A mai generációk közül többen nevét sem ismerik a fiatal lengyel papnak, akit élete virágában tépett ki hívei közül a gyilkos diktatúra. Megdöbbentő lehet azok számára, akik kortársai voltak szerte Európában, hogy Jerzy Popieluszko 1947-ben látta meg a napvilágot, akkor, amikor sok, ma is élő középkorú ember. De ő már nincs köztük.

A kommunista diktatúrákat követően a helyzetből adódóan másféle életutat bejárt vértanúkat emeltek – emelnek – oltárra. A szelíd, nyugodt, elmélkedő kolostori életet élő szentek kora ebben az időben nem lehetett napirenden. A lelkipásztorok feladata főleg azzal bővült, hogy a kegyetlen, ateista, vallásüldöző világ pribékjeinek karmai közül fizikailag és lelkileg kiszabadítsák az egyre nagyobb nyomás alatt élő embereket. Mivel a diktatúra hatalmon lévő elitje nagyon jól tudta, hogy a keresztény vallás értékrendje és fő parancsa – a szeretet – ellenük dolgozik, legfőbb ellenségüknek a papokat és a hívőket tartották. Megvoltak a módszereik, hogy miként büntessék vagy vonják ki a hívek közül Isten szolgáit.

Popieluszko atya szegény családban nőtt föl, egy határozott anya, Marianna Popieluszko és egy visszahúzódó, gyengéd atya, Wladislaw Popieluszko mellett. Fiuk, aki pappá szentelésekor – 1972-ben – vette föl a Jerzy nevet, a keresztségben az Alfons nevet kapta.

Jerzy nem született hősnek és feltehetően arra sem törekedett, hogy 37 évesen vértanúhalált szenvedjen, hiszen nagyon sok feladat állt még előtte; nem volt szándékában idejekorán elhagyni híveit. Mégis, a körülmények úgy hozták, hogy betartva Isten parancsát, „szeresd felebarátodat”, életét adta juhaiért. Tapasztalata már volt a lakóhelyük közelében lévő erdőkben kutakodó szovjet katonákról, a felgyújtott templomokról, a bántalmazott szerzetesekről, a kivégzett hazafi akról; köztük volt egy rokona is. Tanáraitól hallott Katynról, az igaz lengyel történelemről, mert a magyar kommunistákkal szemben a lengyel ember – még a katona és a politikus is – először volt lengyel és aztán pártkatona.

A hetvenes években pattanásig feszült a hangulat Lengyelországban. Varsói acélművekben dolgozó munkások arra kérték Wyszynski prímást, hogy küldjön papot misézni a gyárba. Popieluszko a vállalkozó papokkal ment, és ettől kezdve rendszeresen látogatta a kétkezi munkásokat, történelemórákat is tartott nekik.

Ez az út vezetett később a Szolidaritás megszerveződéséhez, így érthető, hogy a fiatal Jerzy tevékenysége szemet szúrt az állambiztonsági szerveknek. Ekkor már sejtette, hogy hivatását csak életét kockáztatva végezheti. Több olyan jelzés is érkezett számára, ami arra utalt, hogy az életére törnek, mivel nagy hatása volt az emberekre. Egy ízben téglát dobtak be autója ablakán, máskor fehérre festették a kocsiját, miközben templomát rendszeresen rendőrautók vették körül. Mindezek ellenére tette tovább azt, amit jónak tartott, járta a maga útját. Hogy mennyire tudatos volt, arra bizonyíték egyik mondása: „Készen állok mindenre!”

Az akkor már névről is jól ismert karizmatikus fiatal pap utolsó útja 1984 októberében Bydgoszczba vezetett, ahonnan visszaúton Varsó felé három állambiztonsági tiszt megállította az autóját és kirángatták. Félholtra verték, majd összekötözve, száját betömve a csomagtartóba tették, végül egy zsákba kötözve a Visztula egyik víztározójába dobták.

A robbanásig terhelt rendszer gyors perben végzett az üggyel: a Jerzy atyát vasdoronggal ütlegelő Piotrowskit halálra ítélték, Chmielecki és Pekala főhadnagyot, valamint Adam Pietruszka jogászt mint felbujtót börtönbüntetésre ítélték 1985. február 8-án. Hogy valójában kik álltak a gyilkosság mögött, az sohasem derült ki. Tény, hogy a hatalomnak nagyon az útjában állott Popieluszko, az időzítés nagyon kínossá vált, mert a pápa ekkor már II. János Pál volt.

A harminchét éves pap mártírhalála a gyilkosság pillanatától jelkép lett. Nevét nemcsak otthon, de a szocialista államokban sem lehetett nyilvánosan kiejteni, ennek ellenére mindenki tudott a gyalázatról.

A boldoggá avatási per iránt szinte azonnal kérvényt nyújtottak be Josef Glemp bíboroshoz, a hivatalos procedúra 1997-ben kezdődött. XVI. Benedek pápa 2009 decemberében mondta ki, hogy Popieluszko hősi fokon gyakorolta az erényeket. (Vértanúság esetén nincs szükség csoda bizonyítására a boldoggá avatáshoz.) Emlékünnepe halála napja, október 19-e.