Mészáros László

Avagy ahogy a neokonzervativizmus megérkezett Magyarországra

A neoliberalizmussal (vagy úgy ha tetszik, a neokonzervativizmussal) terhelt és meglehetősen retrográdra sikerült posztmodern világunk egyik legfontosabb jellemzője a kölcsönre vásárolható Suzukik és Opelek, na meg a plázák mellett a viszonylagosság; az erkölcs, a bűn, a jog, az igazság, a hazugság és egyebek relativitása. Dávid Ibolyát (DI) ma árulással vádolnom tehát badarság lenne (persze például a romantika korában egészen más volna a helyzet). Megingathatatlan optimizmusom azt sugallja, hogy azoknak az sms-eknek se higgyek, amelyek szerint DI-t kábítószeres fiával zsarolnák a baloldalról (bár megjegyzem, ez elfogadható ok lenne DI viselkedését menteni). DI tehát számomra talány marad. Amit az utolsó napokban, sőt az utóbbi egy-két évben csinált, az könnyen magyarázható lenne azt feltételezve, hogy DI egyszerűen ostoba. Ugyan az MDF egyes volt és jelenkori embereitől (lásd Herényi, Csapody, Boross) megszokhattuk már a ragyogó szellemiség feltűnő hiányát, mégse könnyű azt feltételeznünk, hogy DI valóban ennyire ostoba. Annak ellenére sem, hogy a büszke és üres maradiság-pártiság vállalása ma Magyarországon kelthet némi gyanút szellemi képességeit, vagy legalábbis a világ dolgait érintő tájékozottságát illetően.

Miután megállapodtunk abban, hogy DI viselkedését nem intézzük el azzal, hogy egyszerűen leárulózzuk vagy leostobázzuk, nézzük meg, hogy jutunk-e valahova a kampány alatt, illetve az ominózus napokban a két választás között DI által mondottakat elemezve. A következőket érdemes végiggondolnunk:

1., DI mondja: „nem hajlandó a hatalomba segíteni sem Orbánt, sem pedig Gyurcsányt”. Érthető önállósági szándékról tesz tanúbizonyságot e kijelentés, de felveti annak lehetőségét, hogy DI-nak komoly gondjai lehetnek az elemi számtan (százalékszámítás) bizonyos fejezeteivel. Ez ugyan (a részletek kifejtésével nem sértve az olvasó intelligenciáját) annyit valóban megenged, hogy őszintének tekinthessük DI fenti kijelentését, de így okoskodásunk félresikeredik, hiszen megállapodtunk abban, hogy nem tekintjük DI-t ostobának.

2., DI mondja: „nem hajlandó asszisztálni ahhoz, hogy a Fidesz és az MSZP ígérgetéseikkel tönkre tegyék az országot”. E mondat megértéséhez már egy kicsit mélyebbre kell ásnunk ahhoz, hogy DI-t megkíséreljük logikájában követni. Nézzük először az ígéreteket. Az MSZP azt ígérte, hogy – tekintettel arra a „temérdek pénzre” (Kóka szóhasználata, Nap-Kelte, április közepe), amit az EU-tól várunk – az ország felemelkedésének érdekében nagy és kiemelt projekteket indít majd. (A többi MSZP-s ígéret nem érdekes – lényegében lári-fári.) A Fidesz – a költségvetést közvetlenül érintő – ígéretei a következők: a) 14. havi nyugdíj (ez így valóban suta, de érthető a 2002-es nyugdíjas szavazók miatt); b) 10 pontos tb-járulékcsökkentés; és c) vissza nem térítendő támogatások a kis- és középvállalkozásoknak.

Tekintve, hogy megállapodtunk abban (lásd fent), hogy DI-t tisztességesnek gondoljuk, fel kell tételeznünk, hogy amit megenged a Gyurcsány-csapatnak, azt ugyancsak megengedi az Orbán-csapatnak is; azaz, ha Gyurcsány költheti az EU-pénzt, akkor Orbán is megteheti ezt. (Megjegyzendő, hogy a Fidesz ez ügyben is kommunikációs hibák sorozatát követte el.) Azonban – az 1.) pont alatt kitárgyaltak alapján, azaz hogy DI mégiscsak Gyurcsányt támogatta Orbánnal szemben, és tekintve, hogy DI nem ostoba – arra a következtetésre kell jutnunk, hogy valami rejtélyes oknál fogva DI jóval többet hajlandó GYF-nek megengedni, mint OV-nak. A kérdés tehát ezek után az, hogy miért?

Van az MSZP kontra Fidesz ígéreteknek egy másik érdekes – eddig nem tárgyalt – vetülete is, amely DI viselkedésének megítélését is segítheti. Először is tegyük fel, hogy valóban jön az EU-pénz (körülbelül 15 ezer milliárd forint). Meglepő módon DI nem veszi észre (amikor a Gyurcsány- és az Orbán-ígéretektől azonosan akarja megóvni az országot), hogy a bejövő EU-pénzt – ami ugye az állampolgárok pénze lesz – Gyurcsány el akarja költeni az általa megszabott programokra, az általa megszabott módon. A lényeg itt az, hogy Gyurcsány el akarja költeni. Például 3 milliárdot kilométerenként autópályákra. Na ez az a pont, amikor DI-nak fel kellett volna ütnie egy lexikont és megnézni a következőket: a) „merkantilizmus” és b) „tervgazdálkodás”, majd pedig értelmeznie a lexikonban található meghatározásokat, összevetendő a piacgazdaság meghatározásával. Nem beszélve arról az ideális megoldásról, hogy tájékozódik a „neoliberalizmus” fogalommal kapcsolatosan is. De ha már ezeket nem teszi meg, akkor olyan népi közmondások felidézése is segíthette volna, mint például a „kecskére a káposztát” (mármint a köztulajdont). De ha nem jártas a közmondások terén, és nem érti a fenti fogalmak definícióit és öszszefüggéseit sem, akkor egy egyszerű kérdést kellett volna feltennie magának: Gyurcsány vajon Rubik Ernő-e?

A fenti Gyurcsány-féle gazdasági megközelítéssel szemben az Orbán-javaslat pusztán olyan költségvetési – talán joggal az EU-ból bejövő forintokat is ideszámítva – terheket tartalmaz, amelyek visszajuttatódnak, visszaosztatnak az állampolgárhoz. És ez az a pont, ahol DI már tetten érhető. A neoliberalizmus első számú ellensége ugyanis a közösség maga, illetve a köznek való juttatás, pláne ha az utóbbi lenyúlás nélkül zajlik. Aki pedig egy kicsit is jártas az Amerikai Egyesült Államokban történteket és az amerikai politikát illetően, az jól tudja, hogy a neoliberalizmus ott jobboldalról érkezett (ezért is nevezik inkább neokonzervativizmusnak), nem pedig a baloldalról, mint nálunk.

Ez tehát DI Fidesz-ellenességét magyarázni képes, sőt azt is, hogy mi ez az új DI-ötlet a hiteles (értsd: neo) konzervativizmussal kapcsolatban. Ugyanis bármilyen meglepő, hozzánk is elérkezett a neokonzervativizmus és hozzánk is jobbról jött, csakúgy, mint az USA-ba. És íme, DI igyekszik elhozni nekünk. Tekintve, hogy a neoliberalizmus és a neokonzervativizmus céljai – tudniillik a köz lenyúlása – egybeesnek, amint módszereik és stílusuk is, megkockáztatom megjósolni, hogy DI az új kormány lelkes támogatója lesz. Valamiféle álellenzéki formában.