Lehetne akár a legfontosabb nemzeti ünnep. Július 4. A függetlenség napja. Itt, Magyarországon. Július negyedike nem csak az észak-amerikai függetlenség napja, bár ma a világ ezt az eseményt ismeri, mert ezen a napon jelent meg 1776-ban az a függetlenségi nyilatkozat, amelyben az USA kinyilvánította elszakadását Nagy-Britanniától. Azonban évszázadokkal korábban, pontosan 1115 évvel ezelőtt, 907. július 4-én egy számunkra sokkal fontosabb esemény zajlott le, amiről nyomasztóan keveset tudunk és még kevesebbet beszélünk, holott ha valami, hát ez valóban a függetlenséget hozta el Magyarország számára.

Hirdetés

Ez volt a pozsonyi csata, amelyről alig találni híradást, azt is főleg nyugati forrásokban, ám az a kevés információ, ami összeszedegethető, egy elképesztő katonai teljesítményről ad számot. A történészek becslése szerint az Árpád fejedelem által vezetett 40 ezres magyar sereg zseniális hadi manőverekkel tönkreverte a magyarok ellen támadó egyesült nyugat-európai sereget, amelynek létszámát százezresre becsülik. Hogy mi volt a támadók célja, azt az Annalium Boiarum rögzítette. Eszerint IV. (Gyermek) Lajos keleti frank király elrendelte, hogy „ugros eliminandos esse”…, azaz, „elrendeljük… hogy a magyarok kiirtassanak”.

A kor frank és germán Európáját képviselő hercegek, grófok, főurak, főpapok vezette hatalmas sereg célja nem csupán a Kárpát-medencében és annak peremvidékén véleményük szerint arcátlan magabiztossággal berendezkedő magyarság megleckéztetése, hanem lehetőség szerint a kiirtása vagy legalább végleges megtörése, tartós alávetése volt. Ezért szerveztek a szükségesnél nagyobb sereget, mert nem csupán a győzelem kivívása volt a cél, hanem az utána következő bosszúhadjárat is. Ha sikerrel járnak, ma valószínűleg nem beszélhetnénk Magyarországról.

Nem számoltak azonban a magyar hadvezetés zsenialitásával és a kor hadi színvonalát meghaladó magyar harcászati képességekkel. A támadó sereg a Duna két partján érkezett Pozsony alá, az ellátmányt, a nehézfegyvereket és páncélos lovagokat pedig a feljegyzések szerint legalább száz hatalmas hajó hozta lefelé a Dunán. Ezt az irdatlan hadat semmisítette meg bravúros és hősies küzdelemben Árpád serege. Pozsonynál a Duna 250 méter széles, ezért a hajóhadat gyújtónyilakkal kellett elpusztítani, miközben mindkét parton hatalmas nyugati sereg védte őket. Mégis sikerült, a magyarok által használt visszacsapó reflexíjak képesek voltak ilyen távolságra is eljuttatni a gyújtónyilakat olyan tömegben, hogy a hajósok ne tudjanak ellenük védekezni. A hajóhad megsemmisült, a támadók elszakadtak egymástól. A magyarok előbb a déli oldali sereget verték tönkre, majd még az éjjel pihenés nélkül átúsztattak a Dunán – hogyan, csak találgathatunk –, és hajnalban rárontottak a még alvó északi seregre.

Elsöprő győzelmet arattunk. A Német‑római Birodalom csak 123 évvel később, 1030-ban merte megtámadni Magyarországot, de Szent István király a támadó sereg zömét Bécsnél foglyul ejtette. Ha azt mondjuk, a magyar államiság alapjait Szent István király fektette le, akkor a magyar nemzet megmaradását a Kárpát-medencében Árpád fejedelemnek köszönhetjük. És mivel ha nincs nemzet, akkor annak állama sem lehet, július negyedike a magyarság számára a legfontosabb évforduló. Ideje volna a nemzeti ünnepek sorába emelni. Mégpedig a legrangosabb helyre, mert ez a nap, ez a diadal máig ható erővel bír.

Korábban írtuk