Franciaország bekeményít. Nem számít, hogy rohamtempóban növekszik az állam­adóssága, hogy látványosan hanyatlik a gazdasága, és hogy Macron 2017-es hatalomra kerülése óta újabb egymillió fél­analfabéta kulturális színesítő özönlötte el Afrikából és a Közel-Keletről, a francia kormánynak megvan a maga prioritása: a világ civilizálása.

Hirdetés

Március elején a „férfiasságáról” ismert francia államfő felszólította a burmai katonai juntát, hogy fejezze be az elnyomást, de azonnal. Min Aung Hlaing és tábornoktársai nyilván úgy berezeltek ettől a harciasságtól, hogy még a hangjuk is elakadt. Ezután Kína párizsi nagykövetsége rúgta el a pöttyöst a francia kormánynál azzal, hogy egy ismert Tajvan-párti lobbistát „kis csirkefogónak”, „ideológiai trollnak” és „őrült hiénának” titulált. Ez aztán már tényleg tűrhetetlen! A nagykövetet nyomban be is rendelték a külügyminisztériumba, ahol bizonyára alapos fejmosást kapott, halmazati büntetésül pedig az alábbi veretes kommünikével szembesítették: „Franciaországban az alapvető elvek és szabadságjogok tisztelete mindenkire alkalmazott követelmény: a tudományos kutatás szabadsága, az egyéni szabadságjogok, az államhatalmi ágak szétválasztásának és Franciaország alkotmányos elveinek tisztelete.” (Szó szerinti fordítás: manapság formailag ennyire stílusos a francia diplomáciai nyelvezet.)

Ami a közlemény tartalmi részét illeti, egy olyan ország hatóságai dicsekednek az egyéni szabadságjogok állítólagos tiszteletével, ahol esszéírókat vetnek börtönbe „antiszemitizmus” vádjával, ahonnan Angliáig (mint egykor Victor Hugo) vagy éppen Japánig menekülnek a koncepciós perek során rájuk kiszabott drasztikus börtönbüntetések elől „másként gondolkodó” politikai disszidensek, ahol ifjúsági szervezeteket kényszerítenek illegalitásba, mert plakátozással tiltakoztak az országukat sújtó illegális bevándorlás ellen, vagy ahol egyetemistákat citálnak bíróság elé „kínaiellenesség” miatt, mert olyasmit írtak a Twitteren, hogy „b…d meg az összes kínai anyját!”.

Franciaország egyébként világviszonylatban második helyen áll az internetes tartalmak cenzúrázása tekintetében – szorosan Kína nyomában loholva. A zsák tehát megtalálta a foltját: jakobinizmus kontra kommunizmus. De legalább a második nem tetszeleg az egyéni szabadságjogok védelmezőjének pózában.

Legutóbb Lengyelország került Franciaország civilizációs missziójának célkeresztjébe Elisabeth Moreno, a francia kormány esélyegyenlőségi minisztériumának tárcavezetője révén. Aki rövidesen személyesen is el kíván majd látogatni ebbe a szexuálisan elmaradott országba, mégpedig kollégája, Clément Beaune, az európai ügyek – személy szerint is „melegfrontharcos” – államtitkárának társaságában, hogy együttes erővel gyakoroljanak nyomást a lengyel kormányra az országban kikiáltott 80 LMBT-agitprop-mentes zóna felszámolása érdekében.

„Ha a lengyel kormány nem tiszteli a szabadságjogokat és az Európai Unió értékeit, akkor meg kell nézni, miként lehet szankcionálni, nevezetesen anyagilag” – mondta Moreno őnagysága a Zöld-foki-szigetekről. Igen, nem tévedés. Ez az új Európa, az Európai Szovjetunió, amelyben egy afrikai analfabéta családból származó „francia” kvótaminiszter az európai értékek nevében anyagi retorziókkal fenyeget egy európai országot azon a jog(?)alapon, hogy az állampolgárai közül egyesek demokratikus jogaikkal élve, közvetlen lakókörnyezetükben nem hajlandók eltűrni az agresszív homo-transzi-pedo utcai és iskolai propagandát.

Egyébként senki sem tudott róla, hogy 1993-ban azért alakult meg az Európai Unió, hogy harminc évvel később hormoninjekciókkal kisfiúkat kislányokká és vice versa klónozzanak a Beaune-féle pederaszták szexuális perverzióinak kielégítése végett. Erről annak idején nem informálták a publikumot. Ahogyan a franciákat sem világosították fel a maastrichti referendum alkalmával arról, hogy a kislányoknak öltöztetett és sminkelt kisfiúk szodomizálásának gyakorlata az „európai értékek” közé tartozik. Arról nem is beszélve, hogy ennek tudatában a katolikus lengyelek valószínűleg kétszer is meggondolták volna 2004-es EU-s csatlakozásukat. Most mindenesetre alkalmuk van felfedezni egy olyan rendszert, amelyben négerekből és homoszexuálisokból álló francia kormánydelegációk kimondottan azért készülnek ellátogatni a városaikba, hogy egy párhuzamos „melegbarát” adminisztráció létrehozásánál bábáskodjanak demokratikusan, a megkérdezésük nélkül.

Mivel közismert, bürokratikus allűrjei­nek köszönhetően Franciaország államigazgatása régóta kivívta a világ csodálatát, és az utóbbi években különösen brillírozott, teljes joggal tarthat hát igényt más nemzetek államainak az igazgatására is, hogy a korlátlan mennyiségben rendelkezésére álló fekete és homoszexuális dandárjait mozgósítva, a maradi Keleten is terjessze a demokratikus normát.

De hiszen Lengyelország is demokrácia, okoskodhatnak egyesek, ez azonban nem teljesen igaz. A nyugati vagy angolszász típusú, tehát valódi demokráciáknak ugyanis az a legfőbb ismérvük, hogy az államigazgatásukat egyre inkább homoszexuálisok és feministák irányítják, népességüket pedig egyre inkább feketék és muszlimok alkotják. Márpedig ennek a kritériumnak még távolról sem felel meg Lengyelország. Elég csak a nyugati és a lengyel utcák embertömegei közötti brutális kontrasztra utalni: egyfelől lüktetően vibráló színorgia, másfelől unalmasan vakító fehérség.

Pedig már vagy egy évtizede mindig van néger képviselője a szejmnek, sőt deklarált szodomiták is mandátumhoz juthatnak benne. Legutóbb a lengyel nyelvészeti sóhivatal – nyilván amerikai sugallatra – állást foglalt a „murzyn” (kb. néger) szó hivatalos használata ellen. Még maga Lech Wałęsa is feladta korábbi bigott LMBT-ellenességét, kijelentve, hogy „a homoszexualitást tisztelni kell”!

Ha a lengyelek vonakodnak tejesíteni a francia kolonialisták küldöttségének követeléseit, akkor a gazdasági embargó fegyverével nézhetnek szembe. Vagy önként kiszolgáltatják gyermekeiket Homo-Moloch kénye-kedvének, vagy az EU fogja jobb belátásra bírni őket két alapértéke, nevezetesen a nélkülözés és a munkanélküliség bevetésével.

Korábban írtuk