2025: sorsfordító év
Az a meggyőződésem, hogy ez az év, amelybe éppenhogy csak beleléptünk, sorsfordító lehet mindannyiunk számára. Ez érvényes hazánkra, Európára és érvényes lehet az egész világra is. Sokszor, sok évről elmondták már persze ezt az elmúlt évtizedekben is, volt, amikor bejött, volt, amikor nem, most azonban úgy vélem, valóban látható tények mutatnak abba az irányba, hogy idén nagy fordulatok állhatnak be a világtörténelem menetében.
Kezdjük saját magunkkal, Magyarországgal. 2025 már eleve azért fontos év, mert utána négy hónappal, vélhetően 2026 áprilisában parlamenti választások lesznek nálunk, és az, hogy ki nyerhet szűk másfél év múlva, a következő év vége felé már lehet hogy látható lesz. Persze ezt sem jelenthetem ki teljes bizonyossággal, mert a politikában három-négy hónap óriási idő – ezt megtanulhattuk akár 2022 tavaszán is, amikor februárban kitört az orosz–ukrán háború –, mégis, néhány forgatókönyv felvázolható.
Az igazi kérdés az: mi dönthet 2026 tavaszán?
Erre abból a feltevésből kiindulva próbálok válaszolni, hogy nem számolok valamilyen rendkívüli esemény – világháború, újabb háborúk, újabb pandémia, bármilyen vis maior fordulat – bekövetkeztével. Ez utóbbiakra ugyanis nem lehet felkészülni, csak ott és akkor lehet rájuk választ keresni az ország jövőjének védelme érdekében, ha bekövetkeztek.
Ha tehát vis maior mentes évként tekintünk 2025-re és a belpolitikánkra, akkor megítélésem szerint a politikai versenyt a gazdaságunk állapota fogja leginkább eldönteni az Orbán-kormány és az újonnan előkerült és váratlanul megerősödött ellenfél, a Magyar Péter által vezetett Tisza Párt között. Azért gondolom így, mert az eddigi tapasztalatok alapján az ellenzék egyetlen esélyes pártjának vezetőjét személyes megtámadásával nem teljesen sikerült eddig megrendíteni. A Fidesz erre láthatóan nagyon nagy súlyt fektet, teljes joggal, hiszen valóban egy legkevésbé sem jellembajnok – mondhatnám csúnyábban is – áll a pást másik felén, tehát van mit támadni a személyiségi vonásain és hazudozásain, viselt dolgain egyaránt. Igen, de az is látható, hogy itt nem Magyar Péter személye a meghatározó, hanem az a tény, hogy megjelent a színen egy olyan figura, aki egyfajta reményt ad az Orbán-korszakot már régóta ki nem állható választópolgároknak. E választók száma el nem hanyagolható, ami annak az egyszerű politológiai közhelynek is betudható, hogy négy választási ciklus után minden kormányzat valamelyest kopik. Ez mindig és minden korban így volt, az elkopás természetes politikai jelenség. Nincs mit csodálkozni és nincs mit meglepődni vagy megsértődni rajta, viszont lehet ellene tenni: minden emberi vagy intézményi viszonylatot meg lehet újítani, tanulva a hibákból és új ötletekkel, frappáns megoldásokkal előállni.
Sőt, jómagam ezt úgy látom, hogy talán nem is akkora tragédia a Fidesz–KDNP-nek, ha van végre egy komolyan vehető politikai ellenfele. Miért? Azért, mert az ellenfél nélküli állapot – ami immáron több mint tíz éve fennáll – mégiscsak elkényelmesít és az innovatív, jó helyzetfelismerő képességet, gyors reagálókészséget tompíthatja. De legalábbis nem fejleszti. Ezzel szemben ha megjelenik egy olyan figura a politikai térben, aki láthatóan komolyan veszi, hogy márpedig ő lesz az ellenzék Messiása, és szinte naponta eszerint cselekszik, ilyen testmagasságba vagy szemmagasságba próbálja helyezni magát, akkor azt a másik félnek komolyan kell vennie és mintegy megrázva magát újra harcba kell szállnia. Itt jegyzem meg: Orbán Viktor mindig is akkor volt elemében, ha volt ki ellen felvenni a kesztyűt – nem a glaszékesztyűt, ez fontos! –, ha volt komolyan vehető ellenfele, netán ellensége a politikai térben. Abban a pillanatban visszatér az ötletes, gyors reagálású, váratlan húzásokra képes Orbán Viktor. Ezt látjuk most is.
Ezért gondolom, hogy a 2026-os választás győztese – immáron egymás után ötödször – minden további nélkül ismét Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP lehet. De ennek a kulcskérdése megítélésem szerint – a vis maiorokat ismét leszámítva – nem más, mint a gazdasági növekedés beindulása vagy annak elmaradása. Hangsúlyozom újra, hogy az emberek egy jelentős részét anyagilag megtépázták az elmúlt évek – pandémia, infláció, háború –, és ők nem Magyar Péter miatt szavaznának a Tisza Pártra, hanem azért, mert el akarják hinni, hogy a változás az ő egzisztenciális kilátásaikat is javíthatja. Nos, ezért meghatározó a 2025-ös évben a gazdaság alakulása, az, hogy láthatóan, érezhetően meginduljon a gazdasági fejlődés.
S itt már persze át is tértünk egy másik metszetre, ez pedig Európa, konkrétan az unió, még konkrétabban a brüsszeli elit. A legfontosabb kérdés ezzel összefüggésben az, hogy a szuverenista erőknek, amelyek most már frakciót és pártot is alapítottak az Európai Parlamentben (Patrióták Európáért néven), mennyire sikerül a teljesen tévúton járó brüsszeli globalista, háborúpárti elitet valamilyen formában kordában tartani, netalán valahogyan leváltani – ez utóbbi nyilván korántsem egyszerű kérdés. Ha ugyanis az unió vezetése valóban megteszi azt az őrültséget – és Donald Trumpnak azt a szívességet –, hogy átvállalja az amerikaiaktól az orosz–ukrán háború költségeit, Ukrajna pénzzel, paripával és fegyverrel való ellátását, ezáltal fenntartja az Oroszországgal ellenséges viszonyát 2025-ben akár az év végéig is, akkor mi is bajba kerülünk a többi tagállammal együtt. Az növekvő inflációt, energiahiányt, elszegényedést, kilátástalanságot, Európa további gazdasági leépülését fogja jelenteni.
Én mindig azt tanultam, hogy a politikai ellenfeleket soha nem szabad lebecsülni, így van ez Ursula von der Leyen, illetve Manfred Weber „csapatával” is. Látnunk kell, hogy 2025-ben ők egyfajta „végső összecsapásra” készülnek a szuverenista erőkkel, különösen velünk, magyarokkal, hiszen mi vagyunk a leginkább rebellis nemzet a 27 közül az ő szemükben. És ez az összecsapás egyszerre több fronton zajlik, és ezek össze is függenek egymással: a brüsszeli elit – a globális háttérerők nyomására is – centralizált és szuperföderális uniót akar létrehozni, amelyben az Európai Bizottság irányít, azaz a globalistákat totálisan kiszolgáló Ursula von der Leyen és köre. Ha ugyanis ezt elérik, akkor a vétójog elvonását is megcélozhatják, és utána már nem lesz akadály a céljaik megvalósítása előtt. Céljaik között pedig nem pusztán az ukrajnai háború folytatása, Oroszország legyőzése az egyetlen, hanem többek között a teljesen eszement méregzöld ideológiára épülő szén-dioxid-leépítés, ami megadja a kegyelemdöfést az európai gazdaságnak. S akkor még nem is beszéltünk a migráció iránti elkötelezettségükről, amelyet szintén akkor tudnak teljes mértékben keresztülvinni, ha valóban létrehozzák az uniós szuperállamot.
Nos, ezzel kell a legnagyobb erőbedobással szembemennünk, ha kell egy, az unió jövőjével átfogóan foglalkozó konvent kierőltetésével, amely az EU radikális reformját célozhatná meg a nemzetek Európáját létrehozva. Ehhez persze nagy erő kell, és ezek a kérdések is eldőlhetnek 2025-ben. Globalizált unió vagy szuverenista unió? – ez itt a kérdés, mondhatnánk joggal.
A szerző az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója.