A nagydarab megdöfött fiú időközben „Józsikává” nemesedett, kinek feje fölött haloványan bár, de azért jól érzékelhetően ott virít a mártírium glóriája. Józsika betegágyánál szép zöld köpenyben megjelentek a balliberális politikusok. Aki nem jelent meg, az mind büdös náci, fasiszta csürhe volt eleinte. Aztán végül a lenácizott és lefasisztázott tömeg jót kacaghatott volna, ha lett volna hozzá kedve, de ilyen undorító, piszkos játékon már nem tud az ember nevetni.

A legvisszataszítóbb az árukapcsolás volt ebben az ocsmány komédiában. Ahogy a szegény ártatlan cigányokat gyilkoló fasiszta csürhe hátterét és annak sajtóját hamar megtalálták, akiknek ez a dolguk. Természetesen a Demokrata bűnéül rótták föl a tomboló náci terrort. Kikelt, mondták, a sárkányfogvetemény. A páratlanul flexibilis, egyik pillanatról a másikra megasztárrá avanzsált Józsika, kinek népszerűsége és ismertsége egyik pillanatról a másikra még a Caramel nevű amatőr táncdalénekes népszerűségét is felülmúlta, megérezvén az idők szelét, sietve revideálta emlékezetét és kinyilvánította, hogy a támadó már nem barna bőrű, hosszú hajú, nyírott szakállú fiú volt, hanem talán inkább kopaszra nyírt, bomberdzsekis, szőke, germán óriás, akinek a mellére alighanem náci sas volt tetoválva.

Csak idő kérdése lett volna, hogy Józsika látni vélje a háttérben magát Orbán Viktort, amint a támadó szkinhed horda zsebébe egyik kezével muzeális értékű tokaji aszút dugdos, miközben a másik kezével a Demokrata előfizetésére buzdítja őket. Hiába, nagy dolgokra képes az orvostudomány. Nem kétséges, hogy Józsika még ufókat is látott volna a kórházi ágyon, ha nem akadályozza meg ebben a páratlan éleslátásban a rendőrség eredményes nyomozása.

De megkerült a tettes. És lelepleződött az egész félelmetes gépezet. Ahogy a csúcstól a legalsó szintig szinte másodpercek alatt végigfutott a riadó. Még belegondolni is félelmetes, hogy mi van, ha a támadó nem cigány. Nem szkinhed, nem is szélsőjobboldali fasiszta bérenc, csak egy hülye, hőzöngő 17 éves fiú, aki a bőven nézegetett akciófilmek – Penge 1, Penge 2., Penge 3., Hegylakó és a többiek – hatására úgy gondolta, hogy ott a buszon kirántja kardját és döf. Mi lenne abból a fiúból, ha nem volna cigány.

De lám, még egy cigány sincs biztonságban, ha a politikai gépezet útjába kerül. Egyes lapok öles cikkeket hoztak arról, hogy a kardot használó, Mortimer névre hallgató fiú, mondjon bármit is, az nem lehet cigány. Mert cigány nem tesz ilyet. A legmesszebbre Horváth Aladár, a sikeres lakáskereskedő és emberjogi harcos ment, aki kijelentette, hogy akkor is rasszizmus van, ha cigány volt a tettes, mert vannak öngyűlölő, mélymagyarkodó cigányok is.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Ez vegytiszta náci logika. Fordítsuk csak meg: az áldozat csak „német” lehet. A támadó, „magát németnek valló zsidóbérenc” (ez felel meg az öngyűlölő mélymagyarkodó cigánynak), mert német nem tesz ilyet…

Az embernek ekkor ködlik fel először Adolf Hitler és a náci Németország emléke. Másodszor akkor, amikor a Demokrata és a Szkítia könyvesboltok elé az éj sötétjében fenyegető feliratot festettek valakik: „Szégyelld magad, már megint nácinál vásároltál.” Ezt annak idején a szerzői jog birtokosai ekképpen fogalmazták meg: „Kauft nicht bei Juden!” ami lényegében véve ugyanaz. Kérdés már csak egy marad: mikor lendül az első demokratikus féltégla és melyik bolt kirakatába?

A gondosan nácitlanított Európában, ahol a még ma is a veszedelmes bolsevik és kommunista bűnözők szabadon járhatnak-kelhetnek, sőt magas tisztségeket tölthetnek be, a náciveszélyre hivatkozni morálisan éppen úgy elfogadhatatlan, mint amikor a nácik a zsidóveszélyre hivatkoztak.

Így már csak egy kérdésre kell felelnünk. Miért éppen a Demokrata? Miért az agresszív és egyre hevesebb gyűlölet az újkor bolsevik-náci (micsoda képtelen párhuzam!) keretlegényeiben és keretleányaiban a Demokrata iránt? Mi az a specifikum, ami ezt a gyűlöletet kiváltotta? Az olvasó talán már tudja a választ: a nemzeti büszkeség iránti vágy és akarat. Fejére állt a világ.