A célpont Budapest
Gyurcsány káoszt akar kirobbantani, és nem nehéz kitalálni, hogy e káoszhoz bőven talál majd támogatókat a nemzetközi pénzhatalom körein belül.
Nagy Imre és mártírtársai újratemetésével kezdődött. Október 23-án majd megemlékezünk a politikai rendszerváltozás 30. évfordulójáról is, amikor Szűrös Mátyás, az állampárt központi bizottságának titkára, egyben az Országgyűlés elnöke a Parlament erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot. Az erkélyig népköztársaság voltunk, utána köztársaság. Az 1990 márciusában–áprilisában lezajlott választásokkal pedig megalakult az első szabadon választott országgyűlés.
Benne mindenféle pártokkal. Az addig 99,9 százalékos támogatottságú MSZP (az MSZMP jogutódja) például csupán a mandátumok 8,5 százalékát szerezte meg, de ez nem zavarta őket, mert már az úgynevezett előprivatizáció idején, a nyolcvanas évek második felében azzal voltak elfoglalva, hogy vittek mindent, ami értékes és mozdítható. Ahogy mondani szokás, csak a szökőkutat nem lopták el, mert le volt betonozva. Ezt a szokásukat a szabadság első 30 évében töretlenül megtartották. Jött Horn Gyula, jött a Bokros-csomag, a kakaóbiztos számítógépek, a kizsebelt államháztartás…
És így tovább. Ha a jobboldal került hatalomra, elkezdődött a romeltakarítás, a fejlesztés, itt-ott megcsillant némi pénz, ha a baloldal jött vissza, akkor leromboltak mindent, és loptak, loptak egyre fifikásabb eszközökkel, trükkök százait bedobva. Most úgy fest, a jobboldal tartós kormányzásra rendezkedett be, az ország népe föllélegezhet. Látszik is Magyarországon, hogy jól mennek a dolgok, hogy egyre több mindenre jut pénz. Hogy van pénz…
Látják ezt a baloldaliak és a liberálisok, akik az elmúlt kilenc évben alaposan lerongyolódtak. Dolgozni nem tudnak, nem is szeretnek, ők csak a rabláshoz, a fosztogatáshoz és a rágalmazáshoz értenek. És ekkor jött a nagy ötlet. Budapest multikulturális nagyváros, amelynek lakói, illetve azok jelentős része igazából csak önmagát szereti. Nem érez együtt Magyarországgal, a vidék az ő számára másodrendű, szúnyogcsípéses világot jelent. Mindez megjelenik a választási eredményekben is. Amíg a legutóbbi európai parlamenti választásokon a Fidesz–KDNP vidéken 60 százalék körüli eredményt ért el, a fővárosban az arány alig haladta meg a 40 százalékot.
Gyurcsány Ferenc látta meg először a nagy zsákmány lehetőségét, hogy teljes ellenzéki összefogással matematikailag van esély Budapesten hatalomra kerülni, és mert a főváros közel kétmilliós népe igen gazdagon tejel, az ellenzék itt rengeteg pénzhez tudna jutni. A zsákmány reménye mozgatja most az ellenzéket, ezért bukkan fel egyre több különös figura, akik érezvén a pénz szagát, igyekeznek magukat sietve az első sorokba pozicionálni, mert tudják, hogy nemcsak éhesnek, gyorsnak is kell majd lenni…
A ballibek célpontja Budapest. A főváros csodás vagyona és kincsei, ezért az őszi választásokig tartó kampány rendkívül kemény lesz, mert ők a kincseskamra kulcsára feljogosító többséget bármi áron meg akarják szerezni. Ám jó, ha tudjuk, hogy a Böszmét nemcsak a pénz vágya hajtja, hanem a revánsé is. Ha ez a csorda megvetheti a lábát Budapesten, a kétmilliós fővárossal olyan zavart okozhat az ország működésében, aminek beláthatatlanok a következményei. Gyurcsány káoszt akar kirobbantani, és nem nehéz kitalálni, hogy e káoszhoz bőven talál majd támogatókat a nemzetközi pénzhatalom körein belül. A káosz az ő világa, a káoszból akár az ő visszatérése is kikavarható… Borzalmas áron, de az őt nem érdekli.
Polgárok, vigyázó szemeteket Budapestre vessétek!