„A választópolgároknak kell eldönteni, hogy ki lesz az, aki szerintük le tudja győzni 2022-ben a kormánypártok jelöltjét” – ezt a mondatot szajkózza egységesen a baloldali ellenzék hatpárti koalíciójának minden tagja lassan egy éve. Ebben az egy kijelentésben benne van mindaz, ami miatt az általuk megszervezett előválasztás komolytalanná, tét nélkülivé válhat.

Hirdetés

Hasonló a helyzet ahhoz, mint a Bacsó Péter által rendezett A tanú című filmszatírában, amikor Pelikán a citromba harapva csak annyit mond: „Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Cseréljük fel a narancs szót az előválasztásra, és rögtön egy ma is értelmezhető, hasonlóan megmosolyogtató kép tárul elénk, némileg eltérő kontextusban.

Pedig ennek a fele sem tréfa. Az előválasztás – amelyet a magyar kabinet sikeres és eredményes vakcinabeszerzésének köszönhetően idén meg is tarthatnak – elsősorban amerikai vívmány volt, saját szokásainak megfelelően nyugatról importálták a kormányellenes szövetség résztvevői. A hazai baloldal ezt a politikai terméket járatta le sikeresen a szemünk láttára, igen rövid idő alatt. Bár ezt egyik fél sem ismerné el hivatalosan, ám a balliberális pártokhoz közel álló, kormánykritikus lapok és internetes felületek pár héttel ezelőtti szalagcímei helyettük is árulkodóak: „Előválasztásból show-mérkőzés: mindenki indul, de Karácsony nyer” – írta meg a HVG.

Van-e mindennek jelentősége a 2022-es választások felől nézve? Véleményem szerint nincs, vagy elenyésző. Azért, mert a kormánykritikus szavazók túlnyomó többsége elfogadja, hogy a Demokratikus Koalíciót a Jobbikkal összekötő politikai kényszerszövetségnek pusztán számtani okai vannak, ez az egyetlen legitimáló tényező, amire a „váltsuk le Orbánt!” mondanivalón túl más nem épül. Arra kell továbbra is készülni, hogy kiüresedett és tét nélküli előválasztás ide vagy oda, a hatpárti koalíció közös jelöltekkel és közös országos listával, valamint egységesen támogatott miniszterelnök-jelölttel fog nekifutni jövőre az országos választásnak. Az azonban korántsem mindegy, hogy mit észlel majd mindebből a társadalom többsége október 23-án, amikor jelöltjeiket bejelentik, akiknek jelentős részét már most meg tudjuk nevezni, nagy meglepetésre tehát nem kell készülni sehol sem.

Hogy miért nem? Azért, mert a verseny korlátozott, a pártvezetők és szervezők a civileket kizárták az általuk demokratikusnak tartott versenyből, és maguk között, pártközi megállapodások és háttéralkuk nyomán előre kinyilvánították, hogy kik és hol fognak jelöltként indulni. Június végéhez közeledve a helyzet a következő: a baloldali pártok közül az előválasztáson rajthoz álló jelöltek ötven százalékát a DK és a Momentum adja. Gyurcsány Ferencék hatvanhárom, a Momentum hatvan körzetben indít önállóan jelöltet, a többiek hozzájuk igazodnak. Az MSZP–Párbeszéd-szövetség negyvenkettő, a Jobbik csupán huszonhat, az LMP pedig tizennégy helyen méreti meg magát saját jelölttel. A Márki-Zay Péter vezette Modern Magyarország Mozgalom huszonöt, az Új Világ Néppárt tizenhét politikussal fut neki az ősszel véget érő castingnak – jelen állás szerint.

Ebből a rövid felsorolásból is látszik a lényeg: összesen körülbelül kétszázötven fő fog „versenyezni” a 106 egyéni választókerületi jelöltségért, vagyis átlagosan valamivel több mint két alternatíva közül választhatnak majd a voksolni szándékozók. Olyan körzet nem lesz egy sem, ahol mind a hat baloldali párt megméretné magát, ellenben már most van tizenöt olyan egyéni választókörzet, ahol biztosan egyszereplős lesz az előválasztás. Micsoda verseny, ugye? Ráadásul az is jól látható, hogy nemcsak az előválasztásban részt vevőket igyekeznek korlátozni, hanem az azon kívül maradt politikai szereplőket is: a Magyar Kétfarkú Kutya Párt indulása, hetvenegy országos egyéni választókerületben történő jelöltállítása ellen most is serényen dolgoznak a hatpárti koalíció tagjai, kiegészülve a baloldali sajtóval.

Vagyis kijelenthető, hogy ez még messze nem a végleges állapot, visszalépésekre, további alkukra kell készülni. A hab a tortán egyértelműen a nemzetközi és a nemzetiszocialisták, vagyis a Demokratikus Koalíció és a korábban a baloldali pártok által nácinak tartott Jobbik kétpárti megállapodása. A cikk írásának pillanatában Gyurcsány Ferencék tizenkét helyen támogatnak jobbikos jelöltet, cserébe Jakab Péterék tizenhárom körzetben állnak ki a DK politikusai mellett. A Gyurcsány–Jakab-paktum megköttetett, ezzel a szélsőbaloldal és a szélsőjobboldal végérvényesen összeért Magyarországon.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Háttéralkukat azonban a többiek is előszeretettel hoznak tető alá, fittyet hányva a demokratikus verseny lehetőségére. Ennek eredménye, hogy kétszereplős lesz az előválasztás 42 választókerületben, háromszereplős harminc helyen. Ismerve ezeket a számokat, joggal merül fel a kérdés, hogy mi végre is ez az egész? Miért kell az eddig látott baloldali castingokat új, modernebb formába csomagolva tálalni? A lehetséges okok sora hosszú: tematizálni, napirendet alakítani, a kormánykritikus szavazókat mozgósítani és a különbségeket eltüntetni egyszerre szeretnék a folyamat megálmodói, akik egy dologtól félnek mindennél jobban: a valós versenytől, a pártok közötti konfliktustól.

Ezért is érdekes, hogy meggyőződésem szerint az előválasztás kitalálóinak eredeti szándékaival ellentétben lesz pár körzet, ahol akár még valódi verseny is kialakulhat. Természetesen nem Budapest 16. választókerületére gondolok, ahol Hiller Istvánt támogatja minden baloldali párt. Nem is a fővárosi 1-es számúra, ahol Csárdi Antal mögé állt be szinte mindenki, és semmiképpen sem a budapesti 10-esre, ahol Szabó Tímea potens ellenfél nélkül mérkőzhet majd meg saját magával csakúgy, mint Varju László a 11-esben. Ezeken a helyeken az történt, amit prognosztizált az Alapjogokért Központ elemzése még márciusban: győzött a baloldali koalíció – és elsősorban Gyurcsány Ferenc – demokráciafelfogása, amelyet 2006-ban már megismerhettek a magyarok.

Akik abban érdekeltek, hogy unalomba és érdektelenségbe fulladjon az előválasztás, most biztosan izgulnak egy picit amiatt, amit Zuglóban látunk kibontakozni. Tóth Csaba – akit Karácsony Gergely is támogatásáról biztosított – és Hadházy Ákos csatája valóban szoros, az előválasztás kereteit feszegető megmérettetésnek ígérkezik. Az egyik sarokban az MSZP–P tapasztalt, helyi szinten bebetonozott, elmozdíthatatlannak tűnő képviselője áll, míg a másikban az a Hadházy Ákos, aki ezúttal a Momentum támogatásában bízva szeretne egy inkább baloldalinak, emiatt könnyebben nyerhetőnek tartott választókerületben elindulni – holott korábban többször is jelölt volt Szekszárdon, ahol azonban nem tudott győzni. A politikai üzengetésen túl eddig érdemi fejlemény nem történt, viszont a zuglói parkolási botrány felelevenítésével, valamint a másik fél szándékos lejáratásának gyakran ismétlődő kísérleteivel könnyen nagyobb kárt okozhatnak a felek egymásnak – és Karácsony Gergely volt zuglói polgármesternek – annál, mint amit az előválasztás kidolgozói szánt szándékkal igyekeztek elkerülni a versenyszabályok lefektetése során. Egy jelöltek közötti alku itt sem elképzelhetetlen: Hadházy Ákosnak egy befutó listás mandátum is megteheti. Egy fecske nem csinál nyarat, sőt, a kivétel csak erősíti a szabályt.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk