A régóta ismert politikai bölcselet szerint nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Ugyan a közvélemény-kutatások az élet minden területén egyre inkább jelentkező átpolitizáltság miatt – nemcsak hazánkban, hanem világszerte – vesztettek valamit presztí­zsükből, még sincs jobb, tudományosan megalapozott, rövid idő leforgása alatt egész társadalmak gondolkodásmódját körülírni tudó olyan módszer, amely pontosabb lenne egy alapos módszertan szerinti kutatásnál.

Hirdetés

Különösen így van a nem politikai jellegű felméréseknél, amelyeket Magyarországon előre beárazva tálal a liberális, kormányellenes sajtó minden egyes alkalommal, a saját szájíze szerint.

Az Alapjogokért Központ legelső, idén áprilisban megjelent felmérése olyan dilemmákat járt körül, amelyek éveken belül a Kárpát-medence politikai diskurzusát is meghatározhatják majd. Évekkel ezelőtt még egyértelmű igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésekként tettük volna fel őket. A genderelmélet legalapvetőbb tézisei azonban már most hatást gyakorolnak bizonyos társadalmi csoportok gondolkodásmódjára Magyarországon is. Ezen elmélet szerint elválasztható az ember lelke és személyisége a testi mivoltától, és tagadja a test és a személyiség szoros kapcsolatát is. Ennek eredményeként biológiai helyett társadalmi nemekről beszélnek, amikből kilencven-száz létezik az elméletnek hitelt adók szerint.

Itthon jelenleg csaknem mindenki a koronavírus-járvány negatív társadalmi és gazdasági hatásainak enyhítésére, letörésére fókuszál. Kivételt „csupán” a magyarországi baloldal szereplőinek oltások és vakcinák ellen hangulatot keltő politikusai és szócsövei képeznek, akik a járvány elleni nemzeti összefogás lehetőségét azzal próbálják minden adandó alkalommal elodázni, hogy nem a gázt, hanem a féket nyomják az emberi életek megmentésének több mint egy éve tartó versenyében. A koronavírus nehezen adja meg magát, de már látni a fényt az alagút végén. Ebben a reményteli helyzetben kérdezett meg ezer magyar felnőtt embert a gender alapvetéseiről az Alapjogokért Központ, telefonos módszerrel, amely reprezentatív a 18 évesnél idősebb lakosságra nem, életkor, régió, településtípus és iskolai végzettség szerint. A felszín alatt ugyanis tovább zajlanak azok az egy irányba mutató, a vélemények különbözőségének teret nem engedő folyamatok, amelyek a tengerentúlon és Nyugat-Európa egyes országaiban már nem csupán elméleti, hanem gyakorlati dilemmákat is felvetnek. Szilvay Gergely A genderelmélet kritikája című művében felhívja ennek egyik esetére a figyelmet: Nagy-Britanniában egy év leforgása alatt 4400 százalékkal nőtt azoknak a tinilányoknak az aránya, akik ellenkező neműként gondolnak magukra. Az ausztráliai Melbourne-ben pedig az egyik szervezet azt kezdeményezi az iskolákban, hogy szüntessék meg az anya és apa kifejezéseket, mert diszkriminatívak. Továbbá uniszex mosdók bevezetésére is javaslatot tettek. El nem hanyagolható tény az sem, hogy a képviselők az Európai Uniót nemrég az LMBTIQ-szabadság zónájának nyilvánították. Mi sem fontosabb a koronavírus-járvány alatt, ugye?

A magyar társadalom genderideológiával szembeni ellenálló képessége úgy tűnik, hogy igen erős. A felnőtt lakosság több mint kétharmada, 68,5 százaléka szerint a férfi- és női nem velünk született tulajdonság, és csupán 22 százalék gondolja azt, hogy életünk során megválaszthatnánk őket. Vagyis körülbelül 5,5 millió felnőtt magyar vitatja, míg 1,8 millióan már egyetértésüket fejezik ki a genderelmélet kiinduló tézise kapcsán. Szintén közel kétharmad (66 százalék) helyezkedett arra az álláspontra, hogy csak férfi- és női nem van, míg közel a társadalom negyede (24 százalék) gondolja úgy, hogy létezhetnek továbbiak is.

Természetesen az egyes generációk közötti különbségek ezekben a kérdésekben több helyen megmutatkoznak. A fiatal, 18–29 éves korosztályba tartozók fogékonyabbnak bizonyulnak az ilyenfajta érzékenyítésre, mint az idősebbek. Akik ugyanis 1992 és 2003 között születtek, nagyobb arányban tartják megválaszthatónak a nemüket (36 százalék), és többen gondolják úgy közülük, hogy vannak a férfin és nőn túl egyéb nemi kategóriák is (31 százalék). A valódi kérdés esetükben az, hogy életkoruk előrehaladtával milyen irányba változik majd a két említett kérdésben megfogalmazott, megengedőbb véleményük.

Érdekes fordulat következik be, ha a genderideológia legsötétebb bugyraiba kapunk betekintést egy-egy kérdés erejéig. Amikor nem elméleti, hanem gyakorlati síkon közelítünk a témához, a vélemények is szignifikáns változásokon mennek át. Az ausztráliai Victoria állam lehetőséget ad arra, hogy a diákok a szülők beleegyezése, illetve orvosi vélemény kikérése nélkül nemi átalakító műtétet hajthassanak végre magukon. Az ezzel a szabályozással megegyező tartalmú állítással – miszerint Magyarországon is lehetővé kellene tenni, hogy szülői engedéllyel akár kiskorú gyermekeken is lehessen nemi átalakító operációt végrehajtani – a megkérdezettek 86 százaléka nem értett egyet. Vagyis már nemcsak a társadalom kétharmada, de több mint négyötöde utasította el a genderelméletből következő egyik legabszurdabb javaslatot, ugyanakkor a válaszadók hat százaléka még ezt az ötletet is elfogadhatónak tartotta. A vélemények irányba mutató ilyen koncentrációja ritka társadalmi konszenzusról árulkodik. Olyan konszenzusról, amely az elmúlt tíz évben csak pár alkalommal volt tapasztalható: a rezsicsökkentést és a Magyarország déli határára felépített, az illegális bevándorlásnak megálljt parancsoló intézkedést övezte hasonló mértékű egyetértés. Ebben az esetben még a korábban bemutatott életkori vagy generációs szinten látott különbségek is eltűnnek: a 18–29 éves fiatalok között is tízből nyolc (78 százalék) válaszadó elutasította a nemi átalakító műtét engedélyezésének lehetőségét a kiskorúak esetében. Gyakorlati oldalról nézve tehát nem tűnik úgy, hogy a genderelmélet a következő években 50-50 százalékos, megosztó témává válhatna.

Ám az elméleti, hipotetikus kérdésekben látott 20-25 százalékos megengedő attitűd több dologra is felhívhatja a figyelmünket. Elsőként arra, hogy a kutatás időpontjában – 2021. április elején – még valóban kisebbségi véleménynek számít a genderideológia támogatása. Ugyanakkor az a tény, hogy körülbelül kétmillió felnőtt magyar már inkább támogató, mintsem ellenző álláspontra helyezkedett, mutatja, hogy a konzervatív gondolkodásmód megváltoztatása érdekében szétszórt érzékenyítő magvak részben termékeny talajra hulltak. Felvetődik a kérdés, hogy az utolsó pillanatban vannak-e a józan ész erői, amikor még széles körű társadalmi támogatottsággal léphetnek fel a férfi- és női nem hagyományos értelmezése mellett, vagy már pozíciót fogott a liberális propaganda ebben a témában is? Ennek megválaszolását nem lehet egy kutatás alapján még csak megkísérelni sem. Az azonban kijelenthető, hogy a politikai széljárás változása esetén a nem konzervatív család- és társadalmi modellben hívő magyarországi baloldal hatalomra jutása újabb lökést adhatna az abnormális célokat megfogalmazó, a biológia és a teremtés alapvetéseit megkérdőjelező „társadalmi nemek tudományának” felsőbbrendűségét hirdető erőknek.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk