A teve igen erős állat. Kilométerek százait képes megtenni hőségben, egyetlen korty víz nélkül, hátán tonnákat cipelve. Mégis van egy pont, amikor az arab közmondás szerint egyetlen, a többi teher mellé helyezett szalmaszál súlyától is összeroskad. Ilyen szalmaszál volt a dán Morgenavisen Jyllands-Posten által közölt, Mohamed prófétát gúnyosan ábrázoló karikatúra, amely lángra lobbantotta a muszlim világot.

A dán lap által közölt, Mohamed prófétát fején bomba formájú turbánnal ábrázoló rajzok hatására tüntetéshullám söpört végig az iszlám világ szinte valamennyi országában. Több muzulmán szervezet szólította fel híveit a dán áruk bojkottjára. Több arab ország pedig viszszahívta koppenhágai nagykövetét. A bocsánatkérés azonban elmaradt. A hivatalos dán álláspont szerint a szólásszabadság mindennél előrébb való, így vezeklésnek nincs helye. Ezen a vélekedésen később némileg változtattak a bojkottból következő gazdasági károk.

A dán lap vagy akár a dán kormány érvelése mindenesetre logikus. Hiszen Dánia az öreg kontinens azon kevés országai közé tartozik, ahol teljes sajtó- és gondolatszabadság uralkodik. Egyetlen önkényuralmi embléma sincs tiltólistán, az emberek pedig – ha nem vetemednek uszításra – szabadon kifejthetik véleményüket bármely népcsoportról.

Kevésbé hiteles azonban a sajtószabadság melletti szolidaritásra hivatkozó érvelés a gúnyrajzokat utánközlő többi európai orgánumtól. Aligha hiteles például a képeket, „a sajtószabadság melletti kiállás jelül” leközlő német Die Welt érvelése. A Grál-lovag szerepében tetszelgő német lap és hasonszőrű európai társai ugyanis elfelejtettek síkraszállni az Ausztriában holokauszttagadásért bebörtönzött amerikai történész, David Irwing szabadonbocsátásáért.

Izrael megalakulása óta az iszlám világ folyamatos sértéseket és inzultusokat kénytelen elviselni. Az emberek háborúk, embargók, nyakukra ültetett diktátorok tucatjait szenvedték el évtizedek alatt. Jeruzsálemben, az iszlám második legszentebb városában izraeli katonák akadályozzák az őslakókat szabad mozgásukban, Guantanamón pedig iszlám szent könyveket, Koránokat húznak le a WC-n az amerikai katonák. Mindez súlyosan sérti a mélyen szakrális muszlim társadalmak önérzetét. Ott még értik azt, amit Európában a keresztes háborúk óta nem: a mindennapi javaknál vannak fontosabb dolgok is, és hogy van egy határ, amit halandó embernek tilos átlépni.

Az iszlám országokban megjelenő újságokban is vannak karikatúrák. Ezeken olykor keresztény és zsidó figurák is szerepelnek. Nem is mindig pozitív színben. A negatív kép azonban kizárólag politikai momentumokra utal. A karikaturisták soha nem vennék a bátorságot, hogy vallásukban támadják a többi felekezetet. Ezzel ugyanis saját hitüket is sértenék, mivel az iszlám szent prófétákként tiszteli Mózest és Jézust. Szűz Mária leprostituáltozására is csak a gyökereitől elszakadt nyugati világban volt példa. Az arab világban senki nem venné a bátorságot, hogy a Koránban is szűzként emlegetett Mária becsületét mocskolja.

A karikatúrák miatt dühöngő muzulmán tüntetők sem a kereszténység ellen lendültek ellentámadásba. Az Európai Arab Liga nevű belga-holland iszlám párt például a holokausztot kétségbe vonó karikatúrákkal válaszolt a provokációkra: „Ha itt az ideje tabukat döntögetni és határokat átlépni, mi nem akarunk lemaradni”.

Bár a pofon Amerikának és Izraelnek szólt, mégis Dánia arcán csattant. Pedig nem tett mást, csupán az Amerika által propagált liberális demokráciát tűzte zászlajára. Az Egyesült Államok azonban, ahelyett hogy kiállna szövetségese mellett, sunyin hallgat, mintha ki akarná játszani egymás ellen Európát és az iszlám világot. Amerika, nagy taktikai érzékkel, nem avatkozik bele a torzsalkodásba. A vitatott képeket egyetlen amerikai lap sem hozta le. A befolyásosabb közszereplők pedig mind a kultúrák közötti párbeszéd fontosságát hangsúlyozták. Az Iraknak, Afganisztánnak és Izraelnek nyújtott feltétlen támogatás hirtelen feledésbe merült, és Amerika, ha csak látszólag is, az iszlám világ ügyvédjévé vált, ezzel javítva valamit megkopott hitelén. Washington megkönnyebbült örömmel szemlélte, hogy a vele hűbéri viszonyban álló Iraki Közlekedési Minisztérium, a karikatúrákon felháborodva visszavonta a Dániával az iraki újjáépítésre kötött szerződéseket és kizárta az országot a további pályázatokból. Amit Amerika főzött, Európa szagolja.

A karikatúrabotránynak mindenesetre van egy fontos üzenete: a globális liberalizmus a korlátaihoz közelít. A kultúrák közti párbeszéd megindítása egyre sürgetőbb mindenki számára. Európa nem engedheti meg, hogy bizonyos érdekcsoportok szembefordítsák saját szomszédaival.

A kialakult botrány kapcsán elkerülhetetlen, hogy az Európai Unió átfogó törvényeket hozzon a különböző hitvallások védelmére. Ez nem feltétlenül jelenti a gondolatok szabadságának korlátozását, de jelentheti a parttalan szellemi szabadosság végét. Talán eljön az ideje annak, hogy az európai értékek és a kereszténység védelmezői is előmerészkedjenek a szellemi barikádok mögül, és az önvédelem immár ne csupán a kisebbségek privilégiuma legyen. Ideje, hogy valaki kimondja, tilos bármely felekezetű hívő emberek százmillióinak megsértése. Nem az a probléma, hogy egyes kultúrák követői, így például a muzulmánok és a zsidók hevesen védik saját gyökereiket. Sokkal inkább az, hogy Európában túl sokan nem tudják már, hogy miért teszik.