Hirdetés

A politika sok egyéb mellett matematika is. Tudni kell, mikor mi mennyi. Ez néha egyszerű, néha bonyolult, de végső soron mindig eldönthető. Vegyük például az országgyűlési választásokat. Magyarországon általában 5-6 millió ember vesz rajtuk részt, a győzelemhez tehát körülbelül 2,5-3 millió szavazat szükséges. A nemzeti konzervatív pártoknak egészen biztosan van nagyjából egymillió törzsszavazójuk, aki akkor is ide szavaz, ha piros hó esik. Ugyanennyi törzsszavazója az ellenzéknek is van, hasonló elkötelezettséggel. Mindkét oldalon van továbbá egy-egy millió rokonszenvező, akik ugyan nem tűzön-vízen át tartanak ki a választott pártjuk mellett, de nem kell befogniuk az orrukat, ha szavazniuk kell rá.

A döntés végül a maradék fél-egy millió kezében van. Közülük sokan az utolsó napokban hozzák meg a döntésüket, addig mérlegelnek. A választási matematika tehát a következő: úgy kell politizálni, hogy az kielégítse a törzsszavazók igényeit, tessék a rokonszenvezőknek, de ne riassza el a bizonytalanokat se, inkább vonzza őket.

Ez nem is olyan egyszerű mutatvány. Mert lehet, hogy az ellenfelekkel szemben az olykor durvaságig menő keménység tapsot arat a törzsszavazóknál (végre jól megmondták neki), de ellenszenvet kelt a bizonytalanok körében. A megengedő magatartás viszont éppen ellenkező hatást válthat ki.

A jobboldali kormánypártok az elmúlt másfél évtizedben megtalálták az utat ehhez a kényes egyensúlyhoz, a bizonytalanoknak szinte a teljes körét sikerült megnyerniük. Arra azonban semmilyen garancia nincs, hogy ez jövőre megint sikerül. Attól, hogy valami tizenöt éven át működött, még nem biztos, hogy a tizenhatodikban is működni fog. És attól, hogy valakinek százezer ember tapsol, még nem biztos, hogy másik háromszázezer nem utasítja el.

Korábban írtuk

Az első millió szavazó biztosan megvan. A második is valószínű. De a harmadik megnyerése nélkül nem fog menni. Ezt a számtanfeladatot kell jövőre megoldani.