Fotó: MTI/Balogh Zoltán
Hirdetés

Amikor a Momentum váratlan megerősödéséről gondolkodik az ember, óhatatlanul is felidézi a 2009-es európai parlamenti választásokat. Akkor és ott a Jobbik három mandátumot szerzett, és 15 százalékkal a harmadik helyen végzett. A Momentum mostani előretörése kevésbé látványos, de kétségkívül előzmények nélküli, ahogyan a Jobbik robbanására is csak kevesen számítottak annak idején.

Mindkét párt annak köszönhette választási sikerét, hogy megtalálta a saját célközönségét. A Jobbik a Fidesztől jobbra elterülő térben halászott, valamint magához vonzotta a csalódott szocialistákat, míg a Momentum nemzedéki pártként jelenik meg a magyar politikában, gyűjtőhelye a kormányellenes fiataloknak és a pártot nem találó nagyvárosi liberális értelmiségieknek.

A két pártban az is közös, hogy sikerrel szólította meg a legfiatalabb, első vagy második szavazóréteget. Ebben a tényben rejlik az erejük és a gyengeségük is. Alapvetően hasznos számukra, ha fiatalok tömegei szavaznak rájuk, mert – közhellyel élve – a fiataloké a jövő, de ugyanakkor hátrány is, mert a 18–24 közötti korosztály még formálódik, évei előrehaladtával átalakulnak politikai preferenciái, és a tapasztalatszerzés részeként, csalódások és remények vonzásában könnyen elfordul kedvenc pártjától.

A Jobbik felívelésének és lehanyatlásának története komoly figyelmeztetés a Momentum számára. Adott egy baráti kör, afféle diákmozgalom, rengeteg fiatal emberrel. A mozgalom profi párttá szervezése hosszú évek alatt, iszonyatos tehertételekkel, személyes összezördülésekkel, szétválásokkal megy végbe. Ennek a folyamatnak a végén csak a legerősebbek és legelszántabbak maradnak talpon. Minden egyes kilépő súlyos csapást mér a mozgalomra, az ismert arcok távozása a párt legitimációját is gyengíti. Ezen az úton valamennyi politikai erő végigment, beleértve a Fideszt is. Ők megerősödtek, de akadtak, amelyek (MDF, Kisgazdapárt, MIÉP) valósággal szétporladtak a folyamatos őrlődésben. Tíz évet kellett várni, és mára a Jobbik is hiteltelenné vált, és nincs ember, aki biztonsággal kijelenthetné, hogy most éppen milyen irányvonalat képvisel. A Momentumra ugyanez a veszély leselkedik: szép dolog vidáman együtt füvezni, villamossínen sörözni és ordítozni, hogy bajszos sz…r, de innen a professzionális politizálás olyan messze van, mint Fekete-Győr Andrástól a helyettes államtitkári szék.

A Momentum jelenleg nem több és nem más, mint divatpárt. Pontosan olyan módon, ahogyan a Jobbik is divatpártként jelentkezett 2009-ben. Amikor a mozgalmi jelleg végképp kiüresedett, és profitszerző csoportosulássá alakultak, lényegében el is süllyedtek, mert tagságuk, szimpatizánsaik nem irányváltást, hanem még több demagógiát reméltek tőlük. A zsákmányszerzésben jeleskedő Vona Gábor és barátai azonban mást gondoltak a politika értelméről és hasznáról. A Momentum könnyen ugyanígy járhat; ha elmúlnak a mézeshetek, előbb-utóbb le kell játszaniuk maguk között a meccseiket. Abban a pillanatban, amikor intézményesülnek, sok illúzióvesztést és még több kétséget ébresztenek azokban a támogatóikban, akik úgy képzelik el a politikát, hogy mindenki belebeszélhet mindenbe.

Azt már tudjuk, hogy a Jobbik első millióit Kovács Béla hozta (honnan is?), de arról – legalábbis látszólag – csak sejtéseink lehetnek, hogy a Momentum első milliói honnan származnak. Mindenesetre inkább százmilliókról kellene beszélnünk, hiszen a friss mozgalomnak láthatóan nincsenek likviditási nehézségei. Bőséggel jut mindenre pénz, még az uniós kampány cseppet sem kis költségeit is könnyűszerrel kipengették a titkos kasszából. És az ember már csak olyan, hogy politikai és közéleti tapasztalatainak birtokában pontosan tudja, hogy azt a sok-sok milliót nem a szél fújta be az ablakon, hanem a világ legismertebb tőzsdespekulánsának alkalmi ajándéka. És lesz ott még több pénz is. A Momentum könnyűszerrel férhet hozzá olyan forrásokhoz, amelyek a Jobbik számára nem léteztek. Nyilvánvaló, hogy a magyar ellenzék finanszírozói és gazdái most éppen bennük látják Orbán Viktor kihívóit, pontosabban ők lehetnek a kovászai a formálódó DK–MSZP és a Jobbik szövetségének. A Momentum most a legtrendibb párt Brüsszelből nézve, bennük bíznak, beléjük helyezik bizalmukat.

Csakhogy a Momentumnak számos alapvető fogyatékossága is van, ezeket pedig nem egyszerű kigyomlálni. Újbalos, környezettudatos, melegházasságos, feminista mantrájuk hatástalan a Budapesten kívüli Magyarországon. El tudnánk képzelni egy pillanatra, ahogyan Fekete-Győr vagy bármelyik szoprán hangú barátja bármiről is meggyőzi a püspökladányi vagy sárvári művház hallgatóságát? Hogy rövid időn belül erős vidéki szervezeteket fognak felállítani? És hogy mindezekhez hiteles helyi arcokat, valódi hatalommal, befolyással, vagyonnal rendelkező embereket sikerül megnyerniük? A Momentum még az út elején jár, és bár tagadhatatlanul felsejlik az SZDSZ, amelyhez hasonlóan Fekete-Győrék is a liberális háttérhatalom dédelgetett kedvencei, azért valamit nekik is fel kell mutatniuk majd. Különben a megbízók kihátrálnak mögülük, ahogyan Gyurcsányt, Bajnait, most pedig az MSZP-t is ejtették.

Annyi ideje pedig a Momentumnak sincsen. Annyira nem okos gyerekek, bár nyilván pont az ellenkezőjét hiszik önmagukról.