsgálására fertőző betegségek szakértőiből és járványügyi szakemberekből két bizottságot hoztak létre – jelentette a CNN -, az egyik bizottság Németországban kutat, ahol a beteg katonák többségét kezelik, a másik bizottság Irakban végzi a feladatát, ahol a leggyakrabban jelentkezett a halálos tüdőgyulladás. Az életben maradt katonák közül tizenöten szorultak lélegeztetőgépre, köztük volt az a két katona is, akik elhunytak. Eddig tízen gyógyultak meg és augusztus 6-án még hárman géppel lélegeztek.

Nem ez az egyetlen eset, hogy hazájuktól távol harcoló amerikai katonák egészségkárosodást szenvedtek. Az 1991-es Öböl-háború után sorban jelentkeztek az ott járt katonák az úgynevezett Öböl-szindróma elnevezéssel emlegetett betegségekkel. Az amerikai illetékesek eleinte próbálták eltussolni az ügyet, de a későbbiekben annyi eset fordult elő, hogy a nyilvánosság is tudomást szerzett róla. Hogy tulajdonképpen mi is okozta a súlyos kórképet, pontosan máig sem derült ki, de a legvalószínűbb, hogy bizonyos fegyverekben használt radioaktív robbanóanyag volt felelős.

A felelősséget mindenesetre senki sem vállalta.