Szaknyelven szólva egy tornádó sebességével sodorta el az OMSZ éléről a "lendületben lévő" kormány, az állítólag indokolatlan és szakszerűtlen döntéseket hozó Mersich Ivánt. Már önmagában az is érdekes, hogy a több mint egy évtizede az OMSZ elnökeként dolgozó szakember munkájára ez idáig nem volt panasz, szakszerűtlen döntéseket nem igen hozhatott. Ha így lett volna, nyilván már rég nem Mersich Iván állt volna az intézmény élén.

Mi is történt valójában? A már évek óta tartó megszorítások addig juttatták az országos intézményt, hogy anyagi okokra hivatkozva kénytelen volt számos munkatársától megválni, megfigyelő állomásainak egy részét pedig bezárni. Jelenleg kilencven fölött van azoknak az állomásoknak a száma, amelyekben csak automaták működnek, vizuális észlelés nem. A csődközelben lévő OMSZ legutoljára az ország egyetlen hegyvidéki megfigyelőállomását, a Kékestetőit is kénytelen volt magára hagyni; immár ott is automaták mérik a hőmérsékletet, de a felhőzetről, a vízgőz növekedéséről vagy csökkenéséről nem lesznek adatok. A tavalyi 2,4 milliárd forint helyett ugyanis 2005-ben 300 millió forinttal kevesebbel gazdálkodhat az intézmény, ezért kellett a fájdalmas döntéseket meghozni.

A közelgő vihart jelezte már, hogy a meteorológiai szolgálat nemrég bejelentette: a balatoni viharjelzést ezentúl Budapestről adják le. Lett is felháborodás, a tóparti önkormányzatokat tömörítő Balaton Szövetség a környezetvédelmi tárcához fordult, mivel a siófoki megfigyelőállomás bezárásával veszélyben érezték a Balaton vízi biztonságát. Mersich Iván azt elismerte, hogy szakmailag nem indokolt az állomás megszüntetése, de a szolgálat költségvetési támogatásának folyamatos csökkentése 2004-ben oda vezetett, hogy az alkalmazottak 15 százalékát " 45 főt " el kellett bocsátani. Ráadásul 2005-től a korábbi öt hónapról hét hónapra növelte a Belügyminisztérium a viharjelzés éves időtartamát, ugyanakkor az ehhez szükséges 15 millió forint pluszköltség helyett a szolgálat csak négymillió forintot kapott a környezetvédelmi tárcától.

A siófoki állomás működtetésével korábban is voltak már gondok. Az OMSZ állandó anyagi gondjai miatt 1992-től átmenetileg az ORFK üzemeltette a riasztó fényjelzést. A balatoni viharjelzés igen régi szolgáltatás, 1934 óta figyelik a közelgő viharokat és figyelmeztetik a vízen lévőket és a fürdőzőket. A ’80-as években alakították ki a tó körül az automata mérőállomás-hálózatot, a riasztási rendszer bázisa is a siófoki állomás lett, és a megelőző hangjelzésről a fényjelzésre tértek át.

Az egyre romló helyzetet és az ellehetetlenülő szakmai munkát a munkatársak is megelégelték, ráadásul kétségessé vált a 13. havi bér kifizetése és az évi hatszázalékos béremelés biztosítása is.

Pedig a meteorológiai szolgáltatásokat szinte mindenki igényli és használja, az OMSZ hányattatott sorsa ugyanakkor azt igazolja, hogy Magyarországon valójában nem sikerült sehová sem beilleszteni az országos hatáskörű intézményt. Napjainkig a több mint százéves intézménynek számos gazdája volt, de egyik sem bizonyult gálánsnak. A kultusztárcától a földművelésügyi minisztériumon át a honvédelmiig sok főhatóság kebelében volt az intézmény, de felügyelte már a Minisztertanács (nyilván nehogy esőt jelezzenek előre április 4-ére), a Magyar Tudományos Akadémia, majd az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is. Végül 1987 óta a környezetvédelmi miniszter felügyeli. Mersich Iván szerint az alapproblémát az okozza, hogy jogilag nem tisztázott, hogy mit vár el az ország a szolgálattól és azt miként szeretné megkapni: közszolgáltatásként, üzleti tevékenységként vagy a kettő keverékeként. Jelenleg ugyanis a szolgálat költségvetésének a fele üzleti tevékenységből származik, miközben ez több vonatkozásban is törvénysértő, mert nem alkalmazhatják sem az ár-, sem az illetéktörvényt. Ezt a helyzetet az illetékesek jól tudták, mégsem történt semmi a jogi háttér tisztázása érdekében, ehelyett idén a korábbi öt százalék helyett már saját bevételének 15 százalékát köteles visszafizetni a szolgálat a központi költségvetésbe.

A kialakult áldatlan állapotról sajtótájékoztatón beszélt az akkor még elnökként működő Mersich Iván. Hogy tulajdonképpen mi is volt a baj személyével, csak sejteni lehet. Az állandó eufóriában leledző kormány nyilván zokon vette, hogy az elnök elmondta, hogyan is áll a helyzet a meteorológia területén, ahelyett, hogy a "lendületben lévő ország" páratlan jólétéről és sikereiről adott volna hírt. Vagyis nem jól "kommunikálta" a csőd közeli állapotot.

Pedig ha valamikor, akkor ezekben és az elkövetkezendő években nagyon nagy szükség lesz az időjárás várható változásának elemzésére. A váratlanul lecsapó elemi erejű viharok már Európát sem kerülik el, több helyen az anyagi kár mellett emberéleteket is követel. De figyelembe kell venni a lakások szigetelésénél, a házak tetőszerkezetének erősségénél, a csatornák vízáteresztő keresztmetszeténél, a munkarend megállapításánál és sok más esetben. Ezekre a változásokra előre föl kell készülni, különösen a mezőgazdaságban, ahol új, szárazságtűrő növényfajtákat kell kinemesíteni. Elsősorban azért, mert a klímaváltozás abba az irányba mozdul el, hogy nem annyira a csapadék mennyisége, mint az eloszlása változik meg elég drasztikusan. A nyarak várhatóan szárazabbak, a telek pedig csapadékosabbak lesznek és gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási jelenségek, mint például a különösen száraz és a bő csapadékú időszakok. Az Oxfordi Egyetem nemrég készített modelltanulmánya szerint száz éven belül akár 11 Celsius-fokkal is nőhet a Föld átlaghőmérséklete. Ez azt jelenti, hogy a felmelegedés maximális mértéke a duplája is lehet annak, amit eddig a legpesszimistább számítások jeleztek előre. Európában rendkívül meleg és száraz nyarak várhatóak, gondoljunk csak a 2003. év nyarára. Az új modellezés szerint az egész mediterrán medence elsivatagosodik, az ázsiai térségben " például a világ legnépesebb országában, Kínában " 300 millió ember maradhat ivóvíz nélkül a gleccserek elolvadása következtében. Éhínség is várható, hiszen 1 Celsius-fok melegedés a rizstermelést 15 százalékkal csökkenti.

Az ipari forradalom óta csupán egy Celsius-fokkal nőtt az átlaghőmérséklet, de már ez is elindította az elsivatagosodást és a sarki jég olvadását. A melegedéssel összefüggő gazdasági károkat jelenleg évi 150 milliárd dollárra becsülik és ez az érték 2010-re megduplázódhat.

Kofi Annan, az ENSZ főtitkára az egész világot átfogó riasztórendszer kiépítését javasolta, szorgalmazva, hogy a világ országai határozott intézkedésekkel válaszoljanak a klimatikus viszonyok változására. A határozott intézkedés nálunk már megtörtént: eltávolították állásából azt az ember, aki jelezte, hogy baj van ezen a téren.