Hirdetés

Nagy a mozgolódás szakértői körökben: rég levitézlett jobbról balra vedlett prominensek és liberális megmondóemberek egymást taposva törik magukat, hogy rájuk is vetüljön egy picinyke fény a Tisza Pártra és a Magyar Péterre sugárzó brüsszeli napsütésből. Elvégre Pubifiú megígérte, hogy február közepén bejelenti, kik lesznek a majdani Tisza-kormány szakértői, akik biztosítani fogják a formáció kormányzóképességét.

Nagy tehát a tét: az eddig különböző liberálisnak mondott kutatóintézetekben dekkolók úgy érzik, végre újból eljött az ő idejük. Teleszakértik az ellenzéki médiát azzal, hogy fenntarthatatlan a rezsicsökkentés, a tizenharmadik havi nyugdíj, és a családtámogatások sora. És persze tudják, hogy a forint gyengélkedése is a politikai instabilitással magyarázható, elvégre Pubifiú megmondta, hogy előrehozott választásokra van szükség, különben jön az összeomlás.

És persze ezek a szakértők egymásnak adva a szót azt ismételgetik: megszorítás, megszorítás, megszorítás. Mert nincs új a napjuk alatt. Már az egyetemen is azt tanulták, és azóta is szajkózzák, hogy a világ kizárólag liberális módon, a globális tőke érdekeit szem előtt tartva működhet. Segíteniük kell a tőkekoncentrációt, és ki kell préselniük a középosztályból az utolsó fillért is, akár annak az árán, hogy megint százezreket taszítanak a mélyszegénység felé.

Csakhogy a dolgok nem olyan egyszerűek, mint azt a Tisza Párt vezetője és a mögötte állók gondolják. Ezt a leckét már egyszer beleverték a fejünkbe. Tudjuk, hogy a javunkat akarják, de mi még egyszer nem adjuk oda. Mint ahogyan azt is egyre többen látják, hogy a nagy casting, amely révén feltölteni igyekeznek az urak a tervezett Tisza-kormány személyi állományát, merő szemfényvesztés. Mert vajúdnak ugyan – no nem a hegyek – a vakondtúrások, de vélhetően egy egeret sem tudnak világra hozni.

Korábban írtuk