Manapság az Európai Unióban politikailag már nem igazán korrekt megtörtént eseményekről tárgyszerűen tudósítani, de mivel Magyarország egyelőre még szabad föld, az origo.hu jóvoltából rövid szemelvényt közölnék Vlagyimir Putyin orosz elnöknek a moszkvai Vörös téren a győzelem napja alkalmából elmondott beszédéből. Tudom én, veszélyes dolog megérteni akarni az események lényegét háborús időkben, de talán megkockáztatható mégis, hogy a köteles nyugati propagandával szembefordulva, olykor a történésekről elfogulatlanul számoljunk be.

Hirdetés

Elvégre a világ egyik legerősebb katonai hatalmának vezetője különlegesen éles helyzetben, fontos pillanatban beszélt, aminek kihatásai messze túlmutatnak az orosz–ukrán konfliktuson. Nem árt tudni, mit és miért mondott.

„Oroszország ukrajnai katonai fellépésével agressziót akadályozott meg” – mondta Vlagyimir Putyin orosz elnök. „Nyílt előkészületek folytak egy újabb büntetőműveletre (a Donbaszban – a szerk.), a történelmi földjeinkre, köztük a Krímbe való behatolásra. Kijev bejelentette a nukleáris fegyverek beszerzésének lehetőségét, a NATO-blokk pedig aktív katonai fejlesztésbe kezdett a velünk szomszédos területeken. Ily módon számunkra teljesen elfogadhatatlan fenyegetés jött létre közvetlenül a határainkon.”

Vlagyimir Putyin szerint „minden arról szólt, hogy elkerülhetetlen lesz az összecsapás a neonácikkal, a banderistákkal”, akiket az Egyesült Államok és társai támogattak. „Megismétlem, láthattuk, hogyan bontakozik ki a katonai infrastruktúra, hogy külföldi tanácsadók százai kezdték meg a munkát, és hogy a NATO-országok rendszeresen szállítják a legmodernebb fegyvereket. A veszély napról napra nőtt. Oroszország megelőző választ adott az agresszióra. Ez egy kényszerű, időszerű és az egyetlen helyes döntés volt, egy szuverén, erős, független ország döntése” – mondta Putyin.

Az orosz elnök kijelentette, hogy a Donyec-medencei milícia és az orosz hadsereg katonái „a saját földjükön harcolnak, ahol őseik legyőzték az ellenséget”. Megerősítette, hogy ne legyen félreértés: „a haza jövőjéért” harcolnak, hogy senki se feledje a második világháború tanulságait, és hogy „a világon ne legyen helyük a hóhéroknak, büntetőosztagosoknak és a náciknak”.

Legyen elég itt és most annyi, hogy orosz nézőpontból a hadműveletek egyértelműen honvédelmi célokat szolgálnak, éppen úgy, mint 77 évvel ezelőtt. Oroszország a NATO tagadhatatlan előrenyomulását kelet felé növekvő fenyegetésnek élte meg, az Amerikai Egyesült Államok egyre intenzívebb ukrajnai jelenlétét, szervezkedését pedig már súlyos provokációnak fogta fel. És lecsapott.

Mindez azért érdekes a számunkra, mert orosz szemmel az úgynevezett szankciók, vagyis a gazdasági, kulturális és mindenfajta kapcsolatok megszakítása az Európai Unió és Oroszország között, a nyugati országokban lévő orosz magánvagyonok elkobzása (elrablása) nem annak látszik, aminek az EU szeretné láttatni. Ők ezt ott további támadó hadműveletnek fogják fel, amelyre a maguk módján igyekeznek választ adni.

Már nincs túl nagy jelentősége annak, hogy ki és mikor kezdte a harcot. Növekvő agresszivitással igyekszik a másikat legyőzni mindkét fél. Az oroszok azonban, mivel nyílt sisakkal harcolnak, előnyben vannak az ukrán katonákat csak közvetve, fű alatt irányító Nyugattal szemben. A helyzet tehát „fokozódik”. Magyarországnak egyre nehezebb a józan ész talaján maradni. De nincs más út.

Korábban írtuk