Akiben a budai XII. kerületben felállított turulszobor látványa kellemetlen emlékeket ébreszt, az hasonlít ahhoz az emberhez, akit egyszer a kígyó megmart, és ezért a gyíktól is fél. Vannak ilyen emberek, de még senkinek sem jutott eszébe, hogy az ő érdekükben kiirtsa a teljes hazai gyíkpopulációt. Így hát a budai turulszobrot illetően is azt kell mondani minden olyan embertársunknak, akiből e szobor látványa esetleg rohamot vált ki, hogy megértjük félelmét és ezért azt tanácsoljuk neki, ha teheti, kerülje általában véve is a turulszobrokat. Ha mégsem teheti, akkor pedig gondoljon erősen arra, hogy ez egy ártatlan és ártalmatlan ábrázolás. Ami mellesleg a magyarság több ezer éves szent szimbóluma. És jobbulást kívánunk.

Ilyenformán azok a fővárosi főhivatalnokok, akik a budai Hegyvidék azelőtt loncsos zugában felállított igen szép és elegánsan nagystílű emlékmű engedélyét a fenti félelemre alapozva megtagadták, semmiféle erkölcsi alappal nem rendelkeztek, rosszhiszeműen jártak el és ugyancsak rosszhiszeműen lendültek támadásba azt követően, hogy a proletárdemokrata koalíció ismételten megnyerte az országgyűlési választásokat.

Ezek a főhivatalnokok a jogszerűség álarca mögött az erkölcs alapjait támadták meg. Mivel a társadalom jólétét és biztonságát, töretlen fejlődését és sikeres előrehaladását, egyszóval eredményes túlélését bizonyíthatóan a közösség, a nemzet túlnyomó többsége által önként elfogadott és be is tartott szabályok összessége, azaz a közerkölcs alapozza meg, amely ilyen értelemben magasabb rendű, mint az ebből levezethető, a közerkölcscsel olykor szinkronban lévő, olykor azzal ütköző jogszabályok összessége, azt kell mondanunk, hogy amikor a közerkölcs összeütközésbe kerül a törvénnyel, ott

1., mindig az erkölcsnek kell győznie,

2., a társadalom (a nemzet) létállapotáról ad pontos képet, hogy a győzelmet a többség milyen áron vívja ki,

3., amennyiben a törvény erősebbnek bizonyul az erkölcsnél, ott diktatúra van, függetlenül attól, hogy az adott társadalmi elit mit mond erről – lásd: népi demokrácia,

4., az állampolgárnak – saját érdekében is – kötelessége minden eszközzel harcolni a jogszerűség álarcában lopakodó diktatúra ellen, az erkölcs védelmében.

Ergo: a turul marad.

Itt és most felszólítok minden tisztességes polgárt, hogy készüljön fel a budai Hegyvidék kiemelkedő jelentőségű pontján, a Böszörményi út, a Nagyenyed utca és a Németvölgyi út kereszteződésében felállított turulszobor megvédelmezésére. Mivel a budapesti főhivatalnokok a közerkölcsöt sértő érveléssel, a jogszerűség álarca mögé bújva, a jogalkalmazással visszaélve, hatalmi előnyüket alantas célra felhasználva hoztak az erkölcsöt súlyosan sértő döntést a turulszobor eltávolítására, a demokráciát tisztelő polgároknak kötelességük a turulszobrot megvédelmezni. Ha kell, a tettlegesség árán is.

Ugyanis nemcsak a szobor szent szimbólum, de szimbolikus az emlékmű ellen a jogszerűség fedezéke mögött lopakodó diktatúra agresszivitása, s ilyenformán – mellesleg éppen fél évszázadnyira egy korábbi küzdelemtől – szimbolikus lesz a hatalmi arroganciával szembeszegülő polgárok szabadságharca is.

Ezt az igazságot nem lesz képes elhomályosítani a proletárhatalom rossz arcú és még rosszabb lelkiismeretű médiamajmainak várható átkozódása, mert a pimaszság semmit sem változtat a tényeken. A turul, amely nem más, mint Isten egyik legősibb szimbóluma, senkiben sem ébreszthet félelmet. Ha mégis, azt a többségnek nem kell figyelembe venni, mert ezen az alapon az írásbeliséget is be kéne tiltani, mivel félelmet kelt némely analfabétában, a képzőművészetet is be kéne tiltani, mert hiányt ébreszt a vakokban, a zenét, mert elbátortalanítja a siketeket, sőt magát Istent is, mert zavarja az istentagadókat. Ezek nem érvek. A turul marad. Amennyiben még demokrácia van, a Zengő után ez lesz a második győztes ütközet.