Az emberben egy kép idéződik fel, mintha film lenne. Elegáns épület ajtajában Gyurcsány Ferenc és Kóka János állnak és lelkesen invitálják a járókelőket befelé. „Gyertek, gyertek! Egyetek és igyatok! Érezzétek jól magatokat! Gyertek már, gyertek bátran, ne kéressétek magatokat! Hát nem látjátok, amint patakokban folyik odabent a tej és a méz?”

A járókelők döbbenten néznek. Most ők őrültek meg, vagy ez a kettő itt? Mert a házból dől kifelé a füst. Az emeleti ablakokból lángnyelvek csapnak ki, az épület teteje morajló lángtenger. Recseg és ropog minden, ahogy a pokoli tűzvész iszonyú erővel veszi hatalmába az épületet. A füstszagot már a földszinti bejárati ajtón át is érezni, de ez a két őrült még mindig biztatja a tétován ácsorgókat: „Gyertek! Egyetek! Igyatok! Nem a ház ég, a gazdaság dübörög”.

„Lehet, hogy képzelődünk?” – mondja a filmben az egyik szereplő. „Hát persze!” – biztatja a filmbéli Gyurcsány. – „Ez a siker lángja! Füstölgően jók az eredményeink! Gyertek! Magatok is meglátjátok…” És akkor a filmben leszakad az emelet. A pokoli füst és por, az iszonyú robaj örökre elnyeli a filmbéli Gyurcsányt, a filmbéli Kókát, meg azokat a filmbéli szerencsétleneket, akik már majdnem hittek nekik.

Nem baj, csak statiszták voltak. Ráadásul csak film volt. Az is képzeletbeli. A valóságban Gyurcsány Ferenc ilyeneket mond: „Megvédem ezt a programot. A gazdaság dübörög. 3,5-4 százalékos a növekedés, és ezzel folyamatosan két százalékkal az európai átlag fölött vagyunk. Ez egy sikeres ország. De egy hibát biztosan elkövettem. Engedtem, hogy szétverjék az emberek önbecsülését. Azt hittem, taktikából sulykolják, hogy nagy a baj. De ez nem taktika, hanem stratégia. Miért kell nemzethalált kiáltani?” „Hozzuk le az isteni Orbánt a földre!”

Rossz az, aki rosszra gondol. A gazdák a csikorgóan hideg tavaszban nem azért jöttek ezer traktorral Budapestre és nem azért ácsorogtak itt a dermesztő fagyban heteken át, mert nagy a baj, hanem azért, mert jöttek hallgatni a gazdaság dübörgését. A Gyurcsány-kormány nem azért dobott ki az ablakon kétmilliárd forintnyi uniós támogatást, amiből az itthoni szegényeknek osztották volna ki az eladhatatlan gabonakészletekből készített élelmiszert, mert tétlen, hanem mert nincsenek szegények.

Hiszen a gazdaság dübörög. Gyurcsány Ferenc felesége sem szorul rá a segélyre. Négyszáz négyzetméteres házban lakik, ami mindenestül az övé. Derék asszony, bizonyára megdolgozott érte. Amilyen takarékos, a családi fészket megosztotta szeretett rokonaival, így lett abból társasház. Amelyre nem vonatkozik az a luxusadó, amit nagyeszű férje agyalt ki a már alig létező társadalmi igazságtalanságok lecsiszolására.

A fiatal pedagógusok egy része sem azért fog éhezni ezen a nyáron, mert nincs pénz a fizetésükre, s galád módon ezért csak ősztől tavaszig kötnek munkaszerződést velük, hanem nyilván azért, mert olyan karcsún fessek szeretnének lenni, mint ez a miniszterelnök itten. Aki szerényen csak 17 minisztert, 42 államtitkárt, 66 helyettes államtitkárt tart közpénzen. De nem ám gőgből. Éppen fordítva. Egy miniszter példának okáért egymillió 174 ezer forint fizetést kap, ami – figyelem! – javítja az országos átlagot.

Örül is a sok kisnyugdíjas, aki rondácska pár tízezer forintos nyugdíjával csúfítja az országos átlagot, hogy ezek a derék állami tisztviselők, ezek aztán szerencsére jól megszépítik Magyarország képét a külföld előtt, a szolgálati Audikról, mobiltelefonokról és egyéb juttatásokról nem is beszélve.

Németországban Gerhard Schröder kancellár bizalmi szavazást kért maga ellen, és megbukott. Higgadt szakértők szerint Schröder – látván az ország súlyos válságát – előre menekült. Emelt fővel adhatja át a gondokat a biztosan nyerő jobboldalnak. Gerhard Schröder azonban két dologban különbözik Gyurcsány Ferenctől. Profi. És bármilyen meglepő, normális. Ha Gyurcsány kihúzza jövő tavaszig, akkor az orvostudományt újra kell írni.