Hirdetés

Szinte az első pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy a járvánnyal az Európai Unió nem, hanem csak a tagállamai tudják hatékonyan felvenni a küzdelmet.

Éppen úgy történt minden, mint 2015-ben, a migrációs válság kirobbanásakor: az EU válságkezelési rendszere azonnal összeomlott. A különbség az akkor és a most között csupán annyi, hogy míg akkor a Juncker vezette Európai Bizottság erősködött, hogy márpedig csak közös megoldás működhet, addig most Von der Leyen testülete csendben van. Ez a csend egyszerre jó és rossz. Jó, mert legalább nem akadályozza felesleges vitákkal a tagállami cselekvést (mint ahogyan tette azt elődje a migránsválságnál), viszont rossz abból a szempontból, hogy egyre inkább egy bénultsággal párosul. Vagyis ahelyett, hogy az EU minden támogatást megadna a tagjainak, igyekezne előmozdítani az információáramlást, néhány – egyébként szükséges lépésen túl –, a jelen helyzetben láthatatlan, sőt, olyan, mintha nem is létezne. Nem nehéz tehát levonni a következtetést: a járvány alapvetően a tagállami rendszerekbe vetett bizalom erősödését, az EU-s intézmények esetében pedig a bizalom csökkenését hozhatja. A kritikus olvasó ezen a ponton azt mondhatná, hogy de hát az egészségügyi rendszer tagállami hatáskörbe tartozik, így az EU nem tud ehhez a helyzethez igazán hozzátenni. Az egészségügy valóban tagállami felelősség, azonban az intézményrendszer néhány szükséges gazdasági lépésen és a helyes kézmosási technikát bemutató videóin túl jóval többet is tudna tenni. Példának okáért összehangolni az országonként folyó vakcinakutatásokat, információs adatbázist építeni a tagállamok, a szakértők és a kormányok számára, minden rendelkezésére álló pénzt és erőforrást mozgósítani annak érdekében, hogy segédként ott álljon a tagállamok mellett. Azonban ez a segédi pozíció láthatóan derogál az intézményrendszernek. Így inkább semmit sem tesznek, mintsem alárendelnék magukat a tagállamoknak. Ennyit az EU-ról. Most nézzük meg, mi a helyzet a tagállamokban!

Az itthoni eseményekkel kapcsolatban azt gondolom, mindenki jól informált. Így – röviden – nem is a konkrét intézkedésekre, hanem azok fogadtatására szeretnék utalni. Felelősségérzet – talán ez a szó írja le legjobban, ami a hazai intézkedéseket és fogadtatásukat legjobban jellemzi. A rendelkezések ugyanis egyáltalán nem kényelmesek, viszont mindenki számára nyilvánvaló, hogy szükség van rájuk. Olyannyira nyilvánvaló, hogy a magyar lakosság, a felelősségérzettől hajtva, sokkal inkább sürgette is – már akkor, amikor a szakemberek szerint még nem feltétlenül kellett volna meglépni – őket, gondolok itt elsősorban az iskolák bezárására. De hasonló a helyzet a kijárási korlátozással is: egyáltalán nem kényelmes, de az emberek szinte teljesen természetesnek veszik. A járvánnyal kapcsolatos kormányzati intézkedések mellett pedig egyértelmű társadalmi támogatást találunk. Ezt láthatjuk a Századvég e témában készült több közvélemény-kutatásából is: legalább kétharmados, de van, ahol 95 százalékos támogatást élveznek az egyes lépések. De mit látunk Európa más országaiban?

Ha végignézünk az európai helyzeten, azt mondhatjuk, hogy azokban az országokban, ahol a politikai vezetés egyébként is erős, és felelősen áll a járványkezeléshez, az intézkedések támogatottsága, valamint a kormány teljesítményével való elégedettség is magas. Erre példa hazánk mellett Ausztria. Szintén növekszik a kormány támogatottsága ott, ahol a belpolitikai problémák ellenére a vezetés hatékonyan lépett fel a járvány megelőzése érdekében, ezt tapasztalhatjuk például Németországban. De látni egy harmadik példát is: Franciaországban a politikai vezetés megkésve reagált csak a járványra. Ebből egy meglehetősen ambivalens helyzet kerekedett, ugyanis a kormányzati cselekvések támogatottsága közel sem olyan erős, mint mondjuk nálunk, Ausztriában vagy Németországban.

Ausztriában a járvány miatt szükséges legfontosabb intézkedéseket első pillanattól kezdve Kurz kancellár kommunikálja. Az egész kormányzati cselekvés médiabeli megjelenítését a kancellár személyére építették, aki amúgy is aktív szereplő, most azonban teljesen kezébe vette az irányítást, illetve a kommunikációt. A határozott fellépés biztonságérzetet ad az osztrák polgároknak, akik egyrészt támogatják a kormány döntéseit, másrészt sokan közülük az ÖVP-re szavaznának. Leginkább pedig felértékeli a kancellár személyét. Sebastian Kurz magasan vezeti az úgynevezett Kanzlerfrage felmérést (vagyis hogy kit látnának szívesen a választók a kancellári székben). Az erősorrend: Kurz (Néppárt) 39 százalék, Norbert Hofer (Szabadságpárt) 13, Pamela-Rendi Wagner (szocdemek) 10, Werner Kogler (Zöldek) 9 százalék.

A kancellár azt is hangoztatja, hogy a rendkívüli intézkedéseket még hosszú ideig fenn kell tartani, a polgárok ne egy rövid, átmeneti időre készüljenek. Bár az alkancellár is rendszeresen felszólal, a Zöldek összességében szinte láthatatlanok a jelenlegi helyzetben. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a lakosság döntő többsége, 73 százaléka támogatja a járvány miatt meghozott kormányzati intézkedéseket. A felmérés azt is megmutatta, hogy az ÖVP kifejezetten jól jön ki a járvány miatt kialakult helyzetből. A párt támogatottsága ugyanis 40 százalék, amely a Schüssel-éra óta nem látott mértékű népszerűséget mutat. A másik kormánypárt, a Zöldek 17 százalékkal a harmadik legnagyobb támogatottságú párt, lehagyva a Szabadságpártot (13 százalék). Az SPÖ 20, míg a liberális Neos 9 százalékon áll.

Németország a közelmúltban belpolitikai válságok sorozatán ment keresztül. A kormánypártok támogatottsága hosszú évek óta folyamatosan erodálódik. Ebben a helyzetben érte a német társadalmat a járvány, amely erősen rontotta a jövővel kapcsolatos várakozásaikat. A németek 1950 óta nem voltak olyan pesszimisták, mint most: kevesebb mint negyedük tekint bizakodással az elkövetkező egy évre. Mindennek ellenére a lakosság a kormány mellé állt: 95 százalékuk támogatja a járványellenes intézkedéseket, és a megkérdezettek 75 százaléka szerint a kormány jól végzi a dolgát. A CDU–CSU a legjobb közvélemény-kutatási eredményeket hozza az elmúlt két évből. Újabb felmérések igazolják, hogy az uniópártok profitálnak leginkább a járványhelyzetből. A Zöldek a 2018-as támogatottsági szintjükre zuhantak vissza. Egy ponttal előzik csak meg az SPD-t. Németországban tehát a rendkívüli helyzet megállította a kormánypártok zuhanását, a szavazók támogatják a kormányt, és ez enyhébben ugyan, de a pártok támogatottságának terén is érezteti hatását.

Franciaország kissé megkésve reagált a járványra. Emiatt számos kritika is érte Macron elnököt. Személyes támogatottsága nőtt ugyan, azonban így is csak a franciák 51 százaléka bízik benne. A növekedés ellenére mégsem mondhatjuk azt, hogy Macron biztosan jól jön ki a járvány miatti válságból. Egy felmérés szerint a megkérdezettek 56 százaléka úgy véli, az elnök nem kezeli jól a helyzetet, 52 százalék pedig kifejezetten nem bízik a kormány kríziskezelésében. Egy másik felmérés szerint a megkérdezettek 33 százaléka gondolja csak úgy, hogy az ország közszolgáltatásai fel vannak készülve a krízis és következményei kezelésére – dacára annak, hogy a francia egészségügyi rendszer nemzetközi szinten is kifejezetten jónak számít. Mivel a politikai vezetés megkésve reagált érdemben a helyzetre, ezért a bizalom közel sem olyan magas, mint lehetett volna, ha idejében cselekszenek. A vezetés most igyekszik drasztikus lépéseket tenni szigorúbb kijárási korlátozásokkal és a hadsereg bevetésével – ez javíthat mind a járványhelyzeten, mind a kormányzat megítélésén.

A legfőbb tanulság tehát az, hogy a járvánnyal csak a tagállamok tudnak megbirkózni, közülük is leghatékonyabban azok, amelyek nem halogatták a cselekvést, hanem első perctől legények a gáton. Az EU ugyanakkor látványosan elbukott. A megfelelő nemzeti és európai szintű következtetések levonása a járvány elmúlta után elkerülhetetlen lesz.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője