Hirdetés

A nyárral nemcsak a hőmérséklet meg a sugárzás nő, hanem a megosztott családi fotók száma is. (Jut eszembe, sugárzás. Néha látok a közösségi médiában ilyen „én elmondom a tutit, amit elhallgatnak” posztot. Legutóbb valami nyomi arról értekezett, hogy a „hivatalos” tudomány szerint a nap ártalmas, és a fényvédő jó, de ez nem igaz, ez átverés, háttérhatalmi humbug, mert a tűző nap nem okoz halásos bőrbetegséget, de bezzeg a fényvédő igen, és csak a valamilyen lobbi akar keresni vele. Nos, ha hatalmam volna, nem tudom, mit csinálnék az olyan marhákkal, akik emberek tömegeinek okoznának pokoli szenvedésekkel járó véget csak azért, hogy az összeesküvés-elméleti mániájuk kielégülést nyerjen. Az UV maga a halál, elég megnézni, hogy égeti ki a nap a szobában a könyvek gerincét, ugyanígy roncsolja az élő szövetet is.)

Szóval tűz a nap, strand, és Piri mama meg Zoli apu teleönti az Instát meg a Facebookot „én meg a kis aranyos” képekkel, ahol szerencsétlen, ártatlan gyerek van pucéran, fején vödörrel, letolt gatyával, fura pózban, ami majd pár év múlva kínos lesz neki. És ugye őt nem kérdezték meg. Mert ezek a képek nem a családi albumba kerülnek – hiába nevezi a mappát a megosztáskor annak –, hanem a netre, ahol minden megmarad az idők végezetéig, és nem tudhatod, mikor kerül elő és ki használja fel mire.

Azt hiszem, mi vagyunk az utolsó generáció, a legutolsók, akiről nincsenek a neten ciki gyerekképek.

Régen a filmekben mindig voltak jelenetek, amikben kínos volt, amikor a gyerek anyukája fotóalbumos képet mutogatott a vendégeknek. És ezeket a filmeket azok is látták, akik most feltöltik őket. Azok is fogták a fejüket és röhögtek. Talán elfelejtették?

Korábban írtuk

Az emberiség nem tanul?

Ha már internet. Sok mindent nem értek. Számomra olyan fura a YouTube. A majdnem százéves magyar filmek nincsenek fenn, ha fenn is van, valakik valamiért törlik őket, holott már jogdíjuk sincs, de a pár éves Én kicsi pónimnak fenn van mind a kilenc évada angolul. Ha valami szembemegy a normalitással, akkor ez.