A radioaktív sugárzás pusztító hatásával először a hirosimai és a nagaszaki atomtámadás után szembesült az emberiség. Az eredmény még az atombomba kifejlesztőit és felhasználóit is megdöbbentette, és belátták, hogy az atomháborúnak csak vesztesei lehetnek, győztese nem. A radioaktív anyagok felhasználásáról azonban nem mondtak le. Ha nem is globális méretekben, de föl-fölbukkan a sugárszennyezés nyoma hol egy lokális háború, hol egy politikai gyilkosság nyomán.

A radioaktív sugárzás az egyik legalattomosabb gyilkos. Nincs színe, nincs szaga, nem érzékeli az élő szervezet, dózisától függően lassan vagy gyorsabban, de biztosan öl; különösen, ha a megtámadott szervezet nem is tud a létezéséről. Senkinek ne legyenek illúziói, hogy egy ilyen kiválóan álcázható „csodafegyvert” nem fognak alkalomadtán használni gátlástalan, hatalomra törő politikai kalandorok. A nemrég Libanonban lezajlott háború utáni vizsgálatok feltárták, hogy az izraeli bombák által ütött bombatölcsérekből vett földminták arra utalnak, hogy a nyári háborúban a világ legjobban felfegyverzett hatalma urániumalapú fegyvereket is használt. Erre mutatott a minták magas radioaktivitása, és ezt a kutatók mellett a brit védelmi minisztérium is megerősítette. A hírt a londoni The Independent lap közölte. De hasonló esetről volt szó annak idején a balkáni háborúban, a „kéthetes” izraeli-arab háborúban, erre készül Észak-Korea a robbantásaival, és ezzel gyanúsítja Iránt az Egyesült Államok. A kedélyeket jelenleg az Angliában élő orosz kém, Alekszandr Litvinyenko meggyilkolása borzolja. A KGB egykori ügynöke Putyin elnök kemény bírálója volt, Nagy-Britanniában kért menedékjogot és ott élt. A tünetek a súlyosan beteg Litvinyenkón sugárhatásra utaltak, de eleinte nem tudták eldönteni, hogy tallium vagy más radioaktív izotóp okozta a halálos dózist. Végül a brit egészségügyi szervek a polónium-210 izotóp használatát látták bizonyítottnak. A polóniumot (Po), amely a periódusos rendszer VI. oszlopába tartozó természetes radioaktív elem, M. Curie fedezte fel 1898-ban az uránszurokérc feldolgozása során. Leghosszabb élettartamú izotópjának felezési ideje 103 év, alfa-sugarakat bocsát ki. A polónium 210-es izotópját, amelynek felezési ideje 138,4 nap, atomreaktorokban is előállítják és alfa-sugárforrásként, valamint neutronforrás készítésére használják. Nevüket Curie hazájáról, Lengyelországról kapták. A polónium tulajdonságai hasonlítanak a tellúréhoz. A 210-es izotóp az egyetlen, amelyet engedély nélkül lehet vásárolni, de ára nem olyan olcsó, hogy ez lehetne egy gyilkosság legkézenfekvőbb eszköze. Alfa-sugaraival erősen roncsolja a szöveteket, ezért hatásos méreg készíthető belőle. A természetben számos radioaktív elem található – így a rádium, a tórium, az urán -, amelyek sugárzásukkal az élő szervezetekre olyan hatást fejtenek ki, hogy az anyag semleges atomjairól elektronokat választanak le, vagyis ionizálják azokat. Ezért ezt a sugárzást ionizáló sugárzásnak is nevezik. Három típusa van: az alfa-sugárzás igen rövid hatótávolságú, a levegőben néhány centiméterig jut el, tulajdonképpen nagy sebességű hélium atommagokból áll. A második típus a béta-sugárzás, ez is elég rövid hatótávolságú, nagy sebességű elektronokból áll, az atommagok béta-bomlásának eredménye. A harmadik a gamma-sugárzás, amely elektromágneses sugár, mint a fény vagy a hősugárzás, de azoknál lényegesen „keményebb”, rövidebb hullámhosszú. Az utóbbi az atommagban bekövetkező, ezért nagyobb energiájú folyamatokból származik. Amikor az ionizáló sugár kölcsönhatásba lép az emberi testtel, akkor átadja energiáját a szöveteknek. A különböző sugárzásfajták más-más biológiai hatást fejtenek ki a szervezetben, és a különböző szervek másképp reagálnak egy adott besugárzásra. A csontvelőt például jóval kisebb dózis is károsíthatja, mint a csontfelszínt. Ennek következményeként a vérképzés szenved károsodást, mivel a csontvelőben zajlik. A leggyakoribb megbetegedés, amely igen gyakran halálos, a leukémia bizonyos fajtái, amelyek sugárzás következményeként alakulnak ki. A Litvinyenkót ért sugárhatás (a polónium-210-es izotópja által) tehát igen rövid hatótávolságú, viszonylag rövid felezési idejű, ionizáló sugárzás volt. A rövid felezési idő azért „kedvező”, mert ha már elbomlott a bejuttatott mennyiség, akkor nehéz megállapítani a „fegyver” mibenlétét. Milyen sugárzás éri az emberi szervezetet élete folyamán? A világűrből érkező kozmikus sugárzás, valamint a kőzetekben és a talajban előforduló radioaktív izotópok (urán, tórium, rádium stb.) okozta sugárzás együtt alkotja az úgynevezett természetes háttérsugárzást. Ezt nem tekintjük károsnak, hiszen ezt minden ember megkapja, már az emberré válás óta. A háttérsugárzás a Föld különböző pontján eltérő mértékű, sőt, ugyanazon helyen is ingadozhat. Az egész földfelszínre nézve átlagos értéke évente 1-2 millisievert (mSv): a tengerszint feletti magassággal nő, de erősebb azon vidéken is, ahol a földben több radioaktív ásvány van; ilyen hely például Brazília. Az ember által a környezetbe juttatott ionizáló sugárzás többletterhelést jelent a szervezetre és genetikai károsodást vagy rosszindulatú daganatos betegséget is okozhat. Nagy dózis esetén a sugárzás hatása már néhány nap után jelentkezik. A dózis nagyságának növekedésével a vérképző rendszer, majd az emésztőrendszer károsodik, nagyobb dózisnál a központi idegrendszer mondja fel a szolgálatot. Litvinyenkónál is készültek csontvelő-átültetést végezni, de halála miatt erre már nem került sor. Nyilván nagy dózis érte a szervezetet, amelyet viszonylag későn diagnosztizáltak, a folyamat is gyorsan zajlott le. A szűk egy hónap, ami a mérgezéstől az orosz haláláig tartott, rövid volt ahhoz, hogy bármilyen beavatkozást sikerrel végezhettek volna. Polónium-210-es izotóp nyomait mutatták ki Borisz Berezovszkij irodájában is Londonban, aki Litvinyenko munkaadója és barátja volt. Berezovszkij több éve Londonban él, három éve kapott politikai menedékjogot, miután csalás vádjával körözik az orosz hatóságok. Sugárnyomokat találtak a British Airways légitársaság három repülőgépén, amely gépek október vége és november 29-e között 221 utat tettek meg, így igen nehéz lesz átvizsgálni a gépen ez idő alatt tartózkodó utasokat a sugárszennyeződést illetően. Nemrég Mario Scaramella olasz üzletember szervezetében is jelentős mennyiségű polónium-210-et találtak a londoni hatóságok. Scaramella Litvinyenko olasz KGB-kapcsolata lehetett és együttműködött az orosszal; Scaramellát kórházba szállították és azóta ki is engedték: rajta nem mutatkoztak olyan tünetek, mint Litvinyenkón. A biológiai felezési idő az az időtartam, ami alatt a szervezetbe juttatott radioaktív izotóp 50 százaléka kiválasztás útján (vizelet, széklet) elhagyja a szervezetet. A rosszindulatú daganatok megjelenése és genetikai ártalmak csak hosszú idő után – évek múlva – jelentkeznek, és még nagyobb dózis esetén sem betegszik meg minden besugárzott egyén. Mivel mind a rosszindulatú daganatokat, mind a genetikai ártalmakat más környezeti tényező is okozhatja, csak akkor lehet egyértelműen bizonyítani a sugárzás betegséget előidéző hatását, ha a rákos betegségek és a genetikai ártalmak az adott népességen belül jelentősen megnövekszenek. Ilyen eset például a csernobili katasztrófa utáni pajzsmirigyrák-betegségek számának megugrása gyermekeknél. Az egyedek sugárérzékenysége ugyanakkor változó, ezért a kísérleteknél, amelyekkel a dózis hatásgörbéjét veszik föl, azt határozzák meg, hogy mekkora dózisnál pusztul el az egyedek 50 százaléka. Az időtartamot is rögzíteni kell, amely alatt a halál bekövetkezik (ez általában 30 nap). Az ionizáló sugárzás ellen a sugárforrástól való távolság növelésével, a sugárzási térben való tartózkodási idő csökkentésével és sugárelnyelő fallal lehet védekezni. A testünkbe bekerülő – belélegzett, vagy táplálékkal, ivóvízzel bejutott – izotóp hatásának csökkentése a fent említett három módon nem lehetséges, hiszen a bejutott izotóp folyamatosan sugározza belső szerveinket. Legérzékenyebbek a még kevésbé differenciált szövetek, valamint az élénken osztódó sejtek, utóbbiak különösen az osztódási folyamat első fázisában. A sejtmag sugárérzékenysége nagyobb, mint a sejtplazmáé. Minél rövidebb egy sejt élettartama, annál érzékenyebb a sugárzásra. Az állati és emberi szervezetek sugárzásra legérzékenyebb sejtjei az ivarsejtek, közöttük is a hímivarsejtek különböző fejlődési alakjai. Lényeges ismerni, hogy melyik izotóp hol gyűlik össze a szervezetben. A trícium, a cézium-137 egyenletesen oszlik el. A jód-131 a pajzsmirigyben gyűlik össze, a rádium, a plutónium, a stroncium a csontban rakódik le. Utóbbiak azért is veszélyesek, mert az üreges csontokban van az egyik legérzékenyebb szervünk, a csontvelő. (hankó)